Ajándék-25.rész

Lassan eljön a féléves évfordulónk Mirrel.És nem tudom mit vegyek nekimert pénzem meg nincs sok.Anyuék szoktak hónap elején küldeni pénzt,de azt elköltöm az eltartásomra.
-Kellene keresnem valami munkát.-turkáltam idegesen ebédemben.
-Miért akarsz hirtelen dolgozni?-lepődött meg Cheondung az asztal másik felén.
-Nincs sok pénzem és most jön a féléves évfordulónk Mirrel.Kevés pénzből nem tudok neki jót venni.
-És mire gondoltál?
-Nem tudom,de nekem bármi jó.
-Mi lenne ha a háttértáncosunk lennél.
-Áh,én nem vagyok a színpadra termett fajta.
-Miért,ha tudsz táncolni akkor már az vagy,nem?
-Nem azzal van baj.Más dolog....De amúgy jó volt még anno a U-KISSel színpadra állni.
-Akkor meg?Majd én szólok Seunghonak jó?-mosolygott aranyosan.
-Na jó.-mondtam egy sóhaj kíséretében,mire ő felpattant és elment,gondolom Seunghohoz.Befejeztem az ebédem,de most nem volt kedvem elmosogatni.Elindultam a szobámba,de valaki megállított.
-Beszéltem Seunghoval.-vakított el 100 wattos mosolyával.-Azt mondta beállhatsz,de ne adjátok a többi lány tudtára,hogy együtt vagytok.
-Ez nagyon jó hír.Annyit csak kibírok.
-És tudod mi a legjobb?
-Na mi?-kíváncsiskodtam.
-Hogy azt is megpróbálja elintézni,hogy együtt tudjatok táncolni.
-Jaj,de imádlak titeket!-borultam nyakába,amitől éreztem,hogy meglepődik,de viszonozta ölelésem.
-Kit imádsz és miért?-szólalt meg hirtelen Mir mellettünk,mire azonnal szét rebbentünk.
-Képzeld,Thunder elintézte Seunghonál,hogy a háttértáncosotok legyek.
-De jó!Még több idő veled.-kapott fel hirtelen.-De nem lesz baj...azzal?-suttogta utolsó mondatát.
-Remélem nem,de egy baj van...Hogy a többi lány nem tudhat a kapcsolatunkról.
-De miért?-játszotta a gyereket.
-Hát ha ők megtudják,akkor a J.Tune is,és ha ők is akkor az egész média...
-De utálom a médiát.-morgott az orra alatt.-És miért lettél hirtelen a háttértáncosunk?
-Hát pénzre van szükségem,hogy vegyek neked valami szépet.
-Az én ajándékom már megvan.Csak még kell a beleegyezésed.
-Az meg minek?-értetlenkedtem.
-Mert ez olyan dolog ami mindkettőnknek lesz.De többet nem mondok.-kacsintott.
-Gonosz.-ő csak elmosolyodott és gyors puszit nyomott számra.
-Alig várom,hogy veled dolgozzak.
-Én is.
Két nap múlva már azt mondták beállhatok.Mivel már majdnem az összes táncukat tudom nem volt nehéz bekapcsolódni.A lányok is kedvesek voltak velem.Seungho tényleg elintézte,hogy Mirrel táncoljak.De azért bevallom,nagyon rossz volt nélküle.Vagyis ott volt és beszéltem is vele sokat,de rossz volt,hogy ne érintsem meg,ne bújjak hozzá,de főleg a csókja hiányzott...
-Mit érzel CheolYong oppa iránt?-huppant le mellém Yuri aki a legszimpatikusabb volt a lányok között.Ők a rendes nevükön hívták őket,de én azokat nem tudom megszokni...
-M-mi?Semmit,csak simán barátok vagyunk.-hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak.
-Akkor örülök.-mosolyodott el.
-Miért,tetszik?-ijedtem meg.
-Igen nagyon.-vörösödött el.-És szerintem ő is érez valamit irántam.
-Ezt honnan veszed?-lehet kicsit bunkónak hangzottam,de nem érdekel.
-Mielőtt te jöttél volna, én táncoltam vele és nagyon jó volt.Amennyire csak tudott,simult hozzám.-Hogy mi van?!Ezek így táncoltak?Ezt nem hiszem el...
-Bocs,de most megyek,mert szomjas vagyok.-álltam fel-Majd még beszélünk.-intettem neki.Megkerestem Mirt amilyen gyorsan csak lehetett.Meg is láttam,épp Joonnal beszéltek valamiről.Se szó,se beszéd megragadtam a kezét és húztam magam után a WC-be.
-Mi van közted és Yuri között?-dőltem neki a mosdónak.
-Az ég világon semmi.-mentegetőzött.
-Állítólag amennyire csak tudtál simultál hozzá tánc közben.-idéztem Yuri szavait.
-Ugyanúgy táncoltam vele is,mint veled,sőt.Hozzád sokkal jobban szeretek "simulni".
-Ő azt mondta,hogy szerinte te is érzel valamit iránta.
-Miért tetszek neki?-lepődött meg.
-Igen...azt mondta nagyon...-hajtottam le fejem.
-Jhaj te...-jött oda hozzám és egyik kezével simogatta az arcom.-Soha nem cserélnélek le holmi háttértáncosra.
-Hát remélem is.-mosolyodtam el.Gyengéden megcsókolt,de hamar elkezdte falni ajkaim.Csókjában vágyat éreztem,nagyon erőset.Tudtam ez mit jelent.Egy gyors mozdulattal felültetett a mosdóra és lábam közé helyezkedett.
-Ne itt...-szakadtam el tőle kuncogva.
-Miért?Extrém helyeken a legjobb.-vigyorgott gonoszul.
-De nincs is nálad...
-De van,mindig van nálam.Nem vetted eddig észre?
-Nem te kis bolond.
-De ezért szeretsz.-tapadt újra párnáimra.Nagyon fura volt a WC-ben csinálni,a megszokott ágy helyett.Nem mintha már olyan sokszor csináltuk volna...
-Szokj át tablettára.-törte meg a csendet lihegve.
-Miért?Sokba kerül a gumi?-mosolyodtam el.
-Hát ja....A kis maknae nem keres ám annyit mint a nagyok.
-Nem?-lepődtem meg-Azt hittem mindenki ugyanannyit kap.
-A-a.-rázta fejét.-A fiatalok általában kevesebbet kapnak.-szomorodott el.
-De azért gondolom így is többet keresel,mint egy átlag ember.Na most menj mert aztán még késni fogsz.-nyomtam egy puszit szájára.Felhúzta nadrágját és egy pillanat alatt eltűnt.Pár perc múlva utána mentem,hogy ne legyen feltűnő,hogy egyszerre megyünk be.
-Bocs,hogy késtem...-toppantam be a táncterembe.
-Pont most akartunk megkeresni.-szólalt meg Seungho.
-Csak szomjas voltam és sokat ittam.-legyintettem.
-Aha szomjas...-tátogta messziről Mir,mire mindketten elmosolyodtunk.
A próbák segítségével kerestem pénzt és tudtam Mirnek szép ajándékot venni.Aznap reggel hamarabb keltem mint Mir,így egy ideig csak néztem ahogy édesen szuszog mellettem.Nem bírtam ki,hogy ne simogassam meg arcát.De sajnálatos módon felkelt rá.
-Jó reggelt!-köszöntem neki,mikor még a szemei csukva voltak.
-Neked is szerelmem.-mosolyodott el.Én fülig pirultam,mert még sose hívott így.-Mi az,meglepődtél?-nyitotta ki szemeit?
-Hát igen,még sose hívtál így.
-Én csak kimondtam az igazat....Jaj,és boldog féléves évfordulót.-csókolt meg lassan és hosszan.
-Neked is.-mosolyodtam el,miután levegő hiány miatt szét szakadtunk.
-És mit kapok?-csillantak fel szemei,mint egy kisgyereknek.
-Csukd be szemed,és megkapod.-azonnal lehunyta szemeit én pedig kimásztam az ágyból és elővettem a szekrényemből az ajándékot.Magam elé tartottam az óriási ajándékot ami elfoglalta a fél szekrényem.
-Kinyithatod.-szólaltam meg miközben még kicsit közelebb mentem.Kinyitotta szemeit és tátott szájjal nézte a macit a kezemben.Egy óriási medvét fogtam,amelyen egy póló,amin az egyik kedvenc képem van vele.
-De édes~ -szorongatta az ágyon a macit.
-Tetszik?-feküdtem vissza mellé.
-Nagyon.Köszönöm!-lehelt csókot párnáimra.
-És én mit kapok?
-Mondtam,hogy kell a beleegyezésed...-bólintottam-És akkor beleegyezel?
-Attól függ mibe.
-Hát,hogy csináltatunk egy ugyanolyan tetoválást.Mit szólsz?-vigyorgott édesen.
-Nagyon tetszik az ötlet.-mosolyodtam el én is.Ez örökké össze fog vele kötni.
-Akkor találj ki valami jó kis angol szöveget.
-Ja,mert te meg az "english" külön világ vagytok.-kezdtem el nevetni.
-Az "engrish".
-Nem kicsim,az "english"-simogattam meg a kezét.
-Totál hülye vagyok.-nyomta fejét a párnák közé.
-Áh nem,csak egy kicsit.-nevettem még mindig.-Na,de akkor legyen mondjuk....az,hogy örökké a tiéd?
-Az,hogy van angolul?-vette ki fejét a párnák közül.
-Forever yours.
-Ez tetszik.-mosolyodott el.-És hova csináltassuk?
-Szerintem ide.-mutattam a csuklómra.-Itt nem látni annyira.
-Oké,ebéd után indulunk.-Még hemperegtünk az ágyban utána lementünk ebédelni,de senkinek se mondtuk meg,hogy hova megyünk.A szalonban egy Cat nevű,amerikai lány szolgált minket ki,akit még valahogy G.O mutatott be Mirnek.
Először fájt ahogy csinálta a tetoválást,de egyre jobban enyhült,a végén már csak bizsergett a bőröm a tű alatt.Miután kész lett a fekete tinta körül még piros volt a bőröm,úgy ahogy Mirnek is,de meg érte a fájdalmat,mert ez örökre össze köt minket.Akkor is ha meghalunk....

Az igazság-24.rész

Azóta nem beszéltem Daehyunnal,de nem is baj.A hét többi napján csak unatkoztam.Szombat este már idegesen ültem a szobámban és vártam a többieket.
-Hol vannak már?!-járkáltam idegesen fel-alá.Fél óra múlva zajokat hallottam lentről így amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam.5 hulla fáradt fiúval találtam magam szemben,jaj és egy lánnyal.De amint Mir meglátott óriási mosoly húzódott arcára.
-Cindy!-kiáltott fel.Ledobta cuccait és odarohant hozzám.Felkapott és megpörgetett párszor a levegőbe.-Úgy hiányoztál.-tett le a földre és rátapadt ajkaimra.Olyan rég éreztem puha ajkait,hogy el tudtam volna olvadni karjaiban.
-Te is nekem.-szakadtam el tőle.-Na milyen volt Jejun?-fordultam a többiek felé.
-Fárasztó,de jó volt látni a rajongókat.-felelte Seungho.-Na és itt történt valami érdekes?
-N-nem,nem történt semmi érdekes...-Nem akartam felhozni azt az estét.Felmentem Mirrel a szobájába,hogy kipakoljon.
-A pakolás tényleg fontosabb mint én?-kérdeztem duzzogva az ágyáról miközben néztem ahogy ide-oda rohangál.
-Nem,de ha ezt most befejezem akkor több időm lesz rád.
-Oh tényleg...Nem is tudtam,hogy te ilyen okos vagy.-gondolkoztam mikor ő már a táskáját rakta el.
-Nem is tudtad?-nézett rám furán miközben jött oda hozzám.-Pedig okos és ravasz vagyok.-döntött le lassan az ágyra.
-Igen,ravasz?Eddig még nem mutattad ki.
-Akkor mostantól ravasz leszek,jó?-válaszom meg se várva tapadt ajkaimra.
És tényleg ravasz volt.Amíg én a csókra figyeltem,addig a keze már bugyim alatt volt.Mikor észbe kaptam hirtelen a buli estéje ugrott be és kicsit megremegtem.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Semmi,csak....egy hét alatt elszoktam ettől.
-Biztos,hogy csak ennyi?-simogatta meg arcom szabad kezével,mivel még a másik fehérneműm alatt tevékenykedett.
-Igen ennyi.Tényleg.
-Látom rajtad,hogy baj van.-feküdt fel mellém.
-Nincs tényleg.
-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz.
-Tudom,de hidd el nincs semmi.
-Na jó,el hiszem.-ölelt át szorosan.
-Ha lenne valami elmondanám.-fúrtam fejem mellkasába.
-Akkor jó.Nem folytatjuk azt amit az előbb el kezdtünk?-nézett rám kajánul.
-Nem.Ez mostantól romantikus pillanat,nem.....olyan.-Egy kis ideig még csöndben feküdtünk majd én törtem meg a csendet.-Na,de most én megyek csinálok vacsit,gondolom pihenni akarsz.-keltem fel az ágyról.
-Ne menj el!-szólt utánam mikor már az ajtóban voltam.
-De megyek,te pihenj,jó éjt!-csuktam be az ajtót.Még benéztem a többi szobába,hogy őket is elküldjem aludni,de már mindenki békésen szunyókált.Össze akartam dobni egy kis sushit,amit egy kicsit gyorsan akartam.
-Auu.....-szisszentem fel halkan,mikor megvágtam magam,nehogy felkeltsem a többieket.Nem fájt annyira,hogy sikítsak,de mégis ahhoz volt kedvem.Bele gondoltam mennyire fog Mirnek fájni mikor elmondom a történteket.Nekem is át kell élnem akkora fájdalmat mint neki.A kést óvatosan csuklómhoz érintettem,becsuktam a szemem és húztam egy hosszú vágást.Pár könnycsepp lecsordult az arcomon,de ahhoz képest nem fájt annyira.Folyt belőle a vér én meg csak néztem.Egy kis idő múlva elkezdett csípni így gyors hideg víz alá tettem.Mikor már nem csípett felmentem az emeltre egy pulcsiért,nehogy meglássa valaki.Még gyorsan beakartam fejezni a sushit,de valaki hirtelen vállamra tette kezét,mire egy kicsit megugrottam az ijedségtől.
-Fázol?-simogatott meg hátulról Mir.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam rögtön.
-Nem vagy lázas?-tette kezét homlokomra.
-Nem,nem vagyok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Akkor jó.-adott egy puszit arcomra.-Mikor lesz kész?-nézett le az ételre.
-Mindjárt.Felkelted a többieket,létszi?
-Persze.-és már el is tűnt.Negyed óra múlva már meg is terítettem az asztalt de sehol senki.Benéztem az első szobába,Thunderéba.Thunder békésen aludt,mellette pedig Mir kapálózott levegőért olyan erősen szorította.
-Segíts!-tátogta nekem.Én csak elmosolyodtam és leguggoltam Thunder mellé.
-Thunder,ideje felkelni...-suttogtam fülébe,de semmi reakció.-Kész a vacsi.
-Vacsi?!-pattantak ki a szemei.
-Igen.Gyere le szépen eszikélni.-Húztam ki a szobából miközben Mir felkeltette a többieket.Hamar befejeztük a vacsit és a többiek vissza mentek aludni,nem csodálom hisz biztos fáradtak.Összeszedtem az üres tányérokat és elindultam a mosogató felé,a konyhába.
-Miért te mosogatsz mindig?-állított meg kezével Mir a fal mellett.
-Mondtam már,mert más nem csinálná meg.-dőltem neki a falnak.
-Akkor legalább egy csókot hagy kapjak.-nézett rám kiskutya szemekkel.-Elmosolyodtam és rábólintottam.
Gyengéden rátapadt ajkaimra és a falhoz nyomott,de vigyázott rá nehogy eltörjenek a tányérok a kezemben.Akkor kaptam észbe,hogy pontosan ezen a helyen történt minden az este.Kimásztam Mir szájából és elfordítottam a fejem.
-Mond már el kérlek mi a baj.-nézett rám aggódóan.
-Semmi,csak...-néztem bele szemeibe de hamar elkaptam a tekintetem.-Hagyjuk...
-Miért nem mondod el?Amióta vissza jöttünk olyan fura vagy.Velem van a baj,vagy mi van?Azt hittem mindent elmondunk egymásnak.De így,hogy te ezt nem mondod el azt gondolom,hogy nem bízol meg bennem és így én se leszek képes bízni benned.-hangja inkább szomorú volt,nem dühös,amin csodálkoztam.
-Nem veled van a baj,hanem én velem...-folytatni akartam,de egyszerűen nem jött ki egy hang se a számon,amit ő is észre vett így le engedte kezeit mellőlem.
-Add ide,én majd megcsinálom.-vette ki kezeimből a tányérokat és elindult a konyhába.Én lassan felballagtam a fürdőmbe.Hogy okozhatok neki ekkora fájdalmat?Az az arc....Olyan szomorú arca volt,hogy legszívesebben elsírtam volna magam.El sem tudom képzelni milyen lehet neki most.Magamnak is fájdalmat kell okoznom,de most Mir lent van a konyhában nem mehetek le késért.A borotva!Széttöröm és kiveszem belőle a zsilettet.Így tettem,majd másik sebem fölé helyeztem és becsuktam a szemem.
-Te meg mit csinálsz azzal?-rohant oda hozzám ijedten,majd kitépte kezemből az eszközt.
-É-én....csak....-dadogtam össze vissza.-El kell mondanom valamit.-Hát remélem is,hogy meg tudod nekem ezt magyarázni.-ijedt,de egyszerre dühös is volt.-Nem csak neked akartam fájdalmat okozni,hanem magamnak is.De...gyere kérlek,máshol beszéljük meg.-fogtam meg kezét és húztam magam után a hálóba.
-Na akkor már elmondod végre?-ült le az ágyra amit én is követtem.Nem bírtam a szemébe nézni.
-Egyik este amikor Jejun voltatok áthívtam Daehyunt,mert egyedül unatkoztam.Egy kisebb bulit csináltunk ő pedig hozott valami erős alkoholt.Mindketten sokat ittunk és elvesztettük a fejünket és...-nyeltem egy nagyot-....lefeküdtem vele.
-Mond,hogy csak viccelsz...
-Nem viccelek,de nekem nem jelentett semmit,nem voltam magamnál.-néztem szemébe.-Magamtól soha nem feküdnék le mással,te túl fontos vagy számomra.És tudom,hogy most egy életre megutáltál és elhagysz,de kérlek legalább barátok vagy csak ismerősök maradjunk.Én még el is költözök ha kell,csak...-nem tudtam befejezni,mert Mir hirtelen átölelt.
-Tényleg dühös vagyok,de egyszerűen nem tudok rád haragudni.Soha nem tudnálak elhagyni.-suttogta nyakamba.Elengedett majd szemembe nézett.Vörösek voltak,és a vállam is kicsit nedves volt.Szóval sírt.Már másodszor miattam.-Túlságosan szeretlek ahhoz,hogy ilyen könnyen elengedjelek.
-Én is nagyon szeretlek.-gördült le nekem is egy könnycsepp.Újra átölelt,de most még szorosabban.Kb.5 percig így ültünk majd gyengített ölelésén,két keze közé fogta arcom,mélyen szemembe nézett és lágyan megcsókolt.
-Csak mond,hogy nem csinálsz többet ilyet,mert ez is olyan volt mintha kést szúrtak volna a szívembe.-vált el tőlem.
-Nem fogok soha többet ilyet csinálni,megígérem.-döntöttem homlokom az övéhez.
-Hát remélem is.-mosolyodott el.
-Akkor fel kell hívnom Daehyunt.-sóhajtottam egyet.
-Minek kell őt felhívnod?-akadt ki.
-Hogy ő is beszélje meg a dolgokat Darával a dolgokat.Azt mondta akkor mondja el neki mikor én neked.
-Jaj,akkor hívd nyugottan.-Azt mondta 10 perc és át jön hozzánk.Így is volt.Egyedül hagytuk őket Darával,hogy beszéljék meg a dolgokat.Fél óra múlva hallotuk,hogy Daehyun elmegy így lesiettem Darához.Úgy ült a kanapén ahogy még sose láttam.Sírva.Lassan leültem mellé.
-Dara,tudom,hogy most a pokolra kívánsz,de kérlek bocsáss meg azért amit tettem.-engem is majdnem elfogott a sírás ahogy őt néztem.Hozzábújtam és megpróbáltam átölelni amit furcsa módon engedett és ő is átölelt.
-Hogy tudnák haragudni a legjobb barátnőmre?-kérdezte rekedt hangon,majd kis idő múlva elengedett.-Szakítottam vele.-jelentette ki halkan.És nem csak emiatt.Mostanában többet veszekedtünk és eltűnt a láng is közöttünk.
-Ne félj,találsz nála jobbat is.-bíztattam egy mosollyal amit viszonzott.Szerencsés vagyok,hogy ilyen barátaim vannak akik ilyen hamar megbocsájtanak nekem.Jó tudni,hogy ennyire fontos vagyok nekik.De mi lesz ha mi közöttünk is elmúlik a láng?Lesz egyáltalán ilyen?
-Kérdezhetek valamit?-törte meg csendet Mir miközben az ágyán feküdtünk.
-Persze.
-Jobb volt vele csinálni,mint velem?-kérdezte félénken mire én felkuncogtam.
-Hát tapasztaltabb volt,de...
-Tudod,hogy az első volt nekem is.-vágott szavamba duzzogva.
-Amin még mindig csodálkozok,de befejezhetem?-hevesen bólogatott úgyhogy folytattam.-De te veled valahogy sokkal jobb volt,mert te veled szerelemből csináltuk,vele pedig az alkohol miatt.-vörösödtem el.
-Jaj,ilyenkor olyan édes vagy.-húzott magához szorosabban.
-Amúgy te neked tényleg ölég vagyok?
-Ezt hogy érted?
-Hát,nem vagyok szép,nincs jó alakom és még a melleim is kicsik.
-Legkisebb dolog,hogy mekkora melled van és nem szeretem a csont vékony lányokat,szeretem ha van mit fogni.-mosolygott majd maga felé fordított,hogy a szemébe nézzek.-És számomra te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.-lágyan rátapadt ajkaimra.Ez a csók olyan ,mint az első volt.Mintha most vallott volna szerelmet.Biztos,hogy nem fog elaludni közöttünk a láng.De attól még a sors szeret játszani.Szereti elvenni tőled azt ami a legfontosabb neked...

Szörnyű buli-23.rész

Újra elkezdődtek a tánc próbák. Az MBLAQ 1 hétre elfog utazni Jejura,és Dara is. Rábeszéltem Mirt,hogy nélkülem menjenek el,mert Mir azt akarta,hogy velük menjek.Nem tudom mi lesz velem abban a nagy házban.
-Siessetek vissza!-öleltem őt át.Nehéz volt elbúcsúzni tőle,de mégis el kellett.
-Nem tőlem függ.-mosolygott aranyosan.-De megpróbálok jó?-bólintottam,mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Már most hiányzol...-engedtem őt el.Egy hosszú,szenvedélyes csókot adott,amivel ki kellett bírnom egy hétig.-Szia!-engedtem el végül a kezét is.Néztem ahogy beülnek az autóba és elhajtanak.
Egy hétig unatkozni fogok,szuper....Próbáltam felhívni Donghot,de kiderült,hogy ők is elmentek Jejura.Gondolkoztam,hogy felhívom Daehyunt,majd fél óra múlva rászántam magam.
-Szia!Nem jössz át kicsit?-kérdeztem direkt szomorkásan.
-Szia!Miért?-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-Mert Mirék elmentek és egyedül vagyok itthon.Nagyon unatkozok.
-Jaj tényleg,Dara mondta.Oké 10 perc és ott vagyok.
-De jó!Köszi,szia!
És 10 perc alatt tényleg ott volt nálam.
-Szia!-öleltem át az ajtóban.
-Szia!-ölelt át ő is.-Mit szólnál ahhoz,hogyha elmennénk egy parkba vagy a Han folyóhoz?
-Oké már mehetünk is.-Felkaptam kulcsaim,kabátom pedig otthon hagytam,mert jó idő volt.Először sétáltunk egy kicsit a parkban majd elmentünk a folyóhoz.
-Jaj de szép!-néztem a vizet.Kicsit simogattam a víz felszínét,hogy megnézzem milyen hideg.
-Mi lenne ha...-guggolt le közben mellém-....holnap este csinálnánk egy kis bulit.
-Ketten bulit?-kérdeztem nevetve.
-El leszünk hidd el.-legyintett a kezével.-Majd viszek piát és ó kedvünk lesz.
-Akkor oké...-sóhajtottam.

Hazakísért majd elment.Egész nap csak a TV-t bámultam,és így tettem másnap is.6 fele elkezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,majd hajamat lazán feltűztem és egy kék ruhácskát vettem fel.Még tegnap vettem néhány rágcsát és üdítőt amiket levittem a nappaliba.Nem alkoholt!Levittem a laptopom és a hozzá tartozó hifiket is,hogy arról szóljon a zene.Pont mikor végeztem kopogtattak.
-Szia!-nyitottam az ajtót boldogan.-Gyere!-léptem hátrébb,hogy beférjen.
-Szia~-nyújtotta el az a-t.Csini vagy!-nézett rajtam végig.
-Köszi.-pirultam el kicsit.Tényleg hozott piát,valami nagyon erőset,de attól még jó íze volt.3 pohár után megálltam,mert már kész voltam.Így is már szédültem,de Dae is csak egyel többet ivott.
-Imádom ezt a számot.-pattant fel hirtelen Dae a kanapéról.-Felkérhetem egy táncra?-nyújtotta nekem kezét.Én csak elmosolyodtam és felálltam.Egyensúlyom még szerencsére meg volt.Lassú szám volt,de én is szerettem.Háttal álltam neki ő pedig a derekam fogta és
úgy lassúztunk.Egyre szorosabban ölelt magához,de nem zavart.Hirtelen megéreztem valami forrót a nyakamon.Dae ajkai kényeztették a nyakam.
-Dae ezt nem szabad...-nyögtem ki végül.Lehet az alkohol miatt,de nagyon élveztem.Keze elkezdte körbejárni testem minden részét.Hirtelen mozdulattal maga elé fordított és rátapadt ajkaimra.Először ellenkeztem,de túl jó érzés volt.Utáltam magam ezért,de az alkohol miatt nem bírtam magammal.Vadul falta ajkaim majd addig tolt engem amíg a falhoz nem simult az egész testem.Hülye voltam,tudom,de egyszerűen nem bírtam magammal.Dae túl csábító.Megtörtént sajnos....
-Én mekkora egy ribanc vagyok...-dőltem félig sírva,félig lihegve Dae vállára.
-Mindkettőnk hibája volt...-kezdte el simogatni a fejem.-Nem csak a te hibád.
-De én nem akarom őt elveszíteni.Ő a mindenem,nélküle nem tudnák élni..
-Hidd el meg fogja érteni.-nyugtatgatott.
-De ugye te is csak az alkohol miatt akartad?-emeltem fel a fejem ijedten.
-Hát....nagyon csini vagy a ruhádban.-mosolygott.Én csak arcon csaptam,de nem erősen.
-Neked ott van Dara,neki hízelegj.És...tekintsük ezt az estét úgy,mintha meg se történt volna...-néztem határozottan a szemébe mire ő csak bólogatott.
-Elmondjuk nekik?-kérdezte Dae egy kis idő után.
-NE,szerintem ne...De én nem biztos,hogy kibírom úgy,hogy hazudjak neki.-néztem félve félre.
-Ha majd nem bírod,akkor elmondod neki,de szépen nyugisan és akkor mondom el én is Daranak.
Kicsit megnyugodtam,de nem tudom,hogy meddig fogok tudni neki hazudni.Sírva feküdtem le aludni,azon gondolkoztam,hogy tehettem ilyet azzal aki mindennél jobban szeretek és nem akarok elveszíteni.Féltem attól ami történni fog....

Bárcsak tudnád mit érzek-22.rész

Reggel nem sokkal 7 után keltem,de Dongho  már nem feküdt az ágyon.Kíváncsi voltam,hogy miért kelt fel ilyen hamar.Gyorsan átöltöztem.Egy I love you!  feliratos ujjatlant és egy szteccs nadrágot vettem fel.Dongho a konyhában ügyködött,de nem nézett ki jól amit csinált.

-Jó reggelt!-fordult felém-Csináltam palacsintát,de...-nézett a plafonra,majd utána én is.Tele volt palacsintával a plafon,amitől muszáj volt nevetnünk.-De van fagyi,azt ehetünk.-nézett újra rám.Még nem is ettem reggelire fagyit soha.Kivettünk két doboz fagyit és leültünk a kanapéra.Nem sokat ettünk belőle,mert sokat  egymásra dobáltunk.Mehetek fürödni,mert tiszta fagyi lettem.Előtte még ahonnan lehet,lenyaltam magamról.Az arcomon nem értem el minden pontot,úgyhogy kicsit hülyén nézhettem ki, ahogy próbálkozok.
-Várj,segítek.-ajánlotta fel Dongho,majd közelebb jött és hüvelykujjával letörölte amit én nem tudtam.Számhoz is hozzá ért ami egy kicsit zavarba hozott.Egész végig egymás szemébe néztünk.Valamitől a szívem gyorsabban vert mint eddig.Még közelebb jött,pedig már letörölte a fagyit az arcomról.Gondoltam,hogy meg akar csókolni,de mikor már majdnem hozzá ért ajkaimhoz megállt,és elfordult.
-Bocs,én csak....-kezdte nyögdécselve-tudom,hülye vagyok,hogy most akarlak megszerezni,akkor mikor ilyen rossz helyzetben vagy.Én...sajnálom...- nyögdécselte a földet bámulva.-Először csak barátként tekintettem rád,de aztán....egyszerűen elcsavartad a fejem,de én nem akartam tönkre tenni a kapcsolatod.-hangjában hallatszott a szomorúság.-És tudom,hogy te nem így érzel,csak legalább barátok maradjunk.Én nem fogok csinálni semmit,ígérem...-nézett újra a szemembe.
-Én nem tudom mit tegyek,mert többet érzek mint barátság,de ez nem szerelem...
-Bárcsak egyszer megcsókolhatnálak,akkor tudnád mit érzek...-dőlt hátra a kanapén és a plafont nézte.Tudni akartam,hogy mit érez ezért közelebb ültem.Hirtelen felém fordult amitől kicsit megijedtem,de nem hátráltam.
-Tudni akarom,hogy mit érzel...-suttogtam magabiztosan.
-Biztos?
-Teljesen...-egész testével felém fordult és szemembe nézett.Megtettem én az első lépést.Megragadtam fölsőjét és magamhoz húztam.Ajkai puhábbak voltak,mint Miré,kényeztető érzés volt.Gyengéd volt,de mégis vad.Nyelve hamar az én számba tévedt és harcra hívta az enyém.Elengedtem felsőjét és körül öleltem nyakát.Éreztem,hogy tényleg szeret,és rossz érzés volt,hogy én nem tudom viszonozni.Lassan vált el tőlem és szemembe nézett,várva reakcióm.
-Te tényleg szeretsz,érzem,hogy nagyon,de...-megakadtam majd sóhajtottam-De én ezt nem tudom viszonozni.
-Gondoltam..-sóhajtott egyet-De legalább egyszer megcsókolhattalak.-mosolygott diadalmasan.
-Remélem örülsz.
-Nagyon.-mosolygott még mindig.-De akkor barátok maradunk,ugye?
-Persze.-majd átölelt.Tudom,hogy nem a pasim,de mégis szeretem.Legalább nem vagyok egyedül.Dongho megpróbálkozott ebéd és vacsora készítéssel is,de egyik se sikerült neki.Végül pizza lett az ebéd és a vacsora is.Vacsora után Donghonak el kellett mennie valahova,addig én lezuhanyoztam.Zuhanyzás után elmentem a szobánkba pihenni.Donghonak volt egy rubik kockája,azt próbáltam kirakni.
-Na jó ez nekem nem megy...-dobtam el a sarokba-Pedig valaki 1 perc alatt megcsinálja,én miért nem tudom?-idegeskedtem.Magammal való társalgásom egy fura zaj zavarta meg.Valami ütögette az ablakot.Kinéztem és ott állt Mir aki kis köveket dobált az ablaknak.Kinyitottam,hogy meg kérdezzem mit akar.
-Te meg mit...-nem tudtam befejezni,mert fejbe talált egy kő-Áúúúúú!-kiáltottam fel.
-Jézusom,bocsi!Nem akartalak eltalálni.-kiabálta fel Mir.
-Oké,de mit akarsz?-simogattam a fejem ahol eltalálta a kő.
-Thunder azt mondta,hogy ha szerenádot adok neked akkor lehet vissza jössz hozzám.-igaz sötét volt,de láttam rajta,hogy elpirult.Nekem csak leesett az állam.
-De te nem tudsz énekelni,csak rappelni.
-Akkor meg rap szerenád jó?-Szívemig hatott a szöveggel.Elmondta mit érez irántam,felsorolta a legszebb élményeinket és elmondta,hogy miért akar vissza kapni.Még a könnyeim is előjöttek a végére.Nem tudtam kontrolálni magam és hülye fejemmel kiugrottam az ablakon.Pontosan rajta landoltam,így nekem nem fájt,de neki biztos.
-Jézusom,te megőrültél?-kérdezte ijedten alólam-És ha valami bajod lett volna?
-Amíg te itt vagy nem érdekel semmi.Meg szerintem neked jobban fájt mint nekem.-öleltem őt át.Ő is átkarolt majd elkezdtünk hemperegni a fűben.
-Úgy hiányoztál.-állt meg egyszer csak fölöttem-Mindig csak rád gondoltam és olyan magányos voltam.
-Nekem is hiányoztál.-elmosolyodott majd megcsókolt.Az ő csókja más volt,szívemig hatott.
-Már nagyon hiányzott a csókod.-vált el tőlem-De érzem,hogy te valakivel ma csókolóztál!-nézett rám szúrós szemmel.
-Minek mondjam el, hogy kivel.Már nem számít...
-Szóval igazam volt,de kivel csaltál meg?
-Először is,nem csaltalak meg,mert nem voltunk akkor együtt....-nem tudtam befejezni,mert Mir félbeszakított.
-De most már igen,ugye?
-Igen,de másodszor,Donghoval.
-Te miért csókolóztál vele?-akadt ki.
-Mert meg akarta mutatni,hogy mit érez irántam.És rájöttem,hogy nagyon szeret.
-Akkor elhagysz?-kérdezte szomorúan.
-Nem,dehogy.-nevettem-Megegyeztünk,hogy barátok maradunk.Legalább van kire számítani.
-Mert én rám nem lehet,ugye?-nézett szúrósan.
-Nem rád nem lehet!De nehogy elkezdj nekem itt durcizni!-mosolygott majd meg akart csókolni,de egy SMS megzavarta.
-Ki és mit írt?-kíváncsiskodott.
-Dongho.Azt írja,hogy ma már nem jön haza és Kevinnél alszik.
-Szóval egyedül leszünk egész este?-vigyorgott kajánul.
-Igen,de nem csinálunk semmit!-figyelmeztettem.
-Biztos vagy benne?-vigyorgott még mindig.Felkapott és berohant velem a házba,majd fel a szobámba.
-Tegyél le!-ütögettem a hátát útközben.
-Amíg az ágyig nem érünk,addig nem.-Nem láttam az arát,de tudtam,hogy vigyorog magának.Feladtam,és megvártam amíg az ágyig nem érünk.
-De várj itt Dongho szokott aludni!-kaptam észbe,miközben az ágyra rakott.
-Ma már nem jön haza,akkor meg nem mindegy?-legyintett egyet és fölém mászott.

-De nehogy tönkre tegyük az ágyát!-figyelmeztettem Mirt,mire ő csak elmosolyodott.Újra rátapadt ajkaimra,de most hamar megszakítottam.
-Te cigiztél?-néztem rá kérdően.
-Igen,mert magam alatt voltam.-nézett el szomorúan.

-De ugye azt tudod,hogy az nem segít semmi?
-Örülj,hogy csak cigiztem.Először drogozni akartam....
-Drogozni?!-kiáltottam fel-Bocs...-csitítottam el magam-Te megőrültél?Abba bele is...halhattál volna...és akkor...mi lett volna....velem nélküled....-mondtam miközben a sírás fojtogatott ahogy bele gondoltam.
-Hidd el hogy meg lettél volna...-biztatott egy mosollyal,majd megsimogatta arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Az nem olyan biztos...-mondtam szomorkásan-De te most szépen elmész fogat mosni,mert nem akarom a cigi szagot érezni!-mutattam a fürdő felé.
-Oké...-hajtotta le a fejét és elment a fürdőbe.Fél perc múlva már vissza is jött mentás illattal.
-Na ez már jobb.-csókoltam meg.Hiányzott.Nagyon.Nem akarom többször elveszíteni.Bárki más is jönne az életembe,csakis Mirrel maradnék örökre.Soha nem akarom elhagyni,de valakit mindig elveszítünk...

Csalódás-21.rész

Reggel megint hamarabb keltem fel,mint Mir,de most csak nyomtam egy puszit az arcára és levánszorogtam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek még félig csukott szemekkel.
-'Reggelt!-köszöntött Dara. Mir kivételével mindenki ott volt a konyhába,de ők nem köszöntek.Darán is látszott,hogy nem nagyon akart megszólalni.Csináltam volna valami rosszat és ezért dühösek lennének?Nem emlékszek ilyenre.Ekkor a nappaliban lévő asztalra tévedt a tekintetem.
-Már megjött a "Trendy!" heti száma?-kérdeztem boldogan,pedig tudtam a választ.
-Várj Cindy,ne nézd meg!-kiáltott utánam Dara,de én már kezemben tartottam az újságot.
-Mi a...?-csattantam fel a címlapot meglátva.Először tátott szájjal néztem a címlapot,azután sorba jöttek az érzelmek.Nem tudtam,hogy most dühbe guruljak vagy kezdjek zokogni.Nem értettem,hogy hogyan történhetett az ami a képen van.Jaj és hogy mi volt a címlapon?Hát ez:

És egy boldog kis címszalaggal:"Szerintetek édes az új sztárpár?MiJi vagy JiMi a jobb név számukra?"Amint elolvastam a címszalagot,ledobtam a földre az újságot és csak bambultam magam elé üres tekintettel.Próbáltam feldolgozni azt amit láttam.Sírni lett volna kedvem,de a könnyek nem akartak előbújni.
-Hát itt meg mi van?-törte meg a csendet Mir.Hangja hallatán a hideg futott végig a hátamon.A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.Lehajtott fejjel indultam el felfelé.Senkire se néztem rá,Mirre meg főleg.Felmentem a fürdőmbe és megmostam az arcom,hogy ne lehessen látni azt,hogy sírtam,de nem segített.Amint rendbe szedtem magam,újra elkapott a zokogás.
-Mi a baj?-szólalt meg Mir hirtelen az ajtóban állva.Én felkaptam a fejem majd ránéztem.
-Ch,vajon mi bajom lehet?-flegmáskodtam.
-Arra a Jiás sztorira gondolsz az újságban?-én újra lehajtottam a fejem,már nem voltam képes a szemébe nézni.Benne is csalódtam,tudtam,hogy csalódni fogok...-Az csak félreértés volt.A showban volt az a feladat,hogy játsszuk el.Mindenkinek el kellett,nem csak nekem.-Ahogy mondta a hangja egyre dühösebb lett.
-Akkor a többiek miért nincsenek a címlapon?Miért csak MiJi páros van?-mondtam gúnyosan.Képtelen voltam belenézni szemeibe.
-Honnan tudjam?-kérdezte már dühösen-Biztos csak ezt a sztorit akarják felfújni,vagy mit tudom én...-odajött hozzám,egyik kezét vállamra tette amivel maga elé fordított.Meg akart volna csókolni,de én elfordultam.
-Nem akarok azzal a szájjal csókolózni,ami más lány száját csókolta...-majd elindultam kifelé,de Mir megfogta a kezem,de én nem fordultam meg.
-Kérlek bocsáss meg.Az nem volt csók,a szánk nem ért össze.Én csakis téged csókollak,máshoz hozzá sem érnék.Kérlek,ne menj el...-mondta már szomorkásan.
-Csak kiszellőztetem a fejem...-elengedett majd kiment a szobámból.Gyorsan átöltöztem.Egy térdnadrágot és egy pulcsit vettem fel.Kapucniját felraktam a fejemre úgy mentem le a többiekhez.Elraktam egy kis pénzt is,hogy be tudjak ülni egy kávézóba.Telefonom nem vittem,úgyis tudják,hogy majd haza jövök.Se szó,se beszéd csak úgy el mentem.
Sétáltam pár utcát mikor megláttam egy kis kávézót ahol nem voltak sokan.Ahhoz képest,hogy kevesen voltak jó helynek tűnt.Végig néztem a kávézóban,hogy hova üljek le.Az egyik asztalnál Dongho tekintetével találkoztam.Ő intett a kezével,hogy üljek oda hozzá.Egy kétszemélyes boxban,egy kicsit hátrébb ült.
-Szia...-huppantam le elé.
-Szia,hát te?-kérdezte meglepve,miközben megitta utolsó csepp kávéját.
-Csak kiszellőztettem a fejem.-próbáltam mosolyogni.
-Miért baj van?-nézett szomorúan.
-Nem,nincs,dehogy...-hadonásztam a kezemmel.Ő csak kicsit felhúzott szemöldökkel nézett,ami azt jelentette,hogy rájött,hogy hazudok.
-Mirrel kapcsolatos?-én csak bólintottam egy aprót-Láttad az újságot?-a sírás kerülgetett amit ő is észrevett.
-Gyere elviszlek hozzám,ott kisírhatod magad.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oké.-mosolyogtam én is.Kifizette a kávéját majd elindultunk a háza felé.Csak egy utcán kellett átmennünk és ott voltunk.
-Te nem a többi U-KISS taggal laksz együtt?-kérdeztem meglepetten miközben mentünk beljebb.
-Mi nem együtt lakunk.Én és AJ egyedül,Kevin Elivel és Kiseoppal lakik együtt,Soohyun pedig Hoonnal.-sorolta fel miközben leültünk a nappaliban.
-És nem vagy magányos?-én a kanapén,Dongho pedig előttem ült egy fotelben.
-Néha....-mosolygott aranyosan-Na,de most rólad.-komolyodott el-Szóval láttad te is újságot.-bólintottam és újra a szemem előtt volt a kép.Kerülgetett a sírás,de nem akartam mindjárt az első szónál zokogni,ezért vissza fojtottam.-Mirrel már beszélték róla?
-Igen,de...-egyszerűen nem bírtam folytatni,a könnyek előjöttek és nem bírtam abbahagyni.Arcomat kezembe temettem,nem akartam,hogy így lásson.A kanapé egy kicsit besüppedt,mert Dongho átült mellém.Magához húzott és teljes erejével ölelt át.Én is átöleltem,hátánál belemarkoltam a fölsőjébe,fejem pedig mellkasába fúrtam.
-Nyugi,minden rendben lesz,ne félj....-nyugtatgatott,miközben hátam simogatta.Felemeltem a fejem,nem akartam jobban eláztatni a felsőjét a könnyeimmel.
-Ha valami baj van hozzám mindig jöhetsz jó?-törölte le könnyeimet hüvelykujjaival .Bólintottam egyet,mire ő egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.Elvörösödött és bocsánatot kért,de engem nem zavart a puszi.Többre nem emlékszek,csak arra,hogy elnyomott az álom.

~ Mir P.o.V. ~
Egy óra múlva elmentem megkeresni Cindyt.Sétáltam pár utcát,de nem találtam sehol.Gondoltam felhívom Donghot,hogy nem-e látta valahol.
-Nálam van.-vette fel a telefont.
-Neked is szia.Akkor felugrok jó?
-Aha,oké.Cső!
-Cső!
Leraktam a telefont és azonnal elindultam Donghohoz.Útközben azon gondolkodtam,hogy mit mondjak Cindynek.Tudom,hogy félre érthető helyzet volt,de pont ő miatta nem csókoltam meg Jiát.Nem is vagyunk jóban ahhoz,hogy megcsókoljam.
Be se csöngettem úgy mentem be Donghohoz.Cindy a kanapén aludt,Dongho meg a kanapé mellett ült és simogatta Cindy arcát.Nem volt jó így látni őket ,de tudtam,hogy Cindy csak rám és ő rá számíthat.Dongho felállt és odajött hozzám.
-Remélem elégedett vagy.-mondta szúrós szemmel.
-Hol lennék elégedett,ha miattam sírt.-dühös voltam,de nem akartam kiabálni nehogy Cindy felkeljen.
-Akkor átgondolhattad volna,hogy mit csinálsz.
-Nem mondhattam,hogy "bocs nem lehet,mert barátnőm van".Kérdezősködtek volna,és mindent el kellett volna mondanom.
-Mondhatta volna,hogy simán nem akarod és kész.
-Argh,ez te.....nem érted.-keltem ki magamból.
-Muszáj kiabálni?-kelt fel a kanapéról Cindy.
-Cindy,én sajnálom tényleg,én csakis téged szeretlek,mást soha az életben nem csókolnák meg.-fogtam meg a kezét és néztem a szemébe,de ő nem nézett a enyémbe.Csalódott bennem ezért nem mert a szemembe nézni.
-El hiszem,de...-nézett bele a szemembe-szükségem van egy kis időre.
-Szóval az előérzetem igaz volt...-engedtem el a kezét-Akkor te most szakítani akarsz?
-Egy időre.Ha el tudom felejteni az egészet akkor visszamegyek hozzád,de ha nem akkor el kell felejtenünk egymást...-láttam,hogy a sírás kerülgeti,de erősnek akart látszani.Ezért is szerettem annyira.
-De addig hol leszel?
-Ha akarsz itt maradhatsz nálam.-ajánlotta fel hirtelen Dongho.
-Akkor addig itt maradok.Amúgy is hozzád egy gyönyörű,jó alakú sztár illik,nem én...
-Jól van,értem....-mondtam szomorúan-De amíg téged vissza nem kaplak addig másra rá se nézek.-Ezzel elmentem,mást már úgyse tudtam volna mondani.

~ Cindy P.o.V. ~
Nehéz volt kimondani a dolgokat,de ezt kellett mondanom neki.
-Nem baj,hogy itt maradok?Tényleg nem leszek a terhedre.
-Nem semmi baj,addig maradsz amíg akarsz.-mosolygott kedvesen.Melegséggel töltött el ahogy mosolygott.
-Majd eldobsz néhány cuccomért?-jutott eszembe.
-Persze,de addig még pihenj.-indult el a konyhába.Lefeküdtem a kanapéra,de aludni már nem tudtam.Azon gondolkoztam,hogy vajon milyen lesz Mir nélkül?Nagyon magányos leszek?Próbáltam másra gondolni,de csak erre tudtam.Kb. 1 óra múlva Dongho elvitt haza pár cuccomért.Mikor bementem nem köszöntem senkinek csak egyenesen fel mentem a szobámba Donghoval.Telepakoltam az egyik bőröndöm fontos cuccokkal majd lementünk.Körül néztem,de Mir nem volt ott.Dara az ajtóban várta,hogy leérjek.
-Tényleg itt hagysz engem?-kérdezte szomorúan.Én szorosan átöleltem amit ő viszonzott.
-Csak pár nap lesz ígérem.-mosolyogtam rá.Ekkor odajöttek a többiek is átölelni engem.Elköszöntem tőlük majd elindultunk.
-Elviszlek ma vacsorázni,jó?Hátha attól jobb kedved lesz.-törte meg a csendet Dongho.
-Áh,nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság.Szívesen viszlek el.-mosolygott rám.
-Akkor oké.-mosolyogtam én is-Ki kell öltöznöm?
-Ha hoztál valami olyan ruhát,akkor olyan helyre viszlek.
-Hoztam.
-Akkor jó.7-kor indulunk jó?-én csak bólintottam.Hamar eltelt az idő,gyorsan felkaptam a ruhát,hajam fura módon jól nézett ki úgy,hogy nem csináltam vele semmit,sminket pedig most nem tettem fel.Gyors lesiettem a nappaliba ahol már Dongho várt rám.Zakó volt

rajta amitől elmosolyodtam.Mikor már leértem Dongho mellé egy rózsát kapott ki a háta mögül.Én csak csodálkoztam,hogy milyen kedves.Az étteremben sokat nevettünk és jól szórakoztunk.Tényleg jobb kedvem lett tőle.
Fáradt voltam mikor hazaértünk,én csak ledőltem a kanapéra és azonnal elakartam volna aludni.
-Ugye nem tervezed,hogy itt fogsz aludni?-támaszkodott a kanapéra.
-Miért akkor hol?-nevettem.
-Hát az én ágyamban.-tágultak ki a szemeim,ő csak felnevetett.-Nyugi én itt alszok a kanapén.-kicsit megnyugodtam,de nem akartam,hogy miattam aludjon a kanapén.
-Nem lehetne valahogy megoldani,hogy egy szobában aludjunk?-nem tudom miért akartam ezt.
-Van egy matrac az egyik szobában átvihetem az ágyam mellé.-mosolygott.Örültem,hogy meg tudja oldani.Végül bele ment abba,hogy én aludjak a matracon.Mikor kiment valamiért a szobából,gyorsan átöltöztem pizsamába.Majd miután visszajött mindketten nyugovóra tértünk.Ez a rossz nap,valahogy mégis jól végződött...