-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek még félig csukott szemekkel.
-'Reggelt!-köszöntött Dara. Mir kivételével mindenki ott volt a konyhába,de ők nem köszöntek.Darán is látszott,hogy nem nagyon akart megszólalni.Csináltam volna valami rosszat és ezért dühösek lennének?Nem emlékszek ilyenre.Ekkor a nappaliban lévő asztalra tévedt a tekintetem.
-Már megjött a "Trendy!" heti száma?-kérdeztem boldogan,pedig tudtam a választ.
-Várj Cindy,ne nézd meg!-kiáltott utánam Dara,de én már kezemben tartottam az újságot.
-Mi a...?-csattantam fel a címlapot meglátva.Először tátott szájjal néztem a címlapot,azután sorba jöttek az érzelmek.Nem tudtam,hogy most dühbe guruljak vagy kezdjek zokogni.Nem értettem,hogy hogyan történhetett az ami a képen van.Jaj és hogy mi volt a címlapon?Hát ez:
És egy boldog kis címszalaggal:"Szerintetek édes az új sztárpár?MiJi vagy JiMi a jobb név számukra?"Amint elolvastam a címszalagot,ledobtam a földre az újságot és csak bambultam magam elé üres tekintettel.Próbáltam feldolgozni azt amit láttam.Sírni lett volna kedvem,de a könnyek nem akartak előbújni.
-Hát itt meg mi van?-törte meg a csendet Mir.Hangja hallatán a hideg futott végig a hátamon.A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.Lehajtott fejjel indultam el felfelé.Senkire se néztem rá,Mirre meg főleg.Felmentem a fürdőmbe és megmostam az arcom,hogy ne lehessen látni azt,hogy sírtam,de nem segített.Amint rendbe szedtem magam,újra elkapott a zokogás.
-Mi a baj?-szólalt meg Mir hirtelen az ajtóban állva.Én felkaptam a fejem majd ránéztem.
-Ch,vajon mi bajom lehet?-flegmáskodtam.
-Arra a Jiás sztorira gondolsz az újságban?-én újra lehajtottam a fejem,már nem voltam képes a szemébe nézni.Benne is csalódtam,tudtam,hogy csalódni fogok...-Az csak félreértés volt.A showban volt az a feladat,hogy játsszuk el.Mindenkinek el kellett,nem csak nekem.-Ahogy mondta a hangja egyre dühösebb lett.
-Akkor a többiek miért nincsenek a címlapon?Miért csak MiJi páros van?-mondtam gúnyosan.Képtelen voltam belenézni szemeibe.
-Honnan tudjam?-kérdezte már dühösen-Biztos csak ezt a sztorit akarják felfújni,vagy mit tudom én...-odajött hozzám,egyik kezét vállamra tette amivel maga elé fordított.Meg akart volna csókolni,de én elfordultam.
-Nem akarok azzal a szájjal csókolózni,ami más lány száját csókolta...-majd elindultam kifelé,de Mir megfogta a kezem,de én nem fordultam meg.
-Kérlek bocsáss meg.Az nem volt csók,a szánk nem ért össze.Én csakis téged csókollak,máshoz hozzá sem érnék.Kérlek,ne menj el...-mondta már szomorkásan.
-Csak kiszellőztetem a fejem...-elengedett majd kiment a szobámból.Gyorsan átöltöztem.Egy térdnadrágot és egy pulcsit vettem fel.Kapucniját felraktam a fejemre úgy mentem le a többiekhez.Elraktam egy kis pénzt is,hogy be tudjak ülni egy kávézóba.Telefonom nem vittem,úgyis tudják,hogy majd haza jövök.Se szó,se beszéd csak úgy el mentem.
Sétáltam pár utcát mikor megláttam egy kis kávézót ahol nem voltak sokan.Ahhoz képest,hogy kevesen voltak jó helynek tűnt.Végig néztem a kávézóban,hogy hova üljek le.Az egyik asztalnál Dongho tekintetével találkoztam.Ő intett a kezével,hogy üljek oda hozzá.Egy kétszemélyes boxban,egy kicsit hátrébb ült.
-Szia...-huppantam le elé.
-Szia,hát te?-kérdezte meglepve,miközben megitta utolsó csepp kávéját.
-Csak kiszellőztettem a fejem.-próbáltam mosolyogni.
-Miért baj van?-nézett szomorúan.
-Nem,nincs,dehogy...-hadonásztam a kezemmel.Ő csak kicsit felhúzott szemöldökkel nézett,ami azt jelentette,hogy rájött,hogy hazudok.
-Mirrel kapcsolatos?-én csak bólintottam egy aprót-Láttad az újságot?-a sírás kerülgetett amit ő is észrevett.
-Gyere elviszlek hozzám,ott kisírhatod magad.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oké.-mosolyogtam én is.Kifizette a kávéját majd elindultunk a háza felé.Csak egy utcán kellett átmennünk és ott voltunk.
-Te nem a többi U-KISS taggal laksz együtt?-kérdeztem meglepetten miközben mentünk beljebb.
-Mi nem együtt lakunk.Én és AJ egyedül,Kevin Elivel és Kiseoppal lakik együtt,Soohyun pedig Hoonnal.-sorolta fel miközben leültünk a nappaliban.
-És nem vagy magányos?-én a kanapén,Dongho pedig előttem ült egy fotelben.
-Néha....-mosolygott aranyosan-Na,de most rólad.-komolyodott el-Szóval láttad te is újságot.-bólintottam és újra a szemem előtt volt a kép.Kerülgetett a sírás,de nem akartam mindjárt az első szónál zokogni,ezért vissza fojtottam.-Mirrel már beszélték róla?
-Igen,de...-egyszerűen nem bírtam folytatni,a könnyek előjöttek és nem bírtam abbahagyni.Arcomat kezembe temettem,nem akartam,hogy így lásson.A kanapé egy kicsit besüppedt,mert Dongho átült mellém.Magához húzott és teljes erejével ölelt át.Én is átöleltem,hátánál belemarkoltam a fölsőjébe,fejem pedig mellkasába fúrtam.
-Nyugi,minden rendben lesz,ne félj....-nyugtatgatott,miközben hátam simogatta.Felemeltem a fejem,nem akartam jobban eláztatni a felsőjét a könnyeimmel.
-Ha valami baj van hozzám mindig jöhetsz jó?-törölte le könnyeimet hüvelykujjaival .Bólintottam egyet,mire ő egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.Elvörösödött és bocsánatot kért,de engem nem zavart a puszi.Többre nem emlékszek,csak arra,hogy elnyomott az álom.
~ Mir P.o.V. ~
Egy óra múlva elmentem megkeresni Cindyt.Sétáltam pár utcát,de nem találtam sehol.Gondoltam felhívom Donghot,hogy nem-e látta valahol.
-Nálam van.-vette fel a telefont.
-Neked is szia.Akkor felugrok jó?
-Aha,oké.Cső!
-Cső!
Leraktam a telefont és azonnal elindultam Donghohoz.Útközben azon gondolkodtam,hogy mit mondjak Cindynek.Tudom,hogy félre érthető helyzet volt,de pont ő miatta nem csókoltam meg Jiát.Nem is vagyunk jóban ahhoz,hogy megcsókoljam.
Be se csöngettem úgy mentem be Donghohoz.Cindy a kanapén aludt,Dongho meg a kanapé mellett ült és simogatta Cindy arcát.Nem volt jó így látni őket ,de tudtam,hogy Cindy csak rám és ő rá számíthat.Dongho felállt és odajött hozzám.
-Remélem elégedett vagy.-mondta szúrós szemmel.
-Hol lennék elégedett,ha miattam sírt.-dühös voltam,de nem akartam kiabálni nehogy Cindy felkeljen.
-Akkor átgondolhattad volna,hogy mit csinálsz.
-Nem mondhattam,hogy "bocs nem lehet,mert barátnőm van".Kérdezősködtek volna,és mindent el kellett volna mondanom.
-Mondhatta volna,hogy simán nem akarod és kész.
-Argh,ez te.....nem érted.-keltem ki magamból.
-Muszáj kiabálni?-kelt fel a kanapéról Cindy.
-Cindy,én sajnálom tényleg,én csakis téged szeretlek,mást soha az életben nem csókolnák meg.-fogtam meg a kezét és néztem a szemébe,de ő nem nézett a enyémbe.Csalódott bennem ezért nem mert a szemembe nézni.
-El hiszem,de...-nézett bele a szemembe-szükségem van egy kis időre.
-Szóval az előérzetem igaz volt...-engedtem el a kezét-Akkor te most szakítani akarsz?
-Egy időre.Ha el tudom felejteni az egészet akkor visszamegyek hozzád,de ha nem akkor el kell felejtenünk egymást...-láttam,hogy a sírás kerülgeti,de erősnek akart látszani.Ezért is szerettem annyira.
-De addig hol leszel?
-Ha akarsz itt maradhatsz nálam.-ajánlotta fel hirtelen Dongho.
-Akkor addig itt maradok.Amúgy is hozzád egy gyönyörű,jó alakú sztár illik,nem én...
-Jól van,értem....-mondtam szomorúan-De amíg téged vissza nem kaplak addig másra rá se nézek.-Ezzel elmentem,mást már úgyse tudtam volna mondani.
~ Cindy P.o.V. ~
Nehéz volt kimondani a dolgokat,de ezt kellett mondanom neki.
-Nem baj,hogy itt maradok?Tényleg nem leszek a terhedre.
-Nem semmi baj,addig maradsz amíg akarsz.-mosolygott kedvesen.Melegséggel töltött el ahogy mosolygott.
-Majd eldobsz néhány cuccomért?-jutott eszembe.
-Persze,de addig még pihenj.-indult el a konyhába.Lefeküdtem a kanapéra,de aludni már nem tudtam.Azon gondolkoztam,hogy vajon milyen lesz Mir nélkül?Nagyon magányos leszek?Próbáltam másra gondolni,de csak erre tudtam.Kb. 1 óra múlva Dongho elvitt haza pár cuccomért.Mikor bementem nem köszöntem senkinek csak egyenesen fel mentem a szobámba Donghoval.Telepakoltam az egyik bőröndöm fontos cuccokkal majd lementünk.Körül néztem,de Mir nem volt ott.Dara az ajtóban várta,hogy leérjek.
-Tényleg itt hagysz engem?-kérdezte szomorúan.Én szorosan átöleltem amit ő viszonzott.
-Csak pár nap lesz ígérem.-mosolyogtam rá.Ekkor odajöttek a többiek is átölelni engem.Elköszöntem tőlük majd elindultunk.
-Elviszlek ma vacsorázni,jó?Hátha attól jobb kedved lesz.-törte meg a csendet Dongho.
-Áh,nem kell fáradnod.
-Nem fáradtság.Szívesen viszlek el.-mosolygott rám.
-Akkor oké.-mosolyogtam én is-Ki kell öltöznöm?
-Ha hoztál valami olyan ruhát,akkor olyan helyre viszlek.
-Hoztam.
-Akkor jó.7-kor indulunk jó?-én csak bólintottam.Hamar eltelt az idő,gyorsan felkaptam a ruhát,hajam fura módon jól nézett ki úgy,hogy nem csináltam vele semmit,sminket pedig most nem tettem fel.Gyors lesiettem a nappaliba ahol már Dongho várt rám.Zakó volt
Fáradt voltam mikor hazaértünk,én csak ledőltem a kanapéra és azonnal elakartam volna aludni.
-Ugye nem tervezed,hogy itt fogsz aludni?-támaszkodott a kanapéra.
-Miért akkor hol?-nevettem.
-Hát az én ágyamban.-tágultak ki a szemeim,ő csak felnevetett.-Nyugi én itt alszok a kanapén.-kicsit megnyugodtam,de nem akartam,hogy miattam aludjon a kanapén.
-Nem lehetne valahogy megoldani,hogy egy szobában aludjunk?-nem tudom miért akartam ezt.
-Van egy matrac az egyik szobában átvihetem az ágyam mellé.-mosolygott.Örültem,hogy meg tudja oldani.Végül bele ment abba,hogy én aludjak a matracon.Mikor kiment valamiért a szobából,gyorsan átöltöztem pizsamába.Majd miután visszajött mindketten nyugovóra tértünk.Ez a rossz nap,valahogy mégis jól végződött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése