Bárcsak tudnád mit érzek-22.rész

Reggel nem sokkal 7 után keltem,de Dongho  már nem feküdt az ágyon.Kíváncsi voltam,hogy miért kelt fel ilyen hamar.Gyorsan átöltöztem.Egy I love you!  feliratos ujjatlant és egy szteccs nadrágot vettem fel.Dongho a konyhában ügyködött,de nem nézett ki jól amit csinált.

-Jó reggelt!-fordult felém-Csináltam palacsintát,de...-nézett a plafonra,majd utána én is.Tele volt palacsintával a plafon,amitől muszáj volt nevetnünk.-De van fagyi,azt ehetünk.-nézett újra rám.Még nem is ettem reggelire fagyit soha.Kivettünk két doboz fagyit és leültünk a kanapéra.Nem sokat ettünk belőle,mert sokat  egymásra dobáltunk.Mehetek fürödni,mert tiszta fagyi lettem.Előtte még ahonnan lehet,lenyaltam magamról.Az arcomon nem értem el minden pontot,úgyhogy kicsit hülyén nézhettem ki, ahogy próbálkozok.
-Várj,segítek.-ajánlotta fel Dongho,majd közelebb jött és hüvelykujjával letörölte amit én nem tudtam.Számhoz is hozzá ért ami egy kicsit zavarba hozott.Egész végig egymás szemébe néztünk.Valamitől a szívem gyorsabban vert mint eddig.Még közelebb jött,pedig már letörölte a fagyit az arcomról.Gondoltam,hogy meg akar csókolni,de mikor már majdnem hozzá ért ajkaimhoz megállt,és elfordult.
-Bocs,én csak....-kezdte nyögdécselve-tudom,hülye vagyok,hogy most akarlak megszerezni,akkor mikor ilyen rossz helyzetben vagy.Én...sajnálom...- nyögdécselte a földet bámulva.-Először csak barátként tekintettem rád,de aztán....egyszerűen elcsavartad a fejem,de én nem akartam tönkre tenni a kapcsolatod.-hangjában hallatszott a szomorúság.-És tudom,hogy te nem így érzel,csak legalább barátok maradjunk.Én nem fogok csinálni semmit,ígérem...-nézett újra a szemembe.
-Én nem tudom mit tegyek,mert többet érzek mint barátság,de ez nem szerelem...
-Bárcsak egyszer megcsókolhatnálak,akkor tudnád mit érzek...-dőlt hátra a kanapén és a plafont nézte.Tudni akartam,hogy mit érez ezért közelebb ültem.Hirtelen felém fordult amitől kicsit megijedtem,de nem hátráltam.
-Tudni akarom,hogy mit érzel...-suttogtam magabiztosan.
-Biztos?
-Teljesen...-egész testével felém fordult és szemembe nézett.Megtettem én az első lépést.Megragadtam fölsőjét és magamhoz húztam.Ajkai puhábbak voltak,mint Miré,kényeztető érzés volt.Gyengéd volt,de mégis vad.Nyelve hamar az én számba tévedt és harcra hívta az enyém.Elengedtem felsőjét és körül öleltem nyakát.Éreztem,hogy tényleg szeret,és rossz érzés volt,hogy én nem tudom viszonozni.Lassan vált el tőlem és szemembe nézett,várva reakcióm.
-Te tényleg szeretsz,érzem,hogy nagyon,de...-megakadtam majd sóhajtottam-De én ezt nem tudom viszonozni.
-Gondoltam..-sóhajtott egyet-De legalább egyszer megcsókolhattalak.-mosolygott diadalmasan.
-Remélem örülsz.
-Nagyon.-mosolygott még mindig.-De akkor barátok maradunk,ugye?
-Persze.-majd átölelt.Tudom,hogy nem a pasim,de mégis szeretem.Legalább nem vagyok egyedül.Dongho megpróbálkozott ebéd és vacsora készítéssel is,de egyik se sikerült neki.Végül pizza lett az ebéd és a vacsora is.Vacsora után Donghonak el kellett mennie valahova,addig én lezuhanyoztam.Zuhanyzás után elmentem a szobánkba pihenni.Donghonak volt egy rubik kockája,azt próbáltam kirakni.
-Na jó ez nekem nem megy...-dobtam el a sarokba-Pedig valaki 1 perc alatt megcsinálja,én miért nem tudom?-idegeskedtem.Magammal való társalgásom egy fura zaj zavarta meg.Valami ütögette az ablakot.Kinéztem és ott állt Mir aki kis köveket dobált az ablaknak.Kinyitottam,hogy meg kérdezzem mit akar.
-Te meg mit...-nem tudtam befejezni,mert fejbe talált egy kő-Áúúúúú!-kiáltottam fel.
-Jézusom,bocsi!Nem akartalak eltalálni.-kiabálta fel Mir.
-Oké,de mit akarsz?-simogattam a fejem ahol eltalálta a kő.
-Thunder azt mondta,hogy ha szerenádot adok neked akkor lehet vissza jössz hozzám.-igaz sötét volt,de láttam rajta,hogy elpirult.Nekem csak leesett az állam.
-De te nem tudsz énekelni,csak rappelni.
-Akkor meg rap szerenád jó?-Szívemig hatott a szöveggel.Elmondta mit érez irántam,felsorolta a legszebb élményeinket és elmondta,hogy miért akar vissza kapni.Még a könnyeim is előjöttek a végére.Nem tudtam kontrolálni magam és hülye fejemmel kiugrottam az ablakon.Pontosan rajta landoltam,így nekem nem fájt,de neki biztos.
-Jézusom,te megőrültél?-kérdezte ijedten alólam-És ha valami bajod lett volna?
-Amíg te itt vagy nem érdekel semmi.Meg szerintem neked jobban fájt mint nekem.-öleltem őt át.Ő is átkarolt majd elkezdtünk hemperegni a fűben.
-Úgy hiányoztál.-állt meg egyszer csak fölöttem-Mindig csak rád gondoltam és olyan magányos voltam.
-Nekem is hiányoztál.-elmosolyodott majd megcsókolt.Az ő csókja más volt,szívemig hatott.
-Már nagyon hiányzott a csókod.-vált el tőlem-De érzem,hogy te valakivel ma csókolóztál!-nézett rám szúrós szemmel.
-Minek mondjam el, hogy kivel.Már nem számít...
-Szóval igazam volt,de kivel csaltál meg?
-Először is,nem csaltalak meg,mert nem voltunk akkor együtt....-nem tudtam befejezni,mert Mir félbeszakított.
-De most már igen,ugye?
-Igen,de másodszor,Donghoval.
-Te miért csókolóztál vele?-akadt ki.
-Mert meg akarta mutatni,hogy mit érez irántam.És rájöttem,hogy nagyon szeret.
-Akkor elhagysz?-kérdezte szomorúan.
-Nem,dehogy.-nevettem-Megegyeztünk,hogy barátok maradunk.Legalább van kire számítani.
-Mert én rám nem lehet,ugye?-nézett szúrósan.
-Nem rád nem lehet!De nehogy elkezdj nekem itt durcizni!-mosolygott majd meg akart csókolni,de egy SMS megzavarta.
-Ki és mit írt?-kíváncsiskodott.
-Dongho.Azt írja,hogy ma már nem jön haza és Kevinnél alszik.
-Szóval egyedül leszünk egész este?-vigyorgott kajánul.
-Igen,de nem csinálunk semmit!-figyelmeztettem.
-Biztos vagy benne?-vigyorgott még mindig.Felkapott és berohant velem a házba,majd fel a szobámba.
-Tegyél le!-ütögettem a hátát útközben.
-Amíg az ágyig nem érünk,addig nem.-Nem láttam az arát,de tudtam,hogy vigyorog magának.Feladtam,és megvártam amíg az ágyig nem érünk.
-De várj itt Dongho szokott aludni!-kaptam észbe,miközben az ágyra rakott.
-Ma már nem jön haza,akkor meg nem mindegy?-legyintett egyet és fölém mászott.

-De nehogy tönkre tegyük az ágyát!-figyelmeztettem Mirt,mire ő csak elmosolyodott.Újra rátapadt ajkaimra,de most hamar megszakítottam.
-Te cigiztél?-néztem rá kérdően.
-Igen,mert magam alatt voltam.-nézett el szomorúan.

-De ugye azt tudod,hogy az nem segít semmi?
-Örülj,hogy csak cigiztem.Először drogozni akartam....
-Drogozni?!-kiáltottam fel-Bocs...-csitítottam el magam-Te megőrültél?Abba bele is...halhattál volna...és akkor...mi lett volna....velem nélküled....-mondtam miközben a sírás fojtogatott ahogy bele gondoltam.
-Hidd el hogy meg lettél volna...-biztatott egy mosollyal,majd megsimogatta arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Az nem olyan biztos...-mondtam szomorkásan-De te most szépen elmész fogat mosni,mert nem akarom a cigi szagot érezni!-mutattam a fürdő felé.
-Oké...-hajtotta le a fejét és elment a fürdőbe.Fél perc múlva már vissza is jött mentás illattal.
-Na ez már jobb.-csókoltam meg.Hiányzott.Nagyon.Nem akarom többször elveszíteni.Bárki más is jönne az életembe,csakis Mirrel maradnék örökre.Soha nem akarom elhagyni,de valakit mindig elveszítünk...