Vallomás-28.rész

Fura álmom volt.Daehyunnal a nappaliban álltunk és meg akart csókolni,amit én engedtem volna,ha a telefonom nem zavar meg.A kórházból hívtak,hogy Mir és Dongho autóbalesetet szenvedtek és kómába estek.Sírva keltem fel.Bele se merek gondolni,hogy mi lenne akkor ha elveszíteném őket.Mi lenne velem Mir nélkül?Most,hogy így bele gondolok nagyon hiányzik,de egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani.És Dongho...a lehető legjobb barát.Bárcsak tudnák mennyire szeretem őket...
~1 héttel később~
Egy hét telt el azóta az álom óta.Donghoval még sajnos nem beszéltem meg a dolgokat.Mirrel nem történt semmi.Nem lett rosszabb,de jobb se a kapcsolatunk.Egy szót se váltottunk...
Ezalatt az 1 hét alatt nem sok minden történt.Darát 4 nap után kiengedték a kórházból,mivel hogy hamar "leszokott" a drogról.Időközben átszerződtem az SM.-hez.Valahogy könnyű volt elszakadni a J.Tune-tól.Az SM.-nél koreográfus vagyok,az egyik nemrégiben debütált bandánál,az EXO-nál.Van egy nagyon kedves fiú aki imád táncolni,és egyre jobb kapcsolatban vagyunk.De csak barátilag semmi több.Úgy hívják Sehun.A többi taggal is jóban vagyok,csak egyikkel nem.Kai rettentően beképzelt.Jól táncol és helyes
is,de túl nagy az egója.
Szombat este van,így mindenki itthon pihen.Éppen a nőgyógyásztól jöttünk Darával, a havi vizsgálatról.
-Sziasztok!Kértek ebédet?-szólt ki Thunder a konyhából.
-Persze,már éhen halok.-ült le Dara az asztalhoz.
-Nekem tudod a választ.-dőltem a pultnak.
-Mikor ettél utoljára?-nézett rám szigorúan Thunder.
-Tegnap este...-mondtam ki félve.
-Enned kéne,tudod,hogy ez nem tesz jót neked.-tette le Dara elé az ételt.
-Ez az én dolgom,jó?Másnak nem kell ezzel törődnie.-mentem a nappaliba.Mostanság szedtem fel kilókat.Eddig se voltam valami vékony alkat,de most csak egyre többet hízok.Eldöntöttem,hogy nem fogok enni,max 1 salátát egész nap.Mindenki aggódik, hogy "nem tesz jót", "nem ez a megoldás". Nem érdekelnek,így érzem jól magam,azt hiszem....
-Na milyen az SM?-huppant le mellém egy túlságosan ismerős alak.Átcsúsztam a kanapé másik végébe.
-Nincs sok közöd hozzá...-morogtam orrom alatt,de a kijelentést neki szántam.
-Miért ne lenne?Barátok vagyunk,nem?-csúszott közelebb.
-Én soha nem mondtam,hogy barátok maradunk.-álltam fel vele szembe.-Azok után amit tettél,nem hiszem,hogy lenne akármilyen jó kapcsolat köztünk.És meg se próbálsz tenni azért,hogy legyen valami.
-És most szerinted mit próbálnék csinálni?-állt fel elém-Csak te egyből bunkón beszélsz velem.
-Eddig te is bunkó voltál,azt hittem most úgy fogsz viselkedni.
-Hinni a templomban kell,édesem.
-Édesem,na....chh....Miért nem vagy megint olyan romantikus,mint akkor?Akkor mintha még egyszer beléd szerettem volna.Most meg...most meg olyan mintha csak el akarnál magadtól taszítani...-keltem ki magamból.
-Hát...sajnálom,hogy nem vagyok olyan mint a kis Donghod.-mondta gúnyosan.
-Donghonak ehhez az ég világon semmi köze.Most őt miért kevered bele?Ez csakis a mi kettőnk dolga,senki másé.-kiabáltam már torkom szakadtából.-És te csaltál meg egy másik lánnyal,úgyhogy Donghonak ehhez végképp semmi köze.
-Az csak egy csók volt semmi több.Én bezzeg egy-kettő megbocsátottam neked azt az óriási dolgot.De te még ezt a kis dolgot se vagy képes.Ennyire nem bízol bennem?Ennyire nem szeretsz?-már szólásra nyitottam a szám,hogy elmondjam,még mindig szeretem és vissza akarom kapni,de Thunder megzavart minket.
-Öhm,skacok...-szólalt meg félénken.
-Mi van?!-kiáltottunk rá egyszerre,mire megszeppenve a távirányítóért nyúlt.
-Most hívott Yuri,hogy kapcsoljuk be a TV-t és hogy nem ő tette.-kapcsolta be a készüléket.
-Nem ő tette?-értetlenkedtem.De amint megláttuk a hírt mindent megértettem.Minden kderült...Idézem:"Az MBLAQ rapperét,Mirt,rajta kapták egy ismeretlen külföldi lánnyal,aki időközben a csapat háttértáncosa lett.Nem egy bizonyíték van arról,hogy együtt vannak.De Jiával még le sem zárták a dolgokat.Vajon a sztárpár között volt valaha valami is? Mindent megmutattak.Sorba mentek a fancamok és még a tetoválásainkról is voltak képek.
-Miért pont most kellett rájönniük?-fogtam idegesen a fejem.
-Nem tudom,de ez a helyzet  nem valami jó.-nézett ki az ablakon Thunder.Odamentem hozzá és én is kinéztem.Egy rakás TV-s és fotós,na meg fanok álltak az ajtónál.
-Majd én elintézem.-indult el az ajtó felé Mir.Keze már a kilincsen volt,de még felé fordult.-Jobb lenne ha te is ki jönnél.
-Rendben...-nagyon féltem.A sok vakutól,az egyszerre ránk zúduló kérdésektől és attól,hogy a fanok szét szednek.Amint kiléptünk az ajtón már jöttek is a kérdések.
-Mióta vannak együtt?Hogy találkoztak?Nem zavarja,hogy külföldi?Jiával lezárták a dolgokat,vagy  a háta mögött akarták csinálni?Volt egyáltalán valami köztük?-hadarták a kérdéseket.Felét nem értettem így örültem,hogy Mir át vette az irányítást.
-Nos,kezdem ott,hogy Jiával az ég világon nem volt semmi.Még az a csók se csattant el,amiről a lapok írtak.Nyugodtan menjenek el a JYP-hoz,Jia is ezt fogja mondani.És a másik dolog;hogy igen tényleg együtt voltunk Cindyvel,így hivják őt...-mutatott rám.Én csak lehajtott fejjel hallgattam mondandóját.-...de most már nem.Tönkre tettem a kapcsolatunkat,és most miattam nem vagyunk együtt.Ennél többet nem nyilatkozunk.-hajolt meg,majd maga után behúzott a házba és rázárta az ajtót.Nem szólt semmit,csak felviharzott a szobájába és azt is magára zárta.Én lefeküdtem  a  kanapéra és lassan elnyomott az álom...
Mikor felkeltem egy gyönyörű,fekete szempárral találtam magam szemben.Mosolygott,mint egy angyal miközben arcom simogatta.
-Jó reggelt!-köszönt halkan.
-Hány óra van?-ültem fel kómásan.
-Fél hét.
-És te miért vagy itt?
-Mir elvisz a kórházba.
-Miért,mi történt?-ijedtem meg.
-Semmi,nyugi.-nevettem-Csak végre leveszik a kötést.-mutatott kezére.
-Na végre.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-jött le Mir a lépcsőn.Kicsit nyúzott volt az arca,de így is tökéletesen nézett ki.
-Persze.-állt fel mellőlem Dongho.-Majd jövünk.-Intézte utolsó mondatát nekem.
-Várj!-fogtam meg pólója alját.Nemcsak Dongho,hanem Mir is rám kapta tekintetét.
-Majd ha vissza jöttetek beszélhetünk?-néztem fel rá.
-Látom rajtad,hogy nem lesz jó beszélgetés.-szomorodott el.-De oké.Na,szia!-intett már az ajtóban.
-Vigyázzatok az úton!-kiáltottam még utánuk.
-Nem lesz semmi baj.-mondták egyszerre,egy mosoly kíséretében.Amikor haza jönnek Mirrel is beszélnem kell.Helyre kell állítanunk a kapcsolatunkat minél hamarabb.
Pár perc múlva csöngettek.Itthon hagytak volna valamit?-gondoltam magamban.Felálltam és oda csoszogtam az ajtóhoz.Nem vártam,hogy ő fog előttem állni.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá ledöbbenve.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.Becsuktam az ajtót és oda mentünk a kanapéhoz.
-Mondjad.-álltam vele szembe.
-Tudom,hogy hirtelen fog érni,de már muszáj elmondanom.-idegeskedett.
-Akkor mondanád végre?
-Na jó...-vett egy nagy levegőt,majd kifújta.-Nem bírok nem rád gondolni.Csak azon jár az eszem,hogy mit csinálhatsz,milyen kedved van,történt-e veled valami,meg ilyenek...És nem tudom,hogy ez,hogy keletkezett bennem,de Daránál ez nem volt.Őt nem féltettem mindentől úgy,mint téged...-hadarta el.
-Szóval te most...
-Szerelmes vagyok beléd.-fejezte be mondatom.
-Dae ez...-próbáltam kitalálni valamit,de nem ment.
-Tudom,hogy Mirrel most nem vagytok együtt így kérlek adj egy esélyt.-fogta meg kezeim.
-Mióta érzel így?-mondtam ki félve a szavakat.
-Nem tudom...Csak azt akarom,hogy felejtsük el azt a borzalmas estét és kezdjünk mindent új lappal...együtt.
-Együtt....?
-Együtt.-tette tenyerem szívéhez.-Nem biztos,hogy érzed,de most idegesebb vagyok,mint valaha és olyan hevesen ver a szívem ahogy még egyszer se.-Szíve tényleg hevesen vert,mintha bármelyik pillanatban ki ugrana.
-Nem is tudom...talán...próbáljuk meg...-Magam se tudom,miért ezeket a szavakat mondtam ki.Lehet most az agyam helyett a szívem beszélt.De most akkor mi legyen?-gondoltam magamban.Helyre akartam hozni a dolgokat Mirrel,de meg akartam próbálni Daeval.Lehet vele könnyebb lenne...
-Ha kell ott hagyom a bandát,csak légy az enyém.-döntötte homlokát az enyémhez.
-Hogy mi?!-tágultak ki szemeim.-Képes lennél ott hagyni,azt amiért annyit dolgoztál,miattam?-döbbentem le.
-Mindent feladnák érted...-nézett szemembe,vagyis amennyire lehet ilyen közelről.Mindenkinek adni kell egy esélyt.
-Ne add fel az álmod miattam....amellett is együtt lehetünk.-mosolyodtam el.Neki is hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.Közelebb hajolt,lehunytam szemeim,és vártam az első igazi csókunkat...de a fránya telefon megint megzavarta a pillanatot.
-Ki az?-lépett egyet hátra.
-Ismeretlen...-Nem tudtam ki az,mégis felvettem.-Igen?
-Maga az Cindy?-szólt bele az orvosom,egyben nőgyógyászom is.
-Igen,mit szeretne?
-Nos,lenne egy jó és egy rossz hírem.....
Az álmok néha a múltat idézik fel,néha pedig a jövőbe kapunk betekintést.És ha még a múltban nem történt meg,akkor a jövőben valószínűleg meg fog....

Miért?! -27.rész

-Mi a?!-csattantam fel, mire mindkét szempár rám szegeződött.

-Cindy, ez … - jött felém Mir.

-Ne. Érj. Hozzám. -hátráltam szobám felé.

-Kérlek hallgass meg!- dörömbölt már bezárt ajtómon.

-Minek?- kiáltottam vissza sírva. Már a földö ültem, arcom kezeimbe temetve.

-Mert ez nem az volt aminek látszott!

-Csak tudom mi az a csók és mi nem!

-De….ez semmi ahhoz képest amit te csináltál!- hangja már dühös volt.

-Miért,mit tettem?- pedig jól tudtam mire gondol.

-A hátam mögött lefeküdtél, a legjobb barátnőd pasijával.-megtorpantam.Még a sírás is elállt arra a percre.Ez tényleg nagyobb bűn,de ő nem látta mikor az történt,de én a saját szememmel láttam azt a csókot.

-De rajtad látszott,hogy élvezted,én egy cseppet se…-halkultam el a végére.

-Na persze. Attól még, hogy nem voltál magadnál még lehet,hogy élvezted.És igen én élveztem a csókot…-ezzel a mondattal összetört bennem minden.Lassan felálltam és kizártam az ajtót.

-Legalább ezt ne mondtad volna.-csattant kezem az arcán.Próbáltam a szemébe nézni,de akárhányszor ránéztem az a kép ugrik be ahogy ott nyalják falják egymást.

-Sajnálom… a düh beszélt belőllem.-hangja már nyugodtabb volt.- Tudod,hogy mindennél jobban szeretlek…

-Hát már kételkedek.-vágtam szavába.

-Csak legalább engedd,hogy elmondjam mi történt.

-Ki tudja,hogy igazat mondasz-e.

-Akkor majd én elmondom.-jött oda Yuri is.-Tudod jól,hogy én szerelmes vagyok CheolYong oppába.És akkor amikor nemrég megtudtam, hogy ti jártok, valahogy elgurult az agyam. Sose voltam ilyen,de megfenyegettem őt, hogy ha nem csókol meg akkor címlapra viszem,hogy egy háttértáncossal kavar.De én igazából akkor se mondtam volna el soha senkinek,hogy mi van köztetek,ha nem csókol meg,csak…legalább egyszer az életben meg akartam ízlelni oppa ajkait.Nem akartam,hogy megtudd ezt a csókot,mert nem akartam köztetek viszályt okozni. De sajnos így alakult.- hajtotta le fejét. - Tényleg nagyon sajnálom.-nézett vissza rám könnyes szemekkel.Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem…

-Nem tudom miért,de valahogy el hiszem azt amit mondtál.-néztem Yurira.-De te veled…

-Akkor én inkább most már megyek.-mutatott Yuri az ajtóra.

-Vigyázz az úton!-szóltam még utána,majd egy apró mosollyal az arcán eltűnt.Tnyleg kedveltem őt és reméltem,hogy igaz a történet…

-Nos…-fordultam újra Mir felé.-Jobb lenne…ha most tartanánk egy kis szünetet.

-De hát miért?-esett kétségbe-Nem tudnánk megbeszélni?

-Ezen nincs mit megbeszélni.Most is…szükségem van egy kis időre,úgy mint anno.Rendben?-kezdtem könnyezni.

-Legyen.Remélem most is olyan hamar döntesz,mint akkor.-még azt megengedtem neki,hogy egy puszit nyomjon a homlokomra és lement,én pedig vissza a szobámba.

Úgy dőltem az ágyra,mint egy rongybaba.A könnyeim csak folytak patakokban arcomon.Nem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok egy fiú után sírni.De miért?Miért kell elveszítenem egyszerre a két legfontosabb személyt számomra?Miért pont most történik minden?Ilyen szerencsétlen csakis én lehetek.Így jutottam arra,hogy meglátogatom Darát.Rendbe hoztam magam,fogtam egy taxit és elindultam a kórházba. Bent láttam az ablakból,hogy valaki áll az alvó Dara mellett és hozzá beszél. Odamentem halkan az ajtóhoz és hallgatóztam.

-Te buta kis Dara…-hallottam GD hangját.-Hogy tudsz ilyen hamar bele szeretni bármilyen fiúba?Elfogatsz tőle mindent és még azt hiszed, hogy jó fiú és még, hogy szeret is.- nevetett fel halkan,de gonoszan.Van egy tervem.Benyitottam hozzá.

-Tudtam,hogy te tetted.-fontam össze karjaim.

-Ügyes kislány,tudsz hallgatózni.-mosolyodott el gonoszan.

-Oké,hogy bedrogoztad,de miért?

-Nem mindjárt drogoztam be,hanem először leitattam,és utána adtam be neki a drogot.És csak is azért,hogy mi legyünk a leghíresebb banda.Dara nélkül a 2NE1 egy nagy semmi lesz.-indult volna kifelé.

-Ugye tudod,hogy fel tudlak jelenteni?

-Nem,tudsz,mert nincs bizonyítékod.

-De van.-vettem elő telefonom.-Az egészet felvettem,szóval saját magad vallotad be,hogy bűnös vagy.-nyomtam meg a leállító gombot.-Pápá GD.-sétáltam ki büszkén mellette. Egy gond letudva…

Megláttam Donghot a röntgen szoba előtt,vagyis épp akkor jött ki, így oda mentem hozzá.

-Szia!Veled meg mi történt?-keze be volt fáslizva és vállához volt kötve.

-Csak egy kis húzódás.-mosolygott.-És te mit csinálsz itt?

-Daránál voltam bent.-mutattam ajtója felé.-Nem jössz át hozzánk egy kicsit?Rég voltál nálunk.

-Épp oda indultam.-nevette el magát.-Akkor menjünk.-tette fel tutyiját és elindultunk.Útközben megálltunk a rendőrségen és leadtam a hang felvételt.Sajnos börtönbe nem zárhatják,mert idol.De azt el tudják intézni,hogy szét menjen a Big Bang.Donghonak erről a dologról nem mondtam semmit,de nem is nagyon kérdezősködött.Egész utat elhülyültük,jó volt újra vele lenni.

-Kérsz valamit enni vagy inni?-indultam el otthon a hűtő felé.

-Főzzél nekem valamit.-használta kiskutya szemeit.

-Hmmm….kimchi jó lesz?

-Tökéletes.-előkészítettem gyorsan a hozzá valókat.-Olyan jó neked,hogy tudsz főzni.

-Akkor gyere és nézd,hogy csinálom és ezt legalább tudni fogod.-ajánlottam fel.

-Oké.-ugrott egyet a kis maknae,amin muszály volt nevetnem.Ép kezével rátámaszkodott mellettem a pultra,fejét vállamra helyezte és úgy nézte ahogy főzök.Kicsit zavarba hozot,de megszoktam.Minden lépést,szóról szóra elmondtam neki,hogy jól megjegyezze.Azt mondta ha következőnek átmegyek hozzá,ezt fog nekem főzni.Kíváncsi leszek…

-Öhm…tudsz nekem segíteni egy kicsit?-nézett rám kérlelően.Jobb keze volt bekötve,az amivel enni szokott.Így nekem kellett őt etetnem.Olyan volt,mint egy kisgyerek.

-Na,finom volt?-adtam be neki az utolsó falatot.Hüvelykujja felmutatásával jelezte,hogy igen.

-Helló…sztok.-jött le Mir a lépcsőn.Meglepődött arca volt,gondolom nem számított Donghora.-Te mióta vagy itt?

-Nemrég jöttem vele haza.-mutatott rám.

-Miért hol voltatok?-flegmult be.Ha így akar játszani,akkor játszunk így.

-Kórházban,de nem mintha közöd lenne hozzá.-fordultam vissza Donghohoz.

-Chh….-ment vissza sértődötten a szobájába.

-Összevesztetek?-nézett rám kérdőn.

-Hát….mondhatjuk.Rajta kaptam,hogy egy másik lánnyal csókolózik.-hajtottam le a fejem.

-Jaj szegénykém.Gyere ide!-tárta ki ép karját.Odabújtam hozzá,amilyen erősen csak tudtam.Biztonságban éreztem magam,jó érzés olt karjai közt lenni.

-Szóval újra szabad a pálya.-engedett el mosolyogva.

-Az.-mosolyodtam el én is.

-Próbálkozhatok?

-Próbálkozhatsz.

-Akkor jó.Tényleg…Fordulj meg,van egy kis ajándékom.- kíváncsian megfordultam.Hajamat feltűrte és egy nyakláncot tett a nyakamba.

-Jézusom,ez gyönyörű.-fordultam vissza,vele szembe,miközben a nyakláncon lógó medállt néztem.Egy gyönyörű,ezüst hangjegy lógott rajta.-Ezt miért kaptam?

-Most voltunk Japánban és egy kis szuvenír neked.Tetszik?-csillogtak szemei.

-Nagyon,köszönöm!-öleltem át.-Tényleg akarsz még próbálkozni?-búgtam mellkasába.

-Igen,mert még mindig úgy szeretlek,mint akkor és ez nem fog megváltozni.-nézett szemembe.-Na jó,ez nagyon nyálasra sikeredett.-nevettük el magunkat.Láttam a szemében,hogy nem hazudik,hogy még mindig úgy érez és eldöntöttem,hogy megpróbálok bele szeretni.

-Jaj,a fenébe…-nézett órájára.-Nekem most mennem kell.Majd még találkozunk.-indult el kifelé.

-Várj!-fogtam meg pólója alját.Megfordult,mire én egy gyors puszit nyomtam arcára.-Vigyázz magadra!-néztem gyönyörű íriszeibe.-Nem akarom,hogy komolyabb bajod legyen.-mutattam kezére.

-Nem lesz,ne félj.-mosolygott.-Na,szia!-intett majd kinyitotta az ajtót.Majdnem neki ment az ajtóban álló 4 fiúnak.-Sziasztok!-tűnt el Dongho egy perc alatt.

-Mir,gyere mennünk kell!-kiabált fel Seungho a fülem mellett.

-Indulhatunk.-jött le a lépcsőn.

-Hova mentek?-kíváncsiskodtam.

-„Nem mintha közöd lenne hozzá.”-utánozott engem lányos hangon Mir.

-Nem téged kérdeztelek,amúgy meg nem kell megjátszanod,hogy ilyen a hangod.Mindenki tudja,hogy milyen alapból.-már szólásra nyitotta a száját,de Thunder megelőzte.

-Fodrászhoz megyünk,amúgy…Majd ha haza jöttünk szépen elmesélsz nekem mindent.-mutatott először rám majd Mirre.

-Ezen nincs mit mesélni.-halkultam el.

-Akkor nem kell.-sóhajtott.Na de most szia!-mondták az utolsó szót együtt,persze Mir kivételével.Nem tudom,hogy most Mir miért bunkózik.Ő csinált most rosszat,nem én.Egyszerűen nem értem a fiúkat…

1 óra múlva toppantak be a fiúk.Először nem hittem a szememnek,hogy milyenek lettek.Egy sor nevetés után elindultam Thunder felé.

-Fagyiii!-kiáltottam neki.Rikító rózsaszínra lett festve,mintha egy fagyi lenne.Seunghonak ősz haja lett,aminek a vége kékes.G.O.nak az egész haja le lett borotválva,csak feje búbján maradt egy hosszú rész ami lila lett.Joonienak csak simán fekete maradt,talán vágtak neki belőle,de nem biztos.Mirnek pedig vörös lett,vagyis vörösebb.Miután megtárgyaltuk,hogy ki mire hasonlít elmentünk fürödni majd aludni.Majd beszélnem kell Donghoval arról amit iránta érzek.Sajnos ebből nem lesz semmi….

Találkozás-26.rész

Nyolckor kelés,gyors reggeli,több órás próba,6 fele haza és befeküdni az ágyba.Ez ment ma is,csak most a kanapéra dőltem.Nem volt erőm felmenni.

-Hozzánk nem jössz be valamikor?-mászott rám hirtelen Dara kiskutya szemekkel.

-A YG-vel nem vagyok valami jóba,de ezt te is tudod.-fordultam felé.

-Tudom,de be akarok neked mutatni valakit.-erősködött.

-És mikor menjek?-adtam be derekam.

-Megnéztem,holnap nem kell bemenned próbára,így bejöhetsz velem,jó?

-Oké.-fordultam eredeti pózomba és lehunytam szemeim,mivel aludni készültem.Éreztem,hogy lemászik rólam és elugrál boldogan a konyhába.A YG family-ból csak a 2NE1-osokkal vagyok jóba.Meg persze szeretem PSY-t is.Ki ne szeretné PSY-t?De ha lehet akkor mondjuk a Big Bang-gel való találkozást kihagynám.Valahogy mégis azt érzem,hogy valakit közülük akar bemutatni,de azért remélem nem…

-Ugye nem azt tervezed,hogy itt alszol?-mászott fölém megint valaki.Megéreztem izzadság és férfi illatának keverékét,így hamar rájöttem,hogy Mir az.

-Ma mindenki fölém mászik?-fordultam felé.-És igen azt terveztem.

-Na azt már nem!Én biztos nem alszok egyedül.

-Miért? Fél a kisgyerek egyedül?-nevettem.

-Dehogy.-fújta fel arcát amit én „kippukasztottam”.-Na~ gyere~….-kezdett el húzni a kanapéról.

-De nincs kedvem átöltözni.-ellenkeztem a lépcsőn.

-Akkor majd én átöltöztetlek.-vigyorgott magának.

-Te nagyon kiélvezed a helyzetet.-ültem le az ágyra.

-De még mennyire.-nyitotta ki a szekrényem.-Fehérneműt is cserélsz?-fordult egy pillanatra hátra.

-Kéne.

-Akkor jó.-vigyorgott megint.Tangát vett elő,ki gondolta volna….És csak egy kicsit hosszabb pólót.

-Ennyi?-néztem a fölsőre.

-Miért,kell több?-vigyorgott.Én csak felálltam,kezeim magasba tartottam,hogy könnyen le tudja venni a táncos fölsőm.

-Lehet majd nem fogom tduni magam visszafogni.-állt elém.

-Csinálj amit akarsz.-mosolyogtam bíztatóan,mire ő csak hatalmas szemekkel nézett rám.

-Tényleg?

-Tényleg.

-Akkor gyere.-húzott maga után a fürdőbe.

-Mit akarsz itt?-ijedtem meg.

-Mondjuk a fürdőben fürödni szoktak,ezért most lezuhanyozunk.

-Na abba benne vagyok.-kaptam le a felsőm.

-Húúú….lassíts egy kicsit.-nevetett fel,mire én is követtem.A fürdőzésből megint az lett.De most valahogy én kezdeményeztem.Ezen még én is meglepődtem.Utána szépen felöltöztetett és elmentünk nyugovóra.

  

*****

-Indulhatunk?-állt az ajtóban Dara.

-Persze.-Már csak mi voltunk otthon,az MBLAQ már rég elment ének próbára.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy kit akar nekem bemutatni.

Beértünk a YG-be,ami bévülről fekete volt.Na ezért nem szeretem a YG-t.Olyan ez a hely,mintha itt az ördögök dolgoznának.

-Sziasztok!-jött oda mosolyogva Bom.Rikitó vörös haja,kicsit bántotta a szemem,de nagyon jól állt neki.-De rég találkoztunk.-ölelt meg.Volt,hogy egy hónapig kint voltak Daránal,akkor ismertem meg az egész 2NE1-t.

-Miért nem szóltál,hogy be jön?-kiáltotta el magát CL messziről,majd odasietett hozzánk,mármint amennyire magassarkúban lehet.Még mindig nem értem,hogy a női idolok-vagyis többségük- miért mindig tűsarkúban van…-Wá,kiscsaj,de rég láttalak.-ölelt meg szorosan.-Jól megnőttél.-méregetett.

-Nekik elmondhatjuk?-suttogta nekem Dara.

-Ha nem szólnak senkinek,akkor igen.-suttogtam vissza.Már a kávézóban voltunk ahol találkozónk van „velük”.

-Miről sugdolóztok?-dugta közénk CL a fejét.

-Most elmondok nektek egy olyan dolgot,amit az ég világon nem mondhattok el senkinek,jó?-hevesen bólogattak úgyhogy folytattam.-Együtt vagyok Mirrel.-suttogtam.

-Jézusom!Tényleg?Mióta?-halmoztak kérdéseikkel.-És csak most tájékoztatsz minket?-ölelt meg hátulról Minzy.

-A szívbajokat hozod rám.-nevettem-Amúgy meg most akart….

-Várj!Mindjárt jövök.-ugrott fel a helyéről Dara,kinek helyét Minzy váltotta fel.

-Amúgy ti tudtok arról valamit,hogy kit akar nekem bemutatni?

-Nem,semmit.-válaszolta Bom.

-Remélem nem valami újdonsült pasi jelölt.-fogtam a fejem.Miután elhangzott e mondatom,Dara megjelent 5 fiúval előttünk.

-Na,Cindy.-fordult felém.-Ők itt Daesung,Seungri,Taeyang,T.O.P és GD.-mondta az utolsó nevet édeskés hangon.-Azaz a Big Bang.

-Valamit kihagytál nem?-húzta GD magához Darát.Na ne….

-Jaj igen.És ő pasim.

-Hogy mi van?!-csattantunk fel a lányokkal egyszerre.Szóval ők se tudták,de látom nekik se nagyon tetszik az ötlet.

-Öhm,mi szerintem megyünk,mert a próbánkról rángattál minket el.-szólalt meg azt hiszem Taeyang.

-Oké menjetek.-adott hosszú csókot GD-nek,azt hittem soha nem állnak le.

-Mióta vagytok együtt?-kezdte Minzy miután a fiúk elmentek.

-Tegnap óta.De olyan mintha már 1000 éve szerelmes lennék belé.Ő a Nagy Ő.-ájuldozott nekünk.Én tényleg azt akartam,hogy boldog legyen,de ez a GD nem hozzá való.Oké,hogy most „szerelmes” belé,de szerintem ez a szerelem nem fog sokáig tartani.

-Hát…legyetek boldogok.-húztam hazug mosolyra szám és ezzel lezártuk aznapra ezt a témát.

Hogy én,hogy tudtam,hogy ebből még baj lesz…

-Cindy,te vagy az?-szólt a telefonba CL,pedig Dara számát jelezte ki.

-Igen én vagyok,de miért Dara telójáról hívsz?

-Mert az övében van csak benne a tied,de ez most nem fontos…Gyere gyorsan a kórházba,Dara összeesett próba közben!-mondta,mintha már fojtogatná a sírás.

-Azonnal indulok!-pattantam fel az ágyról ijedten.Kérlek Istenem,csak mond,hogy nincs komolyabb baja…Rohantam a kórházba,de SMS hangom megállított.Thunder írt,idézem: „Mirt haza küldtük,mert elég fáradtnak tűnt,de hozzád úgyse lesz az…jó huncutkodást,keke~!”.Akárhogy is akartam volna ezt viccesnek találni,nem tudtam.Most csak Darán járt az eszem.

A kórházba érve az egyik nővér elkísért Dara szobájához ami előtt már a lányok ültek.

-Na,mi van vele?-kérdeztem,mire éppen ekkor kilépett az orvos Dara szobájából.-Doktor úr,mi van Darával?-támadtam le egyből.

-Minden rendben van,komolyabb baja nincs,csak…vettünk tőle vért amiben alkohol,cigaretta és drog is volt egyaránt.És mindegyikből nagyon erős fajták.Szóval bent kell tartanunk 2-3 hétig,hogy kikúráljuk,az idő attól függ,hogy a szervezete milyen hamar fog hozzá szokni.Szóval egy ideig próbákra se járhat be.

-Köszönjük doktor úr.-hajoltunk meg a lányokkal.Mire ő egy kedves mosollyal el is tűnt.

-Biztos,hogy GD van emögött.-lettem nagyon mérges.

-Szerintem is,de ezt majd később beszéljük meg.-jelentette ki CL.

-Oké,akkor én most megyek is,mert a kis maknaem egyedül van otthon,még a végén széttör valamit.-mosolyodtam el.-Thundert értesítitek?-néztem végig rajtuk.

-Persze.-felelték egyszerre.

-Jó szórakozást Mirrel.-vigyorgott Minzy,így nevetve indultam el a világ egyik legrosszabb helyéről.Legalább a kis idiótám el fog szórakoztatni.

Halkan nyitottam be a házba,hisz lehet,hogy Mir alszik,mivel fáradtan jött haza.Még mielőtt bementem volna hozzá,gyors át akartam öltözni,de mégis benéztem hozzá.De amint láttam,nem nagyon volt fáradt,sőt.Hevesen keresett valamit…Yuri szájában….