~1 héttel később~
Egy hét telt el azóta az álom óta.Donghoval még sajnos nem beszéltem meg a dolgokat.Mirrel nem történt semmi.Nem lett rosszabb,de jobb se a kapcsolatunk.Egy szót se váltottunk...
Ezalatt az 1 hét alatt nem sok minden történt.Darát 4 nap után kiengedték a kórházból,mivel hogy hamar "leszokott" a drogról.Időközben átszerződtem az SM.-hez.Valahogy könnyű volt elszakadni a J.Tune-tól.Az SM.-nél koreográfus vagyok,az egyik nemrégiben debütált bandánál,az EXO-nál.Van egy nagyon kedves fiú aki imád táncolni,és egyre jobb kapcsolatban vagyunk.De csak barátilag semmi több.Úgy hívják Sehun.A többi taggal is jóban vagyok,csak egyikkel nem.Kai rettentően beképzelt.Jól táncol és helyes is,de túl nagy az egója.
Szombat este van,így mindenki itthon pihen.Éppen a nőgyógyásztól jöttünk Darával, a havi vizsgálatról.
-Sziasztok!Kértek ebédet?-szólt ki Thunder a konyhából.
-Persze,már éhen halok.-ült le Dara az asztalhoz.
-Nekem tudod a választ.-dőltem a pultnak.
-Mikor ettél utoljára?-nézett rám szigorúan Thunder.
-Tegnap este...-mondtam ki félve.
-Enned kéne,tudod,hogy ez nem tesz jót neked.-tette le Dara elé az ételt.
-Ez az én dolgom,jó?Másnak nem kell ezzel törődnie.-mentem a nappaliba.Mostanság szedtem fel kilókat.Eddig se voltam valami vékony alkat,de most csak egyre többet hízok.Eldöntöttem,hogy nem fogok enni,max 1 salátát egész nap.Mindenki aggódik, hogy "nem tesz jót", "nem ez a megoldás". Nem érdekelnek,így érzem jól magam,azt hiszem....
-Na milyen az SM?-huppant le mellém egy túlságosan ismerős alak.Átcsúsztam a kanapé másik végébe.
-Nincs sok közöd hozzá...-morogtam orrom alatt,de a kijelentést neki szántam.
-Miért ne lenne?Barátok vagyunk,nem?-csúszott közelebb.
-Én soha nem mondtam,hogy barátok maradunk.-álltam fel vele szembe.-Azok után amit tettél,nem hiszem,hogy lenne akármilyen jó kapcsolat köztünk.És meg se próbálsz tenni azért,hogy legyen valami.
-És most szerinted mit próbálnék csinálni?-állt fel elém-Csak te egyből bunkón beszélsz velem.
-Eddig te is bunkó voltál,azt hittem most úgy fogsz viselkedni.
-Hinni a templomban kell,édesem.
-Édesem,na....chh....Miért nem vagy megint olyan romantikus,mint akkor?Akkor mintha még egyszer beléd szerettem volna.Most meg...most meg olyan mintha csak el akarnál magadtól taszítani...-keltem ki magamból.
-Hát...sajnálom,hogy nem vagyok olyan mint a kis Donghod.-mondta gúnyosan.
-Donghonak ehhez az ég világon semmi köze.Most őt miért kevered bele?Ez csakis a mi kettőnk dolga,senki másé.-kiabáltam már torkom szakadtából.-És te csaltál meg egy másik lánnyal,úgyhogy Donghonak ehhez végképp semmi köze.
-Az csak egy csók volt semmi több.Én bezzeg egy-kettő megbocsátottam neked azt az óriási dolgot.De te még ezt a kis dolgot se vagy képes.Ennyire nem bízol bennem?Ennyire nem szeretsz?-már szólásra nyitottam a szám,hogy elmondjam,még mindig szeretem és vissza akarom kapni,de Thunder megzavart minket.
-Öhm,skacok...-szólalt meg félénken.
-Mi van?!-kiáltottunk rá egyszerre,mire megszeppenve a távirányítóért nyúlt.
-Most hívott Yuri,hogy kapcsoljuk be a TV-t és hogy nem ő tette.-kapcsolta be a készüléket.
-Nem ő tette?-értetlenkedtem.De amint megláttuk a hírt mindent megértettem.Minden kderült...Idézem:"Az MBLAQ rapperét,Mirt,rajta kapták egy ismeretlen külföldi lánnyal,aki időközben a csapat háttértáncosa lett.Nem egy bizonyíték van arról,hogy együtt vannak.De Jiával még le sem zárták a dolgokat.Vajon a sztárpár között volt valaha valami is? Mindent megmutattak.Sorba mentek a fancamok és még a tetoválásainkról is voltak képek.
-Miért pont most kellett rájönniük?-fogtam idegesen a fejem.
-Nem tudom,de ez a helyzet nem valami jó.-nézett ki az ablakon Thunder.Odamentem hozzá és én is kinéztem.Egy rakás TV-s és fotós,na meg fanok álltak az ajtónál.
-Majd én elintézem.-indult el az ajtó felé Mir.Keze már a kilincsen volt,de még felé fordult.-Jobb lenne ha te is ki jönnél.
-Rendben...-nagyon féltem.A sok vakutól,az egyszerre ránk zúduló kérdésektől és attól,hogy a fanok szét szednek.Amint kiléptünk az ajtón már jöttek is a kérdések.
-Mióta vannak együtt?Hogy találkoztak?Nem zavarja,hogy külföldi?Jiával lezárták a dolgokat,vagy a háta mögött akarták csinálni?Volt egyáltalán valami köztük?-hadarták a kérdéseket.Felét nem értettem így örültem,hogy Mir át vette az irányítást.
-Nos,kezdem ott,hogy Jiával az ég világon nem volt semmi.Még az a csók se csattant el,amiről a lapok írtak.Nyugodtan menjenek el a JYP-hoz,Jia is ezt fogja mondani.És a másik dolog;hogy igen tényleg együtt voltunk Cindyvel,így hivják őt...-mutatott rám.Én csak lehajtott fejjel hallgattam mondandóját.-...de most már nem.Tönkre tettem a kapcsolatunkat,és most miattam nem vagyunk együtt.Ennél többet nem nyilatkozunk.-hajolt meg,majd maga után behúzott a házba és rázárta az ajtót.Nem szólt semmit,csak felviharzott a szobájába és azt is magára zárta.Én lefeküdtem a kanapéra és lassan elnyomott az álom...
Mikor felkeltem egy gyönyörű,fekete szempárral találtam magam szemben.Mosolygott,mint egy angyal miközben arcom simogatta.
-Jó reggelt!-köszönt halkan.
-Hány óra van?-ültem fel kómásan.
-Fél hét.
-És te miért vagy itt?
-Mir elvisz a kórházba.
-Miért,mi történt?-ijedtem meg.
-Semmi,nyugi.-nevettem-Csak végre leveszik a kötést.-mutatott kezére.
-Na végre.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-jött le Mir a lépcsőn.Kicsit nyúzott volt az arca,de így is tökéletesen nézett ki.
-Persze.-állt fel mellőlem Dongho.-Majd jövünk.-Intézte utolsó mondatát nekem.
-Várj!-fogtam meg pólója alját.Nemcsak Dongho,hanem Mir is rám kapta tekintetét.
-Majd ha vissza jöttetek beszélhetünk?-néztem fel rá.
-Látom rajtad,hogy nem lesz jó beszélgetés.-szomorodott el.-De oké.Na,szia!-intett már az ajtóban.
-Vigyázzatok az úton!-kiáltottam még utánuk.
-Nem lesz semmi baj.-mondták egyszerre,egy mosoly kíséretében.Amikor haza jönnek Mirrel is beszélnem kell.Helyre kell állítanunk a kapcsolatunkat minél hamarabb.
Pár perc múlva csöngettek.Itthon hagytak volna valamit?-gondoltam magamban.Felálltam és oda csoszogtam az ajtóhoz.Nem vártam,hogy ő fog előttem állni.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá ledöbbenve.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.Becsuktam az ajtót és oda mentünk a kanapéhoz.
-Mondjad.-álltam vele szembe.
-Tudom,hogy hirtelen fog érni,de már muszáj elmondanom.-idegeskedett.
-Akkor mondanád végre?
-Na jó...-vett egy nagy levegőt,majd kifújta.-Nem bírok nem rád gondolni.Csak azon jár az eszem,hogy mit csinálhatsz,milyen kedved van,történt-e veled valami,meg ilyenek...És nem tudom,hogy ez,hogy keletkezett bennem,de Daránál ez nem volt.Őt nem féltettem mindentől úgy,mint téged...-hadarta el.
-Szóval te most...
-Szerelmes vagyok beléd.-fejezte be mondatom.
-Dae ez...-próbáltam kitalálni valamit,de nem ment.
-Tudom,hogy Mirrel most nem vagytok együtt így kérlek adj egy esélyt.-fogta meg kezeim.
-Mióta érzel így?-mondtam ki félve a szavakat.
-Nem tudom...Csak azt akarom,hogy felejtsük el azt a borzalmas estét és kezdjünk mindent új lappal...együtt.
-Együtt....?
-Együtt.-tette tenyerem szívéhez.-Nem biztos,hogy érzed,de most idegesebb vagyok,mint valaha és olyan hevesen ver a szívem ahogy még egyszer se.-Szíve tényleg hevesen vert,mintha bármelyik pillanatban ki ugrana.
-Nem is tudom...talán...próbáljuk meg...-Magam se tudom,miért ezeket a szavakat mondtam ki.Lehet most az agyam helyett a szívem beszélt.De most akkor mi legyen?-gondoltam magamban.Helyre akartam hozni a dolgokat Mirrel,de meg akartam próbálni Daeval.Lehet vele könnyebb lenne...
-Ha kell ott hagyom a bandát,csak légy az enyém.-döntötte homlokát az enyémhez.
-Hogy mi?!-tágultak ki szemeim.-Képes lennél ott hagyni,azt amiért annyit dolgoztál,miattam?-döbbentem le.
-Mindent feladnák érted...-nézett szemembe,vagyis amennyire lehet ilyen közelről.Mindenkinek adni kell egy esélyt.
-Ne add fel az álmod miattam....amellett is együtt lehetünk.-mosolyodtam el.Neki is hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.Közelebb hajolt,lehunytam szemeim,és vártam az első igazi csókunkat...de a fránya telefon megint megzavarta a pillanatot.
-Ki az?-lépett egyet hátra.
-Ismeretlen...-Nem tudtam ki az,mégis felvettem.-Igen?
-Maga az Cindy?-szólt bele az orvosom,egyben nőgyógyászom is.
-Igen,mit szeretne?
-Nos,lenne egy jó és egy rossz hírem.....
Az álmok néha a múltat idézik fel,néha pedig a jövőbe kapunk betekintést.És ha még a múltban nem történt meg,akkor a jövőben valószínűleg meg fog....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése