Dupla randi-20.rész

Pár nap múlva hangos ajtó kopogásra keltem fel.
-Nyitom!-kiabáltam a lépcsőről.Azt se tudtam hány óra.-Hát te meg?-néztem meglepetten Daehyunra.A buli óta nem láttam,de azt hittem nem is fogom.
-Dae!-kiáltotta Dara a lépcsőről mikor meglátta őt az ajtóban.Lerohant és egy hosszú csókot nyomott a szájára.Én csak tátott szájjal néztem őket.
-Öhm...-vakartam a fejem-Ti most...?

-Járunk.-szakadt el Dara Dae ajkaitól.Cukik voltak együtt.
-Amúgy,mi járatban Dae?-fordultam felé.
-Hát,én akartam felkelteni a kincsem,de úgy látszik későn jöttem.Máskor hamarabb jövök.-puszilta meg a homlokát.
-Na, akkor ha már itt vagy csinálhatsz neki reggelit,meg nekünk is.-mondtam neki boldogan.
-Ha Dara is segít!
-Neked szívesen.-ők elmentek a konyhába ügyködni én meg vissza mentem Mirhez.
-Még mindig alszik?-suttogtam magamnak.Lassan mellé feküdtem és csókolgatni kezdtem,hogy fel kelljen.
-Jó reggelt!-köszöntött kómásan.
-Szia!Tudod hány óra?
-Nem,mennyi?
-Még csak fél 8.-mosolyogtam rá.
-Mennyi?!-pattant fel az ágyban.
-Na,gyere vissza!-húztam őt vissza mellém-Amúgy tudtad,hogy Dara és Daehyun járnak?-Ő csak kómásan bólintott.-Mi van,csak én nem tudtam róla?-háborodtam fel.
-Thunder már áldását is adta nekik.
-Chh...Én mindenről lemaradok?
-Szegénykémet mindig kihagyják mindenből.-ölelt át.
-Igen,engem mindig.-játszottam durcázást.Egy idő után éreztem valami finom illatot ezért elindultunk le Daraékhoz.
-Ez nagyon jól néz ki.-néztem a reggelit.Tükörtojás volt baconnal,de nagyon étvágygerjesztőnek nézett ki.
-A legtöbbet én csináltam!-dicsekedett Dara.
-Mit te?Én is sokat csináltam!
-Igen te is.-puszilta meg őt miközben mi neki kezdtünk az evésnek.-Jaj tényleg!Arra gondoltunk Daeval,hogy nem-e jöttök el velünk egy dupla randira?
-Dupla randi?-kérdeztük egyszerre Mirrel teli szájjal.
-Aha,elmennénk valami cuki kis étterembe,aztán ha akartok el mehetünk sétálni egy parkba.-mondta lelkesen Dara.
-Jól hangzik.Elmegyünk?-fordultam Mir felé.
-Aha,tetszik a terv.
-Mikorra legyünk készek?-fordultam újra Dara felé.
-6-kor megfelel?-beleegyezésként egyszerre bólintottunk Mirrel.-De csinik legyetek ám!
-Ugye nem kell zakó?-kérdezte Mir mielőtt még fel ment volna.
-Ölég az ing!-kiabálta Dara a konyhából.Én elmentem a szobámba könyvet olvasni.Mikor már nem volt kedvem olvasni már 5 óra volt.Lezuhanyoztam majd kerestem valami csini ruhát.Egy fekete,pánt nélküli ruhát választottam.Hajamat kivasaltam és feltettem egy kis sminket.Reménykedtem,hogy tetszeni fog Mirnek. Felvettem a kedvenc fekete magassarkúmat.Kicsit inogtam benne,de egy idő után profiként mentem benne.Mikor leértem a lépcsőről Mir már ott állt és nézett mosolyogva.Kicsit kínosan éreztem magam,de én is mosolyogtam.
-Mi az?Nem tetszik?-mentem oda szomorúan hozzá.
-De,sőt.-simogatta az arcom.-Gyönyörű vagy!-bókolt nekem.
-Köszi!-adtam neki egy puszit.
-Na,mehetünk?-jöttek le Daraék együtt.
-Aha!Majd jövünk!-kiáltottam még vissza a többieknek.Most Daehyun vezetett,Dara ült mellette az anyósülésen.Én kézen fogva ültem hátul Mirrel.

Egy elegáns étterem előtt álltunk meg.Annyira más volt az az étterem,mert itt senki se törődött azzal,hogy a többiek rajtam kívül sztárok.Egy kicsit kívül állónak éreztem magam.Leültünk egy négyes asztalhoz. Mellettem Mir,előttem Daehyun,ő mellette pedig Dara ült.Kicsit drágák voltak az ételek,de mivel a fiúk fizetik ezért tök mindegy mit választok.
-Oké,én elmegyek WC-re...-szólalt meg hirtelen Mir és Dara egyszerre,majd egyszerre elindultak a WC-k felé.Eközben megrendeltük helyettük is az ételt.
-Na,fordítsuk komolyra a szót.-néztem komolyan Daehyunra,de nem bírtam sokáig,mert ő csak mosolygott a komolyságomon.-De most tényleg.Ugye nem tervezel semmi rosszat Darával?
-Nem.Szeretem őt és nem akarom elveszíteni.-mondta már ő is komolyan,miközben már kihozták az ételeket.
-Akkor jó.Ajánlom is!-majd elmosolyodott és neki kezdtünk az evésnek.Közben megjött Mir a WC-ről.Nem sokkal később Dara  is.
-Na,meg könnyebültetek?
-Aha,otthon nem volt időm elmenni.-ők is neki kezdtek az evésnek,majd miután mindannyian végeztünk úgy döntöttünk,hogy nem megyünk el sétálni.Senki se volt kedve.A fiúk fizettek majd haza mentünk.
Épp indultam fürödni mikor Mir bejött a szobámba.
-Nem fürdünk ma együtt?-nézett rám boci szemekkel.
-Miért akarsz hirtelenjébe velem fürödni?fordultam felé.
-Rossz előérzetem van.
-Hogy-hogy rossz előérzet?-nem értettem miről beszél.
-Azt érzem,hogy valamilyen oknál foga el foglak veszíteni.-szomorúnak nézett ki.
-Jó fürödjünk.-mosolyogtam rá amit viszonzott.Meglepődtem azon amit mondott.
A kádam nagy volt,amiben egyedül magányos voltam.Most Mirrel úgy feküdtünk ahogy az ágyban szoktunk.Nem bírtam másra gondolni,csak arra amit mondott.Vajon miért gondolja azt,hogy el fog veszíteni?Miért akarnék vele szakítani?Talán titkol előlem valamit,amit nem szabad tudnom?Nem tudom mit gondoljak.A vállán feküdtem és úgy néztem fel rá,hátha a szemében látok valamit.De csak az ő szempárjával találkoztam.
-Nem biztos,hogy elveszítelek.-mondta mosolyogva,de láttam rajta,hogy legszívesebben nem mosolyogna.
-Akkor miért kell ijesztgetni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem kellett volna elmondanom...-már eltűnt a mosoly az arcáról.Én adtam neki egy hoszzú,szenvedélyes csókot,hátha tényleg szét megyünk.Reménykedtem benne,hogy nem...

Újra a régi-19.rész

Még jó ideig nevettünk a videón. Thunder odament Joonhoz. Azt hittük,hogy újra le fogja támadni.

-Nem emlékszünk semmire,nem mondjuk el senkinek.-mondta kínosan Thunder és nyújtotta a kezét Joonak.

-Rendben.-válaszolta ő is kínosan és kezet fogtak.Én csak mosolyogtam rajtuk.

-Hé a reggeli!-kaptam fel a fejem-Ki kér?-fordultam a többiek felé.

-Az inkább már ebéd,nem?-mosolygott Dara.

-Tényleg.Akkor ki kér ebédet?

-ÉN!-kiáltották egyszerre.Leültek az asztalhoz,én pedig sorban tettem eléjük az ételt.

-Ez finom!-szólalt meg hirtelen Thunder.

-Ez ilyen meglepő?-húztam fel szemöldököm.

-Hát....igen,az.-mosolygott rám.

-Chh....-fölháborodtam.Felálltam az asztaltól és kanapéra akartam leülni.

-Ne durcizz.-fogta meg a kezem Mir,mikor mellette mentem el.

-Nem durcizok,csak most nem én maradok az asztalnál utoljára és nem én fogok elmosogatni.-ültem le a kanapéra.

-Én sem!-huppant le gyorsan Mir mellém.

-Mi sem!-rohantak fel a többiek.Csak Joon maradt ott.

-Na ne már!-nem nagyon örült annak,hogy ő maradt ott.

-Na irány mosogatni!-fordult felé Mir.

-Jó tudom,nem kell mondani!-háborodott fel.Szerintem először fog életében elmosogatni.Elmosolyodtam,hogy miket bénázik ott.

Reflexesen odabújtam Mirhez és fejem vállára hajtottam.Ő egyik kezével átkarolt amivel simogatta a karom.

Valami romantikus sorozat ment a TV-ben.Nem nagyon érdekelt,de végülis néztem.Hatással volt Mirre,mert szabad kezével hirtelen az állam alá nyúlt,maga felé fordított és megcsókolt.Pontosan úgy mint a sorozatban.Elmosolyodtam a csók közben.

-Te magadtól nem tudsz kitalálni romantikus csókot?-mosolyogtam rá.

-Csak jól nézett ki,én is ki a akartam próbálni.-majd újra megcsókolt,már a saját fajtájával.-Akkor folytatjuk azt amit reggel elkezdtünk?-vigyorgott kajánul.

-Azt mondtam,hogy csak talán...-de elkezdtem őt hátára dönteni a kanapén és heves csókolózásba kezdtünk.Furcsa volt,hogy Mir volt alul,de hamar megszoktam.Lassan húzta le a cipzárt a pulcsimon.

-Menjetek szobára,istenem....-kiáltott oda nekünk Joon.Én felültem Mir ölébe és szúrós szemmel néztem rá.

-Most mi bajod van?-kicsit mérges lettem.

-Csak az,hogy ne itt előttem próbálkozzatok.Habár úgyse fogtok tovább jutni a csókolózásnál.-mondta gúnyosan.

-Csak,hogy tudd már lefeküdtünk!-kiabálta neki oda Mir alólam.

-Hogy mi van?!-nézett rám kérdően Joon.Nem tudtam,hogy mit is mondjak neki.Ő csak felviharzott a szobájába és becsapta maga után az ajtót.

-Most ezt miért kellett?-fogtam a fejem,miközben Mirt kérdeztem.

-Most mi van?Én csak az igazat mondtam.-mentegetőzött.

-De...azt mondta,hogy nem fogja feladni...és lehet,hogy még mindig meg akar szerezni....-nyökögtem ott.

-Menj utána nyugodtan...-fordította el a fejét tőlem.Én csak egy puszit nyomtam szájára,leszálltam róla és Joon után mentem.Bekopogtam hozzá.

-Ki az?-kiabálta az ajtó másik feléről.

-Én vagyok.

-...gyere...-egy kicsit elgondolkozott,hogy mit mondjon.Bementem majd becsuktam az ajtót. Joon fel-alá járkált a szobában.

-Még mindig nem mondtál le rólam?-kicsit félénken kérdeztem.

-Miért őt választottad?Ő miért jobb,mint én?-megállt és egy kicsit mérgesen nézett rám.Én nem mertem a fal mellől mozdulni.

-Mert őt jobban szeretem.Nem bírnám ki nélküle.

-És rám miért csak bátyként tekintesz?-lépett egyre közelebb hozzám.

-Nem tudom.Sose tudnálak elképzelni úgy hogy a pasim vagy.

-De én akkor is meg foglak kapni!-már nagyon közel volt.Meg akart csókolni,de én elfordítottam a fejem.Egy hirtelen mozdulattal össze fogta két csuklómat és fejem fölé fogta azt.Olyan erősen szorította,hogy több erősebb próbálkozás után se tudtam kiszabadítani a kezem.Joon nem csókolt meg csak a nyakam kezdte el puszilgatni.Minden egyes érintésébe bele borzongtam.

-Joon ne!-üvöltöttem Joonak,de ő nem fejezte be.Már ajkaimra akart volna tapadni mikor Thunder tört be hozzánk.

-Joon!Szállj le Cindyről!-kiáltotta neki,de mivel az állapot nem változott Thunder egyszer csak lekevert neki egyet.Kezeim újra szabadok lettek,de nagyon fájtak.

-Köszönöm Thunder!-öleltem át-Élet mentő vagy.

-Áh semmiség.-ölelt vissza.Észrevettük,hogy Joon próbál felkelni a földről ekkor jött be Mir is a szobába.

-Itt meg mi történt?-kérdezte ijedten.

-Joon rá mozdult Cindyre.

-Hogy mi van?!-Mir oda rohant Joonhoz,aki már egészségesen a talpán állt.Belemarkolt a fölsőjébe és be akart neki húzni egyet.De én gyorsan oda ugrottam elé.

-Mir!Ne!-fogtam meg a kezét-Én akarom csinálni...-Joon felé fordultam.Arcán már látszott,hogy várja az ütést.Tenyeremmel akkorát csaptam az arcára,hogy nekem fájt.Ő rajta egy kicsit sem látszódott,hogy fájt volna neki.

-Miért kell ezt csinálnod?-kérdeztem szomorúan-Miért kell durvának lenned?Ha gyengédebb lettél volna velem,még kitudja,lehetett is volna valami köztünk.-könnyek gyűltek a szemembe,de nem folytak le.-Nem akarlak elveszíteni,mert nagyon jó barát vagy.Ezért kérlek,ne vess véget a barátságunknak,de kérlek ne mozdulj rám újra.Csak...-közelebb léptem és megsimogattam az arcát.-kérlek legyen minden úgy mint régen és ne Mirre haragudj azért mert ő vele vagyok.-ezután a legszorosabb ölelésével ölelt át.Nem ellenkeztem.Elengedett majd Mir felé fordult és kezét nyújtotta neki.

-Sajnálom,hogy rá mozdultam és tényleg nem fogok többet próbálkozni.-Mir belecsapott a kezébe.

-De ha nem fogod magad kordában tartani,bajok lesznek!-mondta már viccelődős komolyan.

-Értettem főnök!-Végre visszatért a régi Joon és Mir.

-Köszönöm Thunder,hogy megvédted a szerelmem a gonosz bácsitól.-ölelte át Mir Thundert.Nagyon édesek voltak.

-Öhm,szívesen,de ezt kérlek ne csináld.-mondta kínosan miközben Mir kezet hámozta magáról le.-Rossz emlékeket hoz elő.

-Jó akkor át jövök ide.-jött én mögém Mir.Kezeit összekulcsolta hasamnál,amire én is ráhelyeztem az sajátjaim.-Te ugye nem löksz el magadtól?-nézett rám a hátam mögül.

-Én bizony nem...-majd egy hosszú puszit nyomtam forró ajkaira.

-Hozzád tényleg jobban illik.-mosolygott ránk Joon.Végre minden rendben volt.Már rég volt ilyen kellemes hangulat a házban...

A videó-18.rész

Arra keltem,hogy valaki az egész arcom puszilgatja.Kinyitottam a szemem és Mir szemeivel találtam magam szemben.
-Jó reggelt!-suttogta Mir.
-'Reggelt!-adtam egy puszit a szájára.
-Jól vagy?-kezdte simogatni az arcom-Nem fáj semmi?
-Nem szerintem jól vagyok,de majd meglássuk.-egy kis mosoly húzódott az arcára.Én odabújtam hozzá és átöleltem.Testünkön még mindig nem volt semmi ruha,de nem bántam.
-Te miért vagy mindig ilyen meleg?-tapogattam a mellkasát,olyan volt mintha lázas lenne.
-Fűt a szerelem.-nevetett fel.
-De engem miért nem fűt akkor?
-Mert te nem szeretsz annyira engem,mint én téged.-csókolt meg.
-De én nagyon szeretlek!-mentegetőztem.
-Jól van elhiszem.-mosolygott-Majd én fűtelek téged.
-Nekem úgy is jó.-válaszoltam és fejem a mellkasába fúrtam.-Hány óra van?
-Fél 10.-válaszolta nyugodtan.
-Már fél 10?-ültem fel hirtelen.
-Hát igen,nagyon lefárasztottalak.-mosolyodott el.
-Hahaha....-majd rádobtam egy párnát.Pontosan az arcába találtam.Próbáltam felállni és menekülni,de Mir vissza húzott az ágyba.

-Ne menj még!
-De a többiek már várják a reggelit.
-Várj...-fogta be a szám-Nem hallasz semmit ugye?Akkor még nem keltek fel.Ők is bulizni voltak,még biztos alszanak.-és végre elengedte a szám.
-Végre,már alig kaptam levegőt...De attól még reggelivel akarom őket köszönteni.-felálltam és elkezdtem felöltözni.A ruháim minden egyes sarokban megtalálhatóak voltak.Mikor már a nadrágom akartam volna felvenni,Mir odajött és hátulról átölelt.Ő rajta már rajta volt a nadrág,de bezzeg én nem vehettem fel.
-Ennyire el akarsz engem hagyni?-tette fejét a vállamra és csókot nyomott a számra.
-Igen el.-mosolyogtam rá,mire ő kitárt szemeit és elkezdett durcizni.
-Jól van.-ült le durcisan az ágyra.Megsajnáltam ezért beültem az ölébe,és átkaroltam egyik kezemmel a nyakát.
-Sajnálom...-néztem rá boci szemekkel és egy hosszú puszit adtam neki.
-Oké megbocsájtok,csak még valami.-majd megcsókolt.Nyelve azonnal a számba tévedett.Elkezdte simogatni a lábam.Fehérneműmet akarta már le venni,de azt már nem engedtem neki.
-Mára ennyi elég.-mondtam mosolyogva.
-Majd délután folytassuk?
-Talán...-majd végre felvettem a nadrágom és elindultam le.A lenti kép egy kicsit megijesztett,de már rájöttem,hogy mi történhetett.A lépcsőn álltam és Mir nekem jött.Majdnem leestem ahogy nekem ütközött,de ő megfogott.
-Hé,mi van?-majd ő is a nappalira nézett.-Mekkora buli lehetett itt,és erre mi nem keltünk fel?-A nappaliban aludt mindenki más rajtunk kívül.Alkoholos üvegek voltak mindenhol,egymás hegyén-hátán feküdtek a fiúk,és Dara mellett egy félmeztelen pasi feküdt.-Itt tuti történt valami...-gondoltam magamban.Elkezdtem csinálni egy kis reggelit,habár tudom,hogyha megeszik utána úgyis ki fogják hányni.Láttam,hogy Dara megmozdul a kanapén.
-Jó reggelt alkoholista társaság!-mire a többiek is megmozdultak.
-De fáj a fejem...-fogta a fejét Dara.
-Tessék tabletta.-adtam neki egy pohár víz kíséretében.
-És mi nem kapunk?-kérdezte Joon.
-Nem,a fiúk kibírják a fájdalmat.Vagy gyengék vagytok?-mentem vissza befejezni a reggelit.
-Te meg ki vagy?-kiáltotta Dara mikor meglátta maga mellett a félmeztelen pasit.
-Én se emlékszek rád,nyugi.-fogta ő is a fejét.Nem tudom,hogy Dara honnan szerzett ilyen jó pasit.Helyes volt és kockahasú.
-Ebből lehet kiderül valami.-fogtam a kezemben egy telefont,ami az éjjeliszekrényen volt.Felvett az este egy videót.A többiek is odajöttek,hogy ők is megnézzék.Akkora zaj volt,hogy csoda,hogy Mirrel nem keltünk fel.Dara és Daehyun,akinek időközben kiderült a neve,nyalták-falták egymást a kanapén.Dara csak kitágult szemmel figyelte,hogy mi történik köztük.Maga se hitte el amit lát.Ezután egy nagyon fura rész jött.Thunder egyszer csak letámadta Joont,de Joon nem ellenkezett.Utána már csak azt vettük észre,hogy egymás kockahasát simogatják.Joon nem bírta tovább nézni és elment a telefontól.Ezután már csak táncolások jöttek és megállt a videó.Csak ennyit tudott felvenni a telefon.Azonnal hangos röhögésbe kezdtünk.Úgy látszik mindenkinek felejthetetlen éjszakája volt.Habár a többiek talán nem emlékeznek rá...

Felejthetetlen este-17.rész

Teltek a napok,a hetek és a hónapok.Fellépések,koncertek,stúdió felvételek.Majd eljött egy olyan nap amire még ma is emlékszek.

Május 25-e,a szülinapom.Nem gondolkodtam azon,hogy fel-e köszöntenek vagy nem,mert nem sokat hangoztattam,sőt.Aznap kb. 8 óra fele keltem fel.Kómásan vánszorogtam le a többiekhez.Én vakargattam a szemem mire ők felkiáltottak.
-Boldog szülinapot!Boldog szülinapot!Boldog szülinapot Cindy!Boldog szülinapot!-énekelték nekem.Dara egy tortát tartott a kezében,amin az én nevem állt.
-Jézusom!Köszi skacok!-kezdtek el folyni a könnyeim.Egy óriási ölelést adtam mindenkinek majd rápillantottam a tortára.
-Milyen ízű?-kérdeztem Darától.
-Egyik fele puncsos,másik fele pedig kókuszgolyós.-mutatta a két felét.
-Két kedvencem.Honnan tudtátok?-néztem Darára. a fejével bólintott Mir felé-Te mondtad nekik?-néztem Mir felé.
-Aha,csak én tudom mit szeretsz.-majd átölelt és egy puszit nyomott a számra.-Te kis vén trotty.-mosolygott rám.

-Hé,az te vagy!
-Most már mindketten azok vagyunk.Na,de együnk tortát.Mindenki kér?-erre egy nagy igennel válaszoltunk egyszerre.
Éppen az utolsó falatokat ettük,mikor Dara megszólalt.
-Most nem bulit csinálunk,hanem elmegyünk klubokba.
-Én inkább nem megyek,nem szeretem a klubokat nagyon.-majd bekaptam egy falatot.
-Oké akkor a többiekkel elmegyünk,titeket meg itt hagyunk kettesben.-mikor kimondta a kettesben szót,félrenyeltem és elkezdtem köhögni.Bele gondoltam,hogy Mir mire fog készülni.Tudja,hogy kettesben leszünk és ki tudja meddig.
-Öhm...-kezdtem volna,de még egy kicsit köhögtem.-Oké,felőlem,ha Mirnek nincs ellenére.
-Nekem ebből nem lehet bajom,úgyhogy oké.-Ekkora már mindenki megette a tortát,én pedig elmosogattam utánuk.Dara odajött hozzám egy percre.
-Aztán védekezzetek!-súgta a fülembe.
-Dara!!!-kiáltottam vörös fejjel.Ő csak nevetett és elment.Nekem is mosoly húzódott az arcomon a hülyeségétől.Már a tányérok felét elmosogattam,amikor Mir odajött.Hátulról átölelt és a kezét összekulcsolta a hasamnál.
-Miért te csinálod ezt?-nézte ahogy mosogatok.
-Mert más nem csinálná meg.
-De most te vagy az ünnepelt.-puszilta meg az arcom.
-Akkor most hagyjam félbe?-engedtem el a cuccokat és fordultam Mir felé.
-Ha már elkezdted,ne hagyd abba.-tette a fejét a vállamra és egész végig nézte ahogy elmosogatok.
-Kész...-sóhajtottam fel-Leülünk TV-zni?-Mir csak bólintott és leültünk a kanapéra.Hozzá bújtam és úgy néztük.A nagy TV nézés közben arra eszméltem föl,hogy Dara kiabál nekem a szobájából.
-Mi az?-rohantam oda hozzá.
-Felhúzod a cipzárt a ruhámon?-mutatott a cipzárra.
-Már este is van?-kérdeztem meglepetten,miközben segítettem neki.Felhúztam a cipzárt és egy kicsit megigazítottam a haját.-Jó bulizást!Aztán szedj ám fel valami jó pasit!-mosolyogtam.
-Oké,megpróbálok.-mondta nevetve.Megöleltem és kikísértem őket.
-Elmentek?-kérdezte Mir a nappaliból.
-Aha.Én felmegyek az emeletre,összerakodni a fiókomban.Ne hogy rosszalkodj!-mosolyogtam rá.
-Nem ígérek semmit.-nézett rám mosolyogva.Már majdnem mindent elrendeztem a fiókomban amikor Mirt megláttam az ajtóban.Még az utolsó dolgot is a helyére raktam,majd odamentem Mirhez.
-Mit szeretnél?-léptem oda hozzá.
-Csak megnéztem,hogy állsz.Látom kész vagy.-nézett a fiókra.
-Aha,végre.-majd hirtelen egy puszit nyomott a számra,ami egy kicsit meglepett.
-Ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.
-Csak mert szeretlek.-simogatta meg az arcom mosolyogva.
-Oké...-majd felnevettem.
-Jaj,tényleg megakartam kérdezni,hogy mit kérsz szülinapodra?-én csak mosolyogtam azon,hogy most jut eszébe. Felágoskodtam és a füléhez nyomtam a szám.
-Téged....-suttogtam a fülébe.Majd bezártam az ajtót,mivel csak egy lépésre álltunk tőle.
-Biztos?-kérdezte huncut mosollyal.Én csak bólintottam a fejemmel,mire Mir egyből egy csókkal letámadott.Kezemet tarkójánál kulcsoltam össze,ahol néha bele túrtam a hajába.Minél lejjebb ért keze a testemen,annál közelebb húzott magához.Mikor a fenekemhez ért felkapott és megtartott.A derekán összefontam lábaim,hogy segítsek neki a megtartásomban.Ajkaink egy pillanatra se távolodtak el egymástól.Elindult velem az ágy felé,majd hirtelen,de gyengéden ledobott az ágyra.Ő fölém mászott és úgy folytattuk.Egy pillanatra elvált ajkaimtól.
-Szeretlek és vigyázni fogok rád.-nézett határozottan a szemembe.Legszívesebben sírtam  volna az örömtől,de nem akartam.Újra heves csókolózásba kezdtünk.Meleg keze elkezdte simogatni a hasam és egyre feljebb ment.Amikor a melltartómhoz ért,levette a felsőmet és eldobta az egyik sarokba.Nehézkesen de utána a melltartómat is.Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjeb ment.Melleimnél megállt és ott kényeztetett egy kicsit.Eközben levettem Mir felsőjét.Ekkor jutott eszembe valami.
-Mir van nálad...-folytattam volna,de Mir közbe vágott.
-Van,én mindenre gondolok.-mosolygott majd megnyugodtam.Akkor vetettem pillantást a testére.Izmos volt,de még sem kigyúrt.Pont az ideálom.Kigombolta nadrágom egyetlen gombját majd azt is levette rólam és eldobta egy másik sarokba.Csókunk még mindig tartott,csak néha tartottunk szünetet,hogy lenyugodjunk.Elkezdte simogatni a combom.Először külső részét,majd belső részét is.Élvezetemnek jelet is adtam,mivel néha felnyögtem.
-Nem bírom tovább...-mondta kicsit lihegve Mir.Bólitottam neki majd megtörtént amit felnőtt éveim óta várok.Mir sokáig bírta,pedig azt mondta,hogy neki is ez lesz az első.Csodálkoztam is egy kicsit ezen.Mikor már mindketten elfáradtunk egy utolsó csókot adtunk egymásnak.Ő kiterült én pedig hozzá bújtam.
Arra az estére örök életemben emlékezni fogok.Életem legszebb szülinapi ajándéka volt...

Érdekes pár nap-16.rész

-Sziasztok!-köszöntem oda nekik lihegve-Hát ti?
-Jöttünk meglátogatni.

-Aha,az jó.Oké,gyertek be.Jaj,amúgy ő Mir.-mutattam Mirre.

-Jó napot!-hajolt meg Mir,ő nem volt annyira kifulladva a futástól mint én,ő sokkal jobban bírja.

-Ölég a szia!

-Jaj akkor jó.

-Lehet kicsit meg fogtok lepődni,de....-majd kinyitottam az ajtót.Abban a pillanatban mindenki ott volt a nappaliban.Ők csak tátott szájjal néztek körbe a fiúkon,és Darán.

-Fiúk,ő itt az anyukám és testvérem Sandy.-mutattam őket be miközben beljebb mentünk.

-Ők pedig balról jobbra:G.O.,Seungho,Thunder,Joon és Dara-t már ismeritek.

-Jó napot!-hajoltak meg egyszerre.

-Ölég a szia.-mondta kedvesen anyukám.-

Mir,segítesz nekik felvinni a csomagokat?-fordultam Mir felé.

-Persze.-majd anyukámékkal felmentek az emeletre az én szobámba,ahol Mir letett nekik két matracot az ágyam mellé.

-Nem tudnak róla,hogy van pasim,ezért ne mondjatok rólam és Mirről semmit se előttük,jó?Kérlek!-suttogtam a többieknek halkan.

-Oké!-felelték egyszerre.Majd én is felmentem hozzájuk.Mir már a saját szobájában volt.Gyors benéztem hozzá,hogy megmondjak neki valamit.

-Akkor amíg itt lesznek nem alszok itt nálad,rendben?-suttogtam neki.

-Oké.De akkor puszit se kapok?-kérdezte gyerekes hangon.Nem tudtam ellen állni neki ezért gyorsan egy puszit nyomtam a szájára.

-Elég?

-Elég...-mondta elégedetten.Egy mosollyal az arcomon távoztam a szobájából és átmentem anyumékhoz.

-Abba a szekrénybe pakolhattok.-mutattam arra a szekrényre amiben nem volt semmi cuccom.-Amúgy meddig maradtok?

-Nyugi csak 3 napra.-mondta mosolyogva Sandy miközben pakolt a szekrényébe.

-Aha,oké.-kicsit megnyugodtam,hogy csak 3 napra jöttek,de már előre féltem,hogy nem fogom kibírni Mir nélkül.Aznap egész jól bírtuk Mirrel,hogy ne öleljük egymást,hogy ne adjak neki puszit vagy csókot.Minden olyan volt,mint azelőtt,mielőtt összejöttünk volna.Este nem tudtam elaludni.Rossz volt,hogy nem feküdt senki mellettem.Lementem egy kis tejért,régen attól aludtam el.Meglepődtem,hogy Mir is ott volt.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten miközben a hűtő felé mentem.Ő a pultnak volt dőlve és ő is itta a tejet.

-Nem tudtam elaludni.Hiányoztál mellőlem.-mondta szomorú fejjel.Eközben én kivettem a tejet és öntöttem egy kicsit egy pohárba.Ittam egy kicsit majd odamentem Mirhez.-

Nekem is rossz nélküled...-fogtam meg az arcát.-3 napot csak kibírunk.-majd egy puszit nyomtam a szájára.

-És ha valamelyikük fel kel?-kérdezte meglepetten Mir.

-Ilyenkor biztos,hogy nem kelnek fel...-öleltem át,ő egy puszit nyomott a fejemre.Felnéztem rá,ő elkezdte a hajam a szemem elől elsimítani.Elmosolyodtam,mire ő is.Gyengéd csókot adott.Olyan volt mintha már 1000 éve nem csókolt volna meg.Abban a pillanatban jöttem rá mennyire szeretem és soha nem akarom elveszíteni.

-Rendesen belefáradtam a csókba...-szakadt el a számtól Mir.
-Ennyire fárasztó vagyok?

-Nem te,csak a vad csókod...-majd újra megcsókolt.

-Szerintem most már fogok tudni aludni.Jó éjt!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt!-köszöntem el én is.Megittam még a maradék tejet és én is vissza mentem a szobámba.Tesómék ugyanúgy feküdtem ahogy elhagytam őket,megnyugodtam.Gyorsan lefeküdtem az ágyamba és hamar el is aludtam.Másnap reggeli közben megbeszéltük,hogy megnézünk egy vígjátékot.Én,Mir,anya és Sandy.A többieknek el kell menniük valahova.A film vicces volt,de romantikus is.Legszívesebben oda bújtam volna Mirhez,de nem szabadott.

-Mindjárt jövök.-szólaltam meg hirtelen a film közben.Felálltam és felmentem a szobámba.Nem tudom miért mentem fel,lehet hogy azért,hogy megvárjam,hogy Mir feljön.Nem tudom.

-Bejöhetek?-suttogta Mir.

-Hát te?Persze!-suttogtam neki vissza.

-Gondoltam fel jövök utánad,hogy egy kicsit kettesben legyünk.-majd odajött hozzám.

-Jó ötlet volt...-folytattam volna,de magához húzott és megcsókolt.Kezei egyre lejjebb csúsztak,addig amíg a fenekemig nem ért.

-Huncut...-mosolyogtam rá,mire ő is mosolygott.Újra megcsókolt volna,de ekkor valaki megszólalt.

-Tudtam...-állt az ajtóban Sandy összefont karokkal.Mir nem engedett el,pedig én legszívesebben elmentem volna.

-Mikor tervezted elmondani?-kérdezte még mindig komolyan-Csak vicceltem te!Olyan kis cukik vagytok.-jött oda már mosolyogva Sandy.

-Öhm....anyunak ne mond el jó?-kértem meg őt.-Majd én elmondom neki...holnap.

-Oké.De most itt hagylak kettesben titeket.-majd egy kis huncut vigyor húzódott az arcára és kiment.

-Akkor holnap fogunk beszélni anyukáddal?-kérdezte meglepetten Mir.

-Igen,de nem lesz,olyan rossz,nyugi.-majd adtam egy puszit az szájára.Erre ő belemarkolt a fenekembe és még jobban magához húzott.A pusziból szenvedélyes csók lett.Nem akartam abba hagyni,de a többire még nem készültem fel.Így elszakadtam a szájától.

-Inkább menjünk le,vagy anya rá fog jönni...-mondtam kicsit szomorúan.

-Oké....-sóhajtott fel Mir.Majd lementünk.Mire a filmnek vége lett már este volt.Nem sokkal később a többiek is haza jöttek.Másnap még reggel leültünk beszélni anyuval,mert már délben el kellett indulniuk a reptérre.

-Szóval....sajnálom,hogy nem mondtam el,de...én és Mir járunk.És tudom,hogy el kellett volna mondanom,de nem mertem.De én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.-mondtam egy kicsit félénken.

-Nem is tudom mit mondjak....-kezdte el komolyan-Az tényleg baj,hogy nem mondtad el,de látom,hogy szereted és nem néz ki rossz fiúnak.Úgyhogy megbocsájtok.- megkönnyebülve sóhajtottam fel.

-És már csináltátok?-kérdezte mosolyogva.Nekem csak vörös lett a fejem.

-ANYA!!!-kiáltottam fel kínosan.Majd Mirre néztem,akit fojtogatott a röhögés.

-Jó,tudom ez nem rám vonatkozik,de most már mennünk kell.-felállt majd megölelt egy puszit nyomott az arcomra.

-Vigyázz magadra!-majd Seungho elvitte őket a reptérre.

-Ez meglepett...-sóhajtottam fel.

-Az,hogy megkérdezte?-kérdezte röhögve Mir.

-Igen röhögj csak,de azt felejtsd el,hogy ma kapsz puszit.-indultam volna felfelé,de Mir megfogta a csuklóm,megfordított és egy csókot lehelt a számra.

-Azt nem mondtad,hogy csókot nem kapok.-mondta elégedetten.

-Nem valósítsuk meg amiről anyukád beszélt?-simogatta arcom.

-Na arra várhatsz!-sarkon fordultam és fel mentem.Elpakoltam a matracokat amin a tesómék aludtak,majd lepihentem egy kicsit.Végre együtt lehetek Mirrel amikor akarok...

A látogatók-15.rész

Reggel én hamarabb keltem fel,mint Mir ezért egy ideig néztem ahogy alszik.Nagy volt,de mégis olyan mint egy kisbaba.Birizgáltam egy kicsit a haját,mire egyszer csak elkezdte kinyitni a szemét.
-Jó reggelt!-köszöntem neki halkan,nem akartam reggel mindjárt lekiabálni a fejét.Adtam neki egy puszit amitől ő a hátára fordult,én pedig a vállára tettem a fejem.Lábamat is átraktam rajta,átöleltem,hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
-Hány óra van?-kérdezte még egy kicsit kómásan.Felültem és megnéztem a telefonom.
-9 lesz 14 perc múlva.
-Miért nem úgy mondtad,hogy háromnegyed 8?-kezdett el mosolyogni Mir.

-Jaj,az nem mindegy?-kérdeztem durcisan,majd az ágy szélére ültem és kicsit megdörzsöltem a szemeim.Mir is felült mellém.
-De mindegy...-majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Akkor jó...-abba hagytam a szemem dörzsölését majd elindultam kifelé.Nem tudtam gyorsan menni,ezért csak vánszorogtam.
-Fekete csipkés?...Nem rossz.-miután Mir kimondta megtorpantam és a hideg végig futott a hátamon.És ezt Mir is észre vette,mert oda jött hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte kicsit megijedve.
-Valamit el kell mondanom....-láttam az arcán,hogy meg van ijedve.-Az van,hogy....nemrég Joon rám mozdult.-szemei nagyra nyíltak ami azt jelentette,hogy meglepődött.-De én nem akartam tőle semmit,és nem is történt semmi.-kezdtem hirtelen mentegetőzni.
-Megölöm ezt a Joont.-majd mintha kitépte volna az ajtót úgy ki,majd le rohant a nappaliba.Joon a TV előtt ült,Dara és Thunder pedig a konyhába hülyültek.Én gyorsan felkaptam valami nadrágot,nem akartam megint abban a bugyiban lemenni ami Joon gyengéje.
-Te tényleg rá mozdultál Cindy-re?-Mir egyből a kanapé felé vette az irányt.Dühösen,de mégsem kiabálva beszéltek.
-Az még azelőtt volt,hogy összejöttetek volna és én is meg akartam szerezni magamnak.
-De ha még egyszer rá mozdulsz,akkor azt meg fogod bánni...-nem bírtam megszólalni,csak néztem őket.
-Minden az én hibám...-mormogtam halkan az orrom alatt.Könnyeim kezdtek előjönni,ezért cipő nélkül,elkezdtem futni kifelé.Kerestem egy parkot,vagy egy kisebb erdőt ahol magamnak tudok sírni.Nem messze találtam is egy kis erdőt.Leültem az egyik fához,összehúztam magam és sírtam.Hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja ezért felkaptam a fejem és körbe néztem,hogy ki lehet az.Már a hangjából hallottam,hogy Mir az,ezért gyorsan felálltam és elkezdtem volna futni,de Mir már túl közel és elkapta a kezem.
-Miért menekülsz?-kérdezte lihegve,miközben az egyik kezével a térdén támasztotta magát a másikkal pedig az én kezem fogta.
-Mert ez az egész az én hibám,és nem merek a szemedbe nézni.Nem kellett volna elmondanom azt ami Joonnal történt.-nem néztem a szemébe,de mikor oda jött hozzám,letörölte a könnyeim már muszáj voltam.
-Nem a te hibád,amúgy is Joonal már kibékültünk azt mondta nem sokára úgy is szerez magának egy csajt.
-Tipikus Joon.-mosolyodtam el.
-Gyere menjünk vissza a házba.-majd megfogta a kezem és egymás mellett sétáltunk haza.
-Na ne!-óriási szemekkel néztem arra a két személyre akik az utcán közeledtek a házunk felé.-Ők mit keresnek itt?Légyszi engedd el a kezem Mir.
-Miért?-kérdezte értetlenül.-Ő miattuk?
-Igen,nem tudják,hogy van pasim....és azt se tudják,hogy 5 pasival élek együtt....Basszus,gyere fussunk oda,mintha reggeli futáson lettünk volna.-majd elkezdtünk futni.
-Úristen mi lesz itt!-sóhajtott fel Mir,majd futott utánam.Tudtam,hogy ebből én nem fogok jó ki jönni,de hogy ilyen rosszul azt se gondoltam volna...

A legszebb pillanat-14.rész

Eljött a U-KISS-el való fellépésem napja. Mir is eljött velem a koncertre.A backstageben vártuk,hogy felmenjünk a színpadra.
-Úgy félek...-kezdtem el hirtelen reszketni.
-Hozzak valamit?-kérdezte Mir.
-Aha,valami innivalót.-majd megölelt és elment.
-Nem kell félned,majd bele jössz.-biztatott Dongho.
-Te nem tudod,miért félek ennyire.-kezdtem majdnem sírni.

-Akkor mond el!
-Nem,mert az hosszú lenne,meg nem is nagyon akarok róla beszélni.
-Jó akkor nem kell elmondanod.-majd átölelt.Alacsonyabb volt mint Mir,ezért fura volt,hogy az arca majdnem ott volt ahol az enyém,míg mikor Mir átölel a szemem pont a szájánál van.
-Öhm...-szólalt meg hirtelen mellettünk Mir-Itt az innivalód.-dobta oda nekem.
-Köszi...-Mir egy pillanatra sem nézett rám,tudtam mit gondol.Belekortyoltam az italba amit Mir adott.Nekünk táncosoknak kellett először fel menni a színpadra,csak utánunk jött fel a U-KISS.Először háttal voltunk a közönségnek,akkor annyira féltem,hogy azt hittem meghalok.Mikor elkezdődött a zene,kicsit kezdtem megnyugodni és amikor a tánc is elkezdődött teljesen lenyugodtam.Csak a táncra figyeltem semmi másra.Az a pár perc nagyon hamar letelt,de én nagyon élveztem.Rájöttem,hogy több időt akarok színpadon tölteni.Mir várt rám a backstageben,de nem nézett rám.Elindult kifelé én pedig utána.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól,miközben siettem Mir után,ők pedig csak intettek utánam.

Még nem jártunk az autónál amikor megfogtam Mir kezét,hogy álljon meg.
-Mi az?-kérdezte flegmán,de nem fordult meg,hogy rám nézzen,ezért én mentem oda elé,hogy a szemébe mondhassan amit akartam.Mikor megláttam Mir arcát,nagyon meglepődtem.Sírt.Annyira rosszul éreztem magam,hogy sír,mert tudom,hogy miattam,és én is majdnem elsírtam magam.Pár könnycsepp lefolyt az arcomon.
-Miért sírsz Mir?-megfogtam az arcát és próbáltam letörölni a könnyeit.
-Azért mert félek,hogy elveszítelek.-majd végre bele nézett a szemembe.
-Figyelj.Ha Dongho miatt aggódsz,akkor nincs miért.Mi csak barátok vagyunk és a barátok szoktak ölelkezni.
-De én nagyon félek...-mondta már kicsit gyerekes hangon,amire én elmosolyodtam.Annyira aranyos és édes volt,mint még soha.A már majdnem fekete,de mégis barna szemeiben tükröződött Hold fénye.
-És te miért sírsz?-kérdezte már mosolyogva.
-Azért,mert tudtam,hogy miattam sírsz és nagyon elszomorított.-majd meleg kezei hozzáértek az arcomhoz és letörölték könnyeimet.
-Nem fogom engedni,hogy más elvegyen tőlem.-mondta mosolyogva,de mégis határozottan,kezei még mindig az arcomat simogatták,de a könnycseppek már eltűntek.

-Szeretlek,és ha tudnád mennyire...-ezekre a szavakra vártam egész életemben,de nem gondoltam,hogy kifogja nekem mondani ezeket valaha valaki.Akaratlanul is,de egy újabb könnycsepp folyt le az arcomon,de ez már öröm könny volt.Erre ő egy kicsit felnevetett.
-Ne nevess,nem én akartam.-mosolyogtam rá én is.Közeledtünk egymáshoz,éreztem,hogy ez a csók más lesz mint az eddigiek,különlegesebb.Ajkai most is puhák voltak,kezeim a nyaka köré fontam,ő pedig a derekamnál húzott közelebb magához újra,de ezután nem az történt,hogy elszakadtunk egymástól,hanem Mir átdugta a nyelvét a számba,ami egy kicsit meglepett,de nem ellenkeztem,mert újra mást fog hinni,mint ami a valóság.Én is átdugtam a nyelvem az ő szájába és éreztem,hogy ő is meglepődött.Életem legszebb pillanata volt.Nem akartam,hogy vége legyen ennek a csóknak,de éreztem,hogy Mir kiveszi a nyelvét a számból.Zihálva szedtük szét a szánkat.
-Ez nagyon jó volt...-mondtam miközben próbáltam lenyugodni a heves csók után.
-Annak örülök.-mosolygott rám Mir-Már haza kéne mennünk nem?
-Nem akarok,de muszáj.-sóhajtottam fel.
-Akkor induljunk.-beültünk az autóba én pedig elaludtam.Arra ébredtem fel,hogy valaki puszilgat.
-Jó reggel!Vagyis inkább jó estét!-kinyitottam a szemem és Mir karjai közt találtam magam.-Ugye velem alszol?-kérdezte Mir mosolyogva,én meg csak bólintottam egyet.Bevitt a szobájába,ott kómásan átöltöztem.Mir egyik hosszabb pólóját vettem fel és egymáshoz bújva feküdtünk le.Még egy szót mondtam Mirnek mielőtt elaludtam volna:
-Szeretlek!-láttam Mir arcán a boldogságot.Még egy utolsó puszit nyomtam a szájára és ezután azonnal elaludtam...

Szülinap-13.rész

Mir megadta Dongho telefonszámát és az enyémet megadta neki. Dongho hívott mikor kellett mennem próbára. Mir mindig elvitt a terembe,de sose nézett meg,mivel állítólag a többi U-Kiss taggal nincs jóban.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek,majd odamentem Dongho-hoz-Ma nem maradok olyan sokáig mert el kell intéznem valamit.
-Oké,de mit kell elintézned?-kérdezte kíváncsian.
-Elmondom,de te ne mond el senkinek,jó?-majd bólintott a fejével én pedig közelebb mentem hozzá és elkezdtem suttogni.-Mirnek szülinapja lesz és csinálunk ma neki egy meglepi bulit.
-Én is elmehetek?-csillantak fel a szemei.
-Felőlem,barátok vagytok úgyhogy szerintem gyere...-folytattam volna,de Eli megzavart minket.
-Nem kellene ennyit turbékolni!
-Nem is járunk,mit gondolsz?-mondta nevetve Dongho.
-Ez azt jelenti,hogy nem vagyok hozzád elég jó?-kérdeztem tőle összefont karokkal.

-De,túlságosan is...-majd mentünk táncolni.Táncolás közben azon gondolkoztam,hogy vajon miért gondolta azt Eli,hogy járunk.Csak azért mert beszéltem vele?Biztos nem.Habár suttogva mondtam és messze a többiektől beszéltünk.Annyira gondolkodtam,hogy nem figyeltem az egyik lépésre.Elestem volna,ha Dongho nem kapott volna el.
-Ti tangózni akartok?-kérdezte nevetve Kevin,közben mindenki minket nézett.Pont olyan pózban kapott el,mintha tangózni akarnánk.Mink is elkezdtünk nevetni.A próba után Dongho hazajött velem.
-Sziasztok!-köszöntem oda a többieknek akik épp a lufikat tették fel.-Mir még nincs?
-Még nincs.-felelt Joon.
-Dongho is itt lesz a bulin,ugye nem baj?
-Mir barátja,mi barátunk.-mondta barátságosan Thunder.
-Csúcs!-Dongho csak ezt tudta mondani.Fél óra múlva láttuk,hogy jön Mir,ezért leojtottuk a lámpákat és elbújtunk.Vártuk elbújva,hogy mikor jön be.
-Itt meg miért van sötét?-kérdezte Mir mikor belépett majd feloltotta a lámpát.
-Boldog szülinapot!-ugrottunk egyszerre ki a helyünkről.
-Úristen!Köszi!-nevetett fel.
-Boldog szülinapot!-mentem oda hozzá majd adtam egy puszit neki.-Te vén trotty.-nevettem el magam.Majd kezdődött is a buli.Megint nem ittam semmit csak az elején egy kis pezsgőt.G.O. újra hamar kiütötte magát,de most folytatódott a buli. Daraval megint csak röhögni tudtunk a többieken. Nagyon sokat táncoltunk.Egy lassú zenén táncoltam egyet Mirrel,ez volt életem első romantikus pillanata.A zene után leültem egy kicsit Dongho mellé a kanapéra.
-Mióta vagytok együtt Mirrel?-hajolt oda hozzám Dongho.
-Aznap jöttünk össze,amikor veled találkoztam.
-Tényleg?-kezdett el mosolyogni.
-Aha...-még beszéltünk és nevettünk sokat.Egy idő után Mir odajött hozzánk.
-Beszélhetünk?-szólt oda Mir.
-Persze.-Felmentünk a emeleti folyosóra,mert ott nem volt olyan hangos a zene.
-Na mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Ugye csak barátok vagytok Donghoval?-kérdezte kíváncsian.
-Hogy lehetsz ennyire féltékeny mindenkire?-nevettem el magam.Megfogtam az arcát és egy mosollyal az arcomon mondtam neki.-Én csakis téged szeretlek Mir!
-Biztos?-kérdezte boci szemekkel.
-Igen!-majd megcsókoltam,ő közben a falhoz nyomott.A mostani csókunk olyan hosszú volt mint még soha.A villany kapcsoló ott volt mellettünk,és Mir hirtelen leoltotta.Elkezdtem túrni a hajába,majd egy idő után összekulcsoltam a nyakán a kezem.Éreztem,ahogy a szám csókolásáról áttér a nyakamra.Hamar rájött arra,hogy a nyakam a légérzékibb pontom,úgyhogy nem hagyta abba.Kezével a pólómhoz nyúlt,felakarta húzni,de én nem engedtem neki.

-Mir...nem itt akarom a folyosón..-a pólómat hagyta,de a nyakamat nem.
-Akkor menjünk a szobámba.-húzódott egy kis huncut mosoly az arcán.
-Mir,az alkohol beszél belőled.
-Nem is!Én is csak annyit ittam mint te!-kezdett mentegetőzni.
-Oké,de most nem!
-Nem lehetne ez a szülinapi ajándékom?-kérdezte boci szemekkel.
-Először is,boci szemek nem gyengítenek meg,másodszor,nem lehet.
-Akkor mi az ajándékom?-csillantak fel a szemei.
-Ő...-Basszus elfelejtettem venni a ajándékot,gondoltam magamban-Az ajándékod...az,hogy ma veled alszok!
-Csak ez?
-Jó ha nem akarod,akkor nem muszáj.-majd indultam volna vissza,de Mir utánam nyúlt.
-Ne!Nekem az is ölég!-mosolygott rám.
-Akkor jó.-én is vissza mosolyogtam és lementünk a többiekhez akik éppen üvegeztek.
-Végre,ti is játszotok?-kérdezte Joon.
-Persze.-feleltünk egyszerre.Majd odaültünk hozzájuk.
-De ez csak olyan amiben CSAK merni lehet,ugye nem baj?-kérdezte Dara.
-Dehogy baj!Máshogy nem is jó.-felelte rá Dongho.Majd elnevettük magunkat.
-A szabályokat mindenki tudja?-nézett körbe Dara,mire mindenki csak bólogatott.-Akkor jó.Kezdjük!
Először Thunder kapott feladatot.Végig kellett húznia a kezét Joon hasán.Ez volt a legviccesebb feladat.Majd rám került a sor.Thunder adott feladatot nekem.
-Hmmm...-kezdett elgondolkozni.-Áh megvan!Adj egy puszit Dongho arcára.-Donghoval egymásra néztünk.Bólintott a fejével,azt jelezve,hogy megengedi a puszit.Oda hajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.
-Megfelel?-fordultam Thunder felé.
-Tökéletesen!-majd elkezdtünk nevetni.Ránéztem Mirre, a szemében láttam,hogy nem tetszett neki a puszi.Az ő szájára is adtam egy hosszú puszit ami csókkal végződött.Hozzá dőltem,ő átölelt és egész este így ültünk.Mikor végeztünk a  játékkal már mindenki álmos volt.Dongho már a felénél elment,mert ő már akkor fáradt volt.Mivel ő is ivott ezért felhívta Kevin-t,hogy jöjjön el érte.Ahogy megbeszéltük Mirrel,ott aludtam nála.Az ágy puhább volt,hogy ő is ott feküdt mellettem...

Felkérés-12.rész

Mikor csókunk véget ért boldog voltam.Még sokáig egymást szemébe néztünk.
-Le kellene már mennünk.-szólaltam meg hirtelen.És elindultam az ajtó felé.
-Ne még ne!-kezdett el ellenkezni Mir,majd visszahúzott magához.
-Én is itt akarok maradni,de nem lehet.-közben újra átölelt.
-Miért nem?-kérdezte durcisan.
-Mert akkor azt fogják hinni,hogy mi...-elakadt a szavam.
-Hogy mi??
-Hát hogy mi...azt...csináljuk.-mondtam neki lassan és halkan.Majd Mir arcán húzódott egy kis mosoly.
-Te kis huncut.-kezdte-Máris ilyenekre gondolsz?-ettől én annyira elpirultam,mint még soha,
-Én nem,de ők kitudja mit gondolnak.-mondtam hadarva majd elindultam újra az ajtó felé.
-Oké menjünk.-adta be a derekát Mir.-Csak még valami...-majd odanyomott az ajtóhoz és újra megcsókolt.Ez a csókunk is ugyanolyan jó volt mint az első.
-Most már mehetünk.-mondta Mir mosolyogva.
-Dilinyós...-nevettem el magam.
-Dilinyós?Ki a dilinyós?-majd megfogta a derekam és elkezdett csikizni.-Na ki?
-Te vagy!-nem hagyta abba a csikizést.-Oké,oké nem vagy dilinyós.-és végre abba hagyta a csikizést.
-Köszönöm!-majd megfogta a kezem és lementünk.

Lent a többiek csak egy szóval köszöntöttek minket.
-Végre!-sóhajtottak fel kórusban.
-Hogy-hogy végre?-kérdeztük meglepetten.
-Mi már első nap tudtuk,hogy össze fogtok jönni.-mondta Dara miközben odajött hozzám-De azért gratula!-majd átölelt.Ekkor valaki csöngetett.
-Kinyitom!-szaladtam oda az ajtóhoz.Egy ismerős alak állt az ajtóban.
-Ő...szerintem téged keresnek Mir.-néztem Mir felé majd a fejemmel az ajtó felé mutattam.
-Ki az?-kérdezte Mir miközben odajött az ajtóhoz.
-Szia Mir!-köszönt Dongho.
-Cső,hát te?-kérdezte csodálkozva.Majd beljebb jöttek a házba.
-Nem olyan fontos,de erre jártam és gondolom megkérdezem.-kezdte mondandóját-De egyik táncosunk lebetegedett és hogy nem-e tudsz valakit aki ismeri a lépéseinket és jól táncol.
-Cindy tud táncolni!-kiáltott oda Thunder,miközben én indultam volna fel a szobámba.

-Igen tud,de...-Mir próbált valamit kitalálni-De ő már nálunk táncol.
-Nálunk?-szólalt fel kórusban az MBLAQ.
-Várjunk,ki az a Cindy?-kérdezte kíváncsian Dongho.
-Aki kinyitotta neked az ajtót.Ő itt.-majd odahúzott magához.-A barátnőm.-mondta neki boldogan.Én csak elpirultam és ár szót tudtam mondani.
-Mir ezt nem kellett volna...-majd megfogtam a fejem.
-Most miért?
-Mert erről nem tudhat mindenki.Megtudják az újságok,címlapra kerül és paparazzik lesznek mindenhol.
-Áh értem.Akkor ne mond el légyszi senkinek Dongho.
-Oké nem mondom el-kezdett el mosolyogni.
-Ja amúgy Dongho Cindy,Cindy te már ismered őt.
-Szia!-kezdett újra mosolyogni,én meg csak elpirultam.
-Mennyi időre kellene a táncos?-kérdeztem félénken.
-Csak 1 hétre.
-Hát,oda tudjuk adni Cindyt egy hétre,talán.majd nézett rám Mir.
-Mi vagyok én egy tárgy?-kérdeztem meglepetten Mirtől,majd mindenki elkezdett nevetni.
-Akkor eljöszz arra a hétre?-kérdezte Dongho.
-Hát...-gondolkodtam rajta egy kicsit-Oké,elmegyek,de csak arra az egy hétre.
-Igen!Köszi!-majd ugrált egy kicsit és megölelt.Akkor jutott eszembe,hogy ő is egy maknae,nem csoda hogy ilyen.Még egyszer megköszönte majd elment.
-Én mióta vagyok a ti táncosotok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel Mirtől.
-Mostantól.Hurrá!-majd megölelt.
-De tudod,hogy nem állhatok színpadra.-mondtam neki halkan és szomorúan.
-Bezzeg velük fel tudsz menni.
-Ja ténleg....
-És még hogy én vagyok a dilinyós-kezdett el nevetni-Nem lesz semmi baj...-majd megcsókolt.Magunk mögül hallottunk valamit...
-Úúúúúúúú!-csinálták egyszerre nekünk a többiek.Mi el kezdtünk nevetni majd ők is.Boldog voltam,mert minden rendben volt...addig...

Veszekedés...-11.rész

Reggel kisírt szemekkel ébredtem.Ugyanabban a ruhában aludtam el,amiben tegnap voltam.Nem volt erőm mást felvenni.Lent csak Mirt találtam aki a TV előtt ült.Nem volt kedvem beszélni vele.
-Reggelt!-köszönt Mir úgy,hogy hátra se fordult,csak  TV-t bámulta.Nem akartam vele beszélni ezért nem köszöntem vissza.Elkezdtem magamnak csinálni reggelit mikor Mir megszólalt.
-Most miért nem beszélsz velem?-kérdezte mérgesen majd hátrafordult.
-Te is tudhatnád,igazán!-kezdtünk el hangosan veszekedni,mire mindenki sorban jött elő kómásan a szobákból.
-Én szerintem nem rontottam el sehol!-vágott vissza Mir.A többiek csak néztek minket,hogy min veszekedünk.
-Bocs,akkor én tévedtem,mivel azt hittem,hogy te is úgy érzel!-erre már nem válaszolt,én pedig felfutottam a szobámba.Bezártam az ajtót,hogy ne tudjon senki se bejönni.Lecsúsztam mellette és leültem a földre.Újra sírni kezdtem.Hallottam,hogy valaki fut fel a lépcsőn és dörömbölni kezd az ajtón.
-Engedj be,kérlek!-kiabálta az ajtó másik feléről.
-Nem!Menj el!-kiáltottam vissza Mirnek.
-Kérlek,ezt meg kell beszélnünk!
-Ezen nincs mit beszélni,már mindent értek!-éreztem,hogy ő is lecsúszik az ajtó aljához.
-Sajnálom,hogy akkor nem csókoltalak meg...-mondta ezt már halkabban.Szerintem azt hitte,hogy én nem fogom hallani,mivel ezután elment.Még néhány percig ott ültem az ajtónál,hogy le nyugodjak,majd visszafeküdtem az ágyamba,hogy kialudjam magam.Mikor felébredtem már délután volt,szóval lementem a többiekhez.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntött Dara,miközben átölelt.
-Szia!Vagyis,sziasztok!-köszöntem oda mindenkinek.Ők is mosolyogva vissza köszöntek.Úgy látszik nem volt hatással rájuk a veszekedésem Mirrel.Rossz volt rá visszagondolni...
-Még itt maradt a reggelid Cindy.-nyújtotta nekem mosolyogva Thunder a reggelimet,amit még reggel csináltam.
-Jaj,köszi!-vettem el Thundertől nevetve,majd leültem a TV elé enni.Hirtelen valaki csöngetett.
-Cindy,kinyitnád az ajtót?-kérdezte mosolyogva Thunder.
-Persze,mert én vagyok a legközelebb ugye?-kérdeztem vissza viccesen.
Kinyitottam az ajtót,de nem volt ott senki,csak egy szál rózsa amin egy kis kártya volt.
-Ti tudtok erről valamit?-kérdeztem a többiek felé fordulva.
-Nem,de szerintem olvasd el a kártyát.-mondta Seungho.
Elolvastam.Az állt rajta,hogy menjek ki az udvarra a kinti asztalhoz.Kimentem,ott volt megint egy szál rózsa és egy kártya.Azon az állt,hogy menjek fel a fürdőszobámba.
-Még hova kell járkálnom?-morogtam az orrom alatt sóhajtva.
Mikor felértem a fürdőszobámhoz kifújtam egy kicsit magam.Bent sötét volt csak gyertyák égtek és rózsaszirmok voltak elszórva a földön.Majd megláttam Mirt akinek a kezében is egy szál rózsa volt.
-Sajnálom,hogy elszalasztottam azt a pillanatot.-mondta,majd közelebb lépett és odaadta a rózsát.Én olyan erősen megöleltem ahogy csak tudtam,majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.Örültem,hogy végre a karjai közt lehetek.A hosszú ölelés után elengedtük egymást.
-Talán megbocsájtok...-sóhajtottam fel-De csak akkor ha     megteszel nekem valamit.
-És mit kell tennem?-kérdezte kíváncsian.
-Szerintem te azt tudod...-majd elnevettük magunkat.
Mir megfogta a derekam és magához húzott.Most néztem először mélyen Mir szemébe.
-Csoda,hogy a szemembe nézel.-nevette el magát.
-Hahaha,vicces...-mondtam gúnyosan.Homlokát az enyémhez nyomta.Tekintete váltakozott a szám és a szemem között.Majd végre ajkait az enyémhez nyomta.Életem első csókja volt.Ajkai puhák,csókja gyengéd,de szenvedélyes.Nem akartam,hogy vége legyen,de egyszer mindennek vége van...

Más érzelmek-10.rész

Pár nappal később hangos éneklésre keltem fel.Először csak azt hittem,hogy a telefonom csörög.Megnéztem,de nem mégsem az volt.Elindultam lefelé,és ahogy mentem le egyre hangosabb lett az ének.Mikor leértem a konyhához csak nagy szemekkel néztem,hogy mindenki ott volt egytől egyig.Ez volt az első alkalom,hogy mindenki egyszerre kelt fel.*Biztos mennek valahova*gondoltam magamban.
-Jó reggelt!-törte meg az éneklést Thunder.-Jól aludtál?-kérdezte mosolyogva.
-Reggelt,aha köszi.-majd szememet dörzsölve leültem egy székre Mir mellé.
-Kérsz kávét Cindy?-kérdezte Dara majd elindult a bögrék felé.
-Aha légyszi.-majd Dara kinyitotta a székrényt ahol a bögrék voltak.
-Hé,innen hiányzik egy bögre!-kiáltott fel Dara mikor meglátta,hogy nincs ott a bögre amit én eltörtem.Azonnal abba hagytam a szemem dörzsölését és ránéztem Joonra.Ő is pont rám nézett,és elkezdtünk mindketten nevetni.Miután abba hagytam a nevetést,be vallottam magam Daranak.
-Én voltan,eltörte,bocsi.De veszek újat,esküszöm.-kezdtem el mentegetőzni.
-Nem kell.-kezdett el envetni-Nem szoktuk nagyon használni úgyse.
-Akkor jó.-és már oda is adta a kávémat.-Köszi.Ma mentek valahova?
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepetten Seungho.
-Most az egyszer mindenki egyszerre kelt fel.
-De te is jössz ám velünk.-fordult felém Mir.Annyira meglepett,hogy félre nyeltem a kávém és elkezdtem köhögni.A többiek persze csak nevettek.
-Gyorsan kapj fel valamit és indulunk is.-elkezdtem futni fel a lépcsőn,mire elestem.A nagy puffanásra elkezdtek nevetni,de a bambaságomon én is csak nevetni tudtam.Felvettem egy rövidnadrágot,,rövidujjút,hajamat összefogtam és elindultam le.Már ott álltak az ajtóban.
-Mehetünk!-kiáltottam nekik oda a lépcső közepéről.Kb.10 perc alatt ott voltunk.Én csak néztem,hogy hova megyünk mivel nem mondták el.Lassan rájöttem arra,hogy egy új zenéjüket fogják felvenni.Ő bementek a stúdióba,én pedig kintről néztem őket.1 óra múlva már végeztek is.Hazafele megbeszéltük,hogy este csapunk egy bulit,mivel felvették az új számot.Nem vagyok nagy alkohol rajongó,de belementem.Út közben megálltunk egy boltban venni valamit a bulira.Amint hazaértünk mindent kipakoltunk az asztalra amit vettünk a boltban.A fiúk már el is kezdtek inni.Én csak köszöntőnél ittam,de akkor is jól éreztem magam.Dara se ivott sokat,ő vele néztük ahogy a fiúk megőrülnek és csak röhögni tudtunk rajtuk.G.O. hamar kiütötte magát,de nem akart be menni a szobájába,ezért a többiek segítettek neki,csak Joon maradt ott velem.Én mentem elmosni a poharakat amiket Joon sorba adott nekem.
-Hogy bírt ennyit inni G.O. ...-kezdtem el megtörni a csöndet.
-Ő az alkoholista a csapatban.-mondta Joon majd elkezdtünk nevetni.Joon oda jött mellém és nézte ahogy mosom el a poharakat.
-Kész!-sóhajtottam fel,majd megtöröltem a kezem.Láttam,hogy Joon megint úgy néz rám mint akkor.-Ne kezdjük megint Joon.
-Szerintem folytassuk,ne kezdjük újra.-majd újra közeledett felém,de most nem néztem a szemébe,éreztem rajta az alkohol szagát.
-Joon....részeg vagy....-csak ennyit tudtam kimondani,majd bele néztem a szemébe határozottan.
-Az nem akadály...
-De igen az!-kezdtem felemelni a hangom-Így nem gondolkodsz tisztán.-már majdnem kiabálva mondtam neki,abban reménykedtem,hogy így elenged,de nem így volt.Azt hittem,hogy most valami rossz fog történni,de csak arra észleltem fel,hogy Mir fogja a kezem és húz maga után fel a lépcsőn.A szobám előtt megálltunk.
-Te szereted Joont....úgy?-kérdezte Mir úgy hogy nem fordult felém.
-Én csak úgy szeretem őt mintha a bátyám lenne.-majd Mir megfordult és közelebb jött hozzám.Én is közelebb léptem,lehunytam a szemem,arra várva ,hogy végre megcsókoljon,de nem tette.Csak elengette a kezem.
-Menj inkább aludni.Jó éjt!-majd lement.Én becsaptam az ajtóm lefeküdtem az ágyra és sírtam...

Összetört bögre-9.rész

•••••Pár nappal később•••••
Este csak egy hosszabb fölsőt és fehérneműt vettem fel.Reggel csak csodálkoztam,hogy nem rendes pizsamát vettem fel.Épphogy elmúlt 7 óra mikor felkeltem.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis kávét,hátha attól felébredek.Lent nem találtam senki,kicsit fura is volt.Felkapcsoltam a TV-t ,hogy ne legyen csend.Utáltam amikor csend volt,minden kis zajt meghallottam.Kerestem a pulton egy használható bögrét,de nem találtam.Ezért fel kellett nyúlnom egy olyan magas polchoz amit csak lábujjhegyen értem el.Kilátszott az egész fehérneműm.
-Nem rossz...-ijesztett meg egy ismerős hang aki a pulton könyökölt.Ijedtemben leejtettem a bögrét ami a földön szét tört apró darabokra.
-Basszus...-morogtam az orrom alatt,miközben ijedtségemben a szám elé kaptam a kezem.
-Muszáj volt leejteni?-kérdezte mosolyogva.-Még jó hogy azt nem szoktuk nagyon használni.Hozd ide a seprűt és a lapátot.
-És az hol van?-kérdeztem,mivel amióta itt vagyok azóta még nem használtam.Ő erre csak elkezdett nevetni.
-Ott a kuka mellett vannak.-majd oda mutatott a kukához mosolyogva.
-Ja,oké.-oda mentem értük,a seprűt oda adtam neki,én pedig leguggoltam mellé és tartottam neki a lapátot.
-Ugye tudod,hogy a fekete csipkés bugyi a gyengém?-kérdezte miközben huncut mosollyal rám nézett.Úgy guggoltam le mellé,hogy újra kilátszódott a fehérneműm.Én csak kínosan próbáltam lejjebb húzni a fölsőm.Ő csak elkezdett nevetni.Befejezte a söprést,rásöpörte a lapátra,amit én kiöntöttem a kukába,amihez le kellett hajolnom.
-Úgy látszik nagyon el akarsz engem csábítani...-majd nézett rajtam végig huncut szemmel.
-Te beszélsz Joon?Te rajtad is csak egy boxer van.-mondtam Joonak gúnyosan.
-Oh,ez azt jelenti,hogy elcsábítottalak?-majd kezdett közeledni felém.
-Engem nem lehet elcsábítani.-mondtam határozottan Joon szemébe.Ekkor már teljesen közel volt hozzám.Majdnem minden porcikánk összeért.Homloka már hozzá ért az enyémhez.
-Mond,hogy mikor álljak le,mert magamtól nem fogok...-suttogta a fülembe miközben a kezét a derekamhoz tette.Ajkaink már majdnem összeértek.
-Joon...-sóhajtottam fel-Én ezt nem tehetem-majd fordítottam el a fejem.Nem néztem rá,de tudtam,hogy távolodik el tőlem.
-Én téged nem úgy szeretlek Joon.-sóhajtottam fel újra.
-Csak barátként ugye?-nézett le padlóra csalódottan.
-Hát igen,de inkább tekintek úgy rád mint egy bátyra.
-Oké értettem-most ő sóhajtott fel-De ne hidd,hogy ezt annyiba fogom hagyni.-mosolygott rám,én pedig elindultam fel a szobámba.Jobb volt Joon mosolyát látni,mint a csalódott,durcis fejét.Végül nem csináltam magamnak kávét.Nem volt időm olyannal foglalkozni.
-Hol voltál már?-kérdezte Dara miközben a szobámban ült az ágyamon,ölében a laptopom.-Anyukádék nemsokára hívnak!-majd lehuppantam mellé az ágyra,átadta a a laptopot.
-Szia anyu!-köszöntem anyunak,miközben láttam,hogy a tesóm is a képernyő elé jön.
-Csókolom!-köszönt Dara is lelkesen.
-Na történt valami izgalmas amióta ott vagy?-kérdezte anyu a másik oldalról.
-Áh semmi izgalmas,majd úgyis tájékoztatlak ha van valami nem akartam elmondani azt ami Joonal történt Dara előtt,mivel még ő sem tudott róla,és anyuék nem is ismerik Joont.Ki tudja mit gondolnának ezek után Joonról.Szerencsére Joonal nem romlott a kapcsolatunk,ugyanannyit beszltünk,nevettünk,hülyültünk mint eddig.Azt hittem nem fog többet próbálkozni...

A koncert-8.rész

--Pár héttel később--
Az MBLAQ-nek lesz nemsokára egy koncertje ahol többen is részt fognak venni.A fiúk szereztek nekem egy jegyet az első sorba,ami a backstage-be is szólt.Amióta elkezdtek járni táncpróbákra,én abba hagytam,de mindig jártam velük.Én voltam az aki pihenők közbe vitte oda nekik a vizes palackokat és a törölközőt.Fura volt,hogy ők annyira megizzadnak,én nem szoktam annyira.
-Nem terhelitek magatokat túl egy kicsit?-kérdeztem miközben Mir arcát törölgettem.-Nekem ez soknak tűnik.
-Ez már megszokott nálunk.-mondta Mir mosolyogva.
-Na folytassuk fiúk!-szólt Seungho mindenkinek.Mir beállt a helyére én pedig leültem a földre eléjük és néztem őket.Kicsit vicces volt úgy nézni a táncukat,hogy közbe a saját részüket tátogják.Néha muszáj volt egy kicsit nevetnem.Mir tényleg atléta felsőben és hosszú nadrágban táncol.
-Mir,azt a lépést még mindig nem tudod jól.-kiáltott fel hirtelen Seungho.
-Tudom,bocs.-majd hajtotta le a fejét Mir.
-Megutassam újból?-kérdezte Thunder Mirtől.
-Nem kell.-emelte fel a fejét Mir,majd rám nézett.Rosszat sejtettem.-Majd Cindy megmutatja,ő jól tudja azt a lépést.
-Honnan tudod te azt?-kérdezte meglepve Seungho.
-Már táncoltunk együtt.-mosolygott rám Mir,majd nyújtotta a kezét nekem,hogy kelljek fel a földről és mutassam meg neki azt a lépést.Kicsit kínosnak éreztem,hogy mások előtt fogok táncolni,de hát ragaszkodott hozzá,hogy én mutassam meg neki a lépést.Lassan felálltam és a tükör el mentünk,addig a többiek leültek pihenni.
-Na figyelj így kell.-mondtam Mirnek,majd párszor megmutattam neki a lépést,azután ő is megpróbálta. Kb. kétszer nem sikerült neki,de harmadszorra jól csinálta meg.
-Kösz,hogy megmutattad.-mondta Mir majd átölelt,én pedig vissza ültem a földre ők pedig folytatták a táncot.Nagyon tetszett,hogy élőben láthatom őket táncolni.És akkor jutott eszembe,hogy egy koncertre is el fogok menni.Életem egyik álma volt eljutni egy MBLAQ koncertre.Lassan eljött a koncert napja.Ugyanakkor indultam el mint ők mivel segítettem nekik az előkészületekben.Csak akkor mentem oda a színpadhoz mikor az MBLAQ lépett fel.Ott voltam még velük a backstage-ben mikor az előttük következő banda készült a színpadra menni.Ki más is lehetett volna mint a U-Kiss.Az a fiú is,vagyis DongHo,akivel a táncteremben találkoztam is ott volt.
-Itt a lehetőség,bemutassalak neki?-kérdezte hirtelen Mir.
-Mondtam már,hogy nem kell!-kiáltottam fel mire mindenki rám nézett.Olyan kínos volt mint amilyen még soha.Mir csak nevetett mögöttem.Én szépen bele ütöttem a könyökömmel a hasába,mire ő elkezdett egy kicsit köhögni.Láttam,hogy még a U-Kiss-es fiúk is nevetnek azon ahogy megütöttem Mirt.Ekkor elindult a U-Kiss a színpadra.Nagy sikítás fogatta őket és az új számukat amit előadtak.Gyorsan vége lett a műsoruknak,úgyhogy az MBLAQ indult a színpadra,így én is el mentem a helyemre a színpadhoz,az első sorba.Mir most nem rontotta el azt a lépést amit meg kellett mutatnom neki.Mikor az ő rap része következett a színpad elejére jött.
A rap közbe legugolt,nyújtotta nekem a kezét,én megfogtam,majd egy puszit nyomott rá.Az arcom biztos vörös lehetett,mert Mir mosollyal az arcán ment vissza a helyére.Mikor végeztek a fiúk azonnal elindultunk haza.Otthon nem mertem megkérdezni Mirtől,hogy  miért adott puszit a kezemre.Mikor lefeküdtem az ágyba,mosoly húzódott az arcomra mikor vissza gondoltam a puszira,majd megfogtam a kezem ahol megpuszilta és azt szorongatva aludtam el...

Kíváncsiság-7.rész

Reggel arra keltem,hogy Dara ront be az ajtón hozzánk.Nem értettem miért kellett berontani ilyen korán.
-Cindy!Nem használtad a ....-elakadt a szava mikor meglátta,hogy Mir is ott fekszik mellettem.
-Megzavartam valamit?-kérdezte Dara meglepette,majd egy sunyi kis vigyor húzódott az arcán.
-Mi?Semmit!Dehogy!Hol már!-mondtam kínosan és hadarva miközben ültem fel az ágyon.Ránéztem Mirre. Aludt.
-Mir kelj már fel.-kezdtem el ráncigatni Mirt.
-Mi van már?-kérdezte Mir kómásan majd felült.Én csak szúrós szemmel néztem rá ami az jelentette,hogy menjen ki a szobából.
-Oké,vettem a lapot.-és elindult kifelé a szobából.Dara még mindig az ajtóban állt,kiengedte Mirt,de mikor én mentem el mellette akkor rám nézett azzal a sunyi kis vigyorával.
-Tényleg nem történt semmi!-mondtam neki kicsit mérgesen.
-Igen?Akkor miért aludt nálad?-kérdezte kíváncsian miközben elindultunk lefelé a lépcsőn.
-Csak,mert nem akartam egyedül aludni.-egész végig amíg  mentünk le ezzel nyaggatott.
-Jó reggelt!-köszöntem oda a többieknek.
-Reggelt!-köszönt vissza Lee Joon. Ő volt az egyetlen aki lent volt a többiek közül.
-Többiek?-kérdeztem értetlenül és oda mentem Joon-hoz csinálni egy kis kávét.
-Még alszanak.
-Ja,akkor csak engem keltett fel hajnalban Dara.-majd néztem rá szúrós szemekkel.
-Titeket.-javított ki Dara.
-Hogy-hogy titeket?-kérdezte Joon értetlenül-Kivel aludtál Cindy?-majd rajta is láttam a sunyi vigyort.
-Senkivel!-jelentettem ki határozottan.

Ne hazudj!-mondta Dara nekem.
-Na szóval kivel aludtál?-kérdezte újra kíváncsian Joon miközben rákönyökölt a pultra.Én megindultam a kanapé felé ahol Mir ült.Egy szót se szóltam,úgy mentem.
-Oké,ha te nem mondod el,akkor én fogom.-jelentette ki Dara megint azzal a sunyi fejjel.Én gyorsan megfordultam a kanapén,mivel a konyha az nappali mögött volt,egybe.
-Nem mered.-majd néztem újra szúrós szemmel Dara-ra.
-De igen merem!-Na figyelj Joon.-majd fordult oda hozzá.Én gyorsan megfogtam egy párnát és oda vágtam Dara-hoz.
-Ez sem állít meg abban hogy elmondjam neki.-majd kiöltötte rám a nyelvét.Én csak tátott szájjal figyeltem őket.
-Na akkor kivel aludt Cindy?-kérdezte újra Joon.
-Kerek perec kimondom. Mirrel.
-Mirrel?Azzal az idiótával.-kérdezte Joon meglepve,majd felénk nézett.
-Hé!Miért vagyok idióta?-kérdezte tátott szájjal Mir Joon-tól.Erre mindannyian elkezdtünk nevetni,én meg vissza fordultam a TV-hez.
-"Most következik a U-KISS legújabb zenéje a Standing Still"-mondta a TV-ben a műsorvezető,gyorsan oda kaptam a fejem,mivel szerettem őket és nem tudtam,hogy van új számuk.
-Hé azt a fiút ismerem!-kiáltottam fel mikor megláttam azt a fiút a táncteremből.-Hogy-hogy nem jutott eszembe,hogy ebbe a csapatban van?
-Ha akarod bemutathatlak neki,ismerem őt.-ajánlotta fel Mir kedvesen.
-Áh nem kell úgyse lenne rám kíváncsi.-sóhajtottam fel.Tudtam,hogy anélkül is fogok vele találkozni.Nem kell segítség...

A történet-6.rész

Mirnek nagy fekete terepjárója volt. Bévülről is csodaszép volt.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte hirtelen Mir.
-Mi mi volt?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát...a köhögés...meg a vér...-csuklott el a hangja.Láttam rajta,hogy fél vissza gondolni.
-Nem tudom,hogy el-e mondjam...-mondtam kicsit félve.
-Kérlek mond el.-jelentette ki Mir majd rám nézett,de csak egy pillanatra mivel az utat kellett figyelnie.
-Hát  jó...-és elkezdtem mondani,de nem nagyon akartam.-Minden akkor kezdődött mikor egyik zenének megtanultam a teljes szövegét és tánc közben elkezdtem énekelni.Éreztem,hogy nem bírom egyszerre csinálni,de akkor is folytattam.Éreztem,hogy kezdek szédülni és rosszul leszek.Köhögni kezdtem és valami jött fel a torkomon.Valami meleg és sűrű,akkor már a kezem a szám előtt volt,de kijött a számból az ami a torkomon jött fel.A kezem elkaptam a szám elől és ránéztem.Elkezdtem sírni.Fájt a torkom és egyben a tüdőm is.De legfőkébb azért sírtam,mert tudtam,hogy már nem állhatok soha színpadon.Nem értem,hogy miért pont én nem bírok egyszerre táncolni és énekelni...-miután elmondtam a történetet pár könnycsepp folyt le az arcomon.Éreztem,hogy Mir megfogja a kezem.Boldog voltam,hogy valaki végre mellettem van.Lehajtottam a fejem és újabb könnycseppek folynak le az arcomon.
-Megjöttünk.-mondta megkönnyebülve.Én csak hirtelen felkaptam a fejem.Már kezdett sötétedni és a Hold is fent volt.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek fáradtan.
-Sziasztok!-köszönt Thunder-hogy-hogy együtt jöttetek?-kérdezte kíváncsian majd felhúzta a szemöldökét.
-Hát csak...-kezdtem volna,de Mir félbeszakított.

-Találkoztunk és hazahoztam.-majd rám nézett "így minden oké lesz" tekintettel.
-Pontosan.-helyeseltem amit Mir mondott.
-Oké,kértek vacsit?-kérdezte Thunder majd elindult a konyha felé.
-Én nem kérek semmit.-mondtam fáradtan.
-Én se.-mondta utánam Mir is.
-Oké,értem miért.Gondolom mentek aludni szóval Jó éjt!
-Honnan....?De köszi.-elindultam felfelé a lépcsőn,utánam Mir is.Elmentem a szobámba lezuhanyozni.Felkaptam valami pizsamát.Elindultam ki a szobámból és kinéztem az ajtón.Mir-rel találtam magam szembe.
-Pont téged kerestelek!-majd nézett rám kitárt szemekkel.
-Engem?Miért?-kérdezte meglepve.Közelebb mentem hozzá most az egyszer megpróbáltam a szemébe nézni.Sikerült is.
-Nem aludnál velem ma,kérlek?-kérdeztem halkan és kínosan tőle.Majd elkaptam a fejem,kínos volt a szemébe nézni.
-Miért félsz valamitől?-kérdezte mosolyogva.
-Vicces....,de nem csak,nem akarok egyedül aludni...
-Oké ott alszok.-mondta még mindig mosolyogva.Az én arcomra is mosoly húzódott.Bementünk a szobámba először én feküdtem le,majd ő is oda jött mellém.Én háton,ő pedig felém fordulva feküdt.Hirtelen éreztem,hogy a karjai körém fonódnak.Felé fordultam,de a szemei csukva voltak.Közelebb húzódtam hozzá,kezeim a mellkasára raktam és éreztem a szív verését.
-Sajnálom,hogy megijesztettelek...-mondtam ki és elsírtam magam.Közelebb húzott magához.Nagyon meleg volt a teste,olyan meleg,hogy az én testem is fel melegítette.Örültem,hogy nem egyedül kell aludnom,lehet hogy csak azért voltam boldog.

A baleset-5.rész

Egy MBLAQ szám következett, a Mona Lisa.Azt a táncot nagyon jól tudtam.Jó volt egy MBLAQ-est táncolni látni a saját zenéjükre.Nem olyan tánc volt amit ketten kell táncolni,de mi mégis közel táncoltunk egymáshoz.Furcsa volt,hogy nem egyedül táncoltam.Egy kicsit szédültem és tudtam mi fog következni.Egyszerre énekeltem és táncoltam.Köhögni kezdtem,kaparta a torkom,levegőt alig bírtam kapni a köhögéstől és lerogytam a parkettára.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten Mir.
-Mondhatjuk...-miközben lassan elvettem a kezem a szám elől.
-Milyen a kezed?-kérdezte Mir és felemelte a kezem-Ez vér?
-Igen az-jelentettem ki félénken.-Ezért nem akartam,hogy itt legyél.
-Inkább jobb is hogy itt voltam!Hozzak egy kis vizet?-kérdezte majd felállt.
-Igen, létszi.-Hozott egy palack vizet,ittam egy kicsit majd Mir leöblítette a kezem.A parketta is vizes lett úg öntötte.
-Ugye tudod,hogy megijesztettél?
-Gondoltam...
-Haza menjünk?
-Aha,felhívom Joon-t,azt mondta hazavisz.
-Nem kell,kocsival vagyok.
-De jó akkor nem kell felhívnom.-Elraktam a telefonom,Mir felsegített és elindultunk.
Miközben mentünk a folyosón megint ott volt az a fiú akivel idefele találkoztam.
-Szasz DongHo!-köszönt neki Mir,én meg csak meglepve néztem,hogy ő ismeri őt.
-Mi?Ja,szia Mir!-köszönt vissza majd pacsiztak egyet és tovább mentünk.Éreztem,hogy még találkozni fogunk.Csak nem tudtam mikor...

A táncteremben-4.rész

Bömböltettem a zenét és csak ráztam magam.Jött az egyik kedvenc számom és tudtam az egész koreográfiáját.Úgy éreztem táncolás közben mintha valaki nézne.Gyorsan körbe néztem,de nem láttam senkit se.Folytattam a táncot.Már kezdtem  izzadni mikor megláttam a tükörből, hogy valaki az ajtóban áll.Megfordultam és kitárt szemekkel néztem őt.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem emelt hangon meglepetten,miközben ő csak elmosolyodott.
-Itt ilyenkor én szoktam próbálni.-mondta Mir mosolyogva.
-Egyedül?-kérdeztem meglepetten.
-Aha,gyakorolni szoktam a mozdulatokat.
-De nem is voltál kiírva az ajtóra.-
-Nem írják ki mert csak 1 órára szoktam járni.
-Ja...úgy értem.Akkor én megyek is.-indultam a cuccaimért,de Mir odajött megfogta a csuklómat.
-Maradj még.-mondta közbe felé fordultam.-Táncolhatunk együtt is.-mondta mosolyogva.
-Hát az nem lenne jó ötlet.-mondtam egy kicsit kínosan.
-Miért?
-Mert énekelni is szoktam.
-És nincs jó hangod?
-Hát van azért hangom,nem a legjobb,de van.De annál sokkal rosszabb dolog történne.
-Kockáztatok.-mondta határozott mosollyal.Én is elkezdtem,de mint mindig a szemébe megint nem néztem bele.Elindultam vissza a tükör elé, a hifit nem kapcsoltam ki,egész végig szólt a zene.
-Megint nem néztél a szemembe!-kiáltott utánam Mir csalódottan.Ledobta a cuccait, oda jött mellém.Levette a felsőjét.
-Na ne viccelj velem.-mondtam neki gúnyosan.-Mindig így szoksz táncolni?
-Igen pántos fölső,hosszú nadrág.
-Na jó csak kibírom.-Meg akar ez engem ölni vagy mi?!-gondoltam magamban.
Elkezdtünk táncolni.Tudtam,hogy meg fog lepődni azon ami történni fog,de nem hittem,hogy ennyire félni fog...

Egy ismerős arc-3.rész

Másnap reggel jól keltem ami azt jelentette, hogy jól aludtam.Ruháim már a szekrényekben voltak,és a dolgaim is ki voltak pakolva.Kicsit megmostam az arcom a saját fürdőmben,de nem segített.
-Jó reggelt!-kiáltott fel Thunder mikor látta,hogy ballagok le a lépcsőn.

Csak úgy vonszoltam magam.
-Reggelt!-köszöntem unottan majd leültem a konyhapulthoz tett székek egyikére.
-Mit kérsz kávét vagy teát kérdezte Seungho kedvesen tőlem.
-Kávét lehet attól felébredek.
-Miért rosszul aludtál?
-Nem dehogyis,olyan puha volt az ágy hogy még visszamennék és aludnák tovább.-mondtam félkómásan.
-És miért nem mész vissza akkor?Nem terveztél semmit se mára,vagy de?-kérdezte Thunder miközben szürcsölt egy kicsit a forró teájából.
-Nem,vagyis hát....-elakadt a szavam.
-Terveztél valamit?-kérdezte kíváncsian Thunder.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy nem-e tudsz a kzelben egy tánctermet.
-Én tudok!- kiáltott Lee Joon a kanapéról.
-Igen és hol van,mennyiért kell bérelni?
-Nem kell érte fizetned,és én majd elviszek oda ha akarod.-ajánlotta fel kedvesen egy kis mosollyal mellé csapva.
-Tényleg?Köszi!-oda ugrottam hozzá és átöleltem.
Azonnal kiment belőlem az álmosság. Fél óra múlva indultunk.
-Még egyszer kösz hogy elhoztál.-mondtam Joon-nak miközben szálltam ki a kocsiból.
-Áh,semmiség.Majd hívj,hogy mikor jöjjek érted.Tíz perc s itt vagyok.
-Oh köszönöm szépen uram.-Joon elkezdett mosolyogni,én elköszöntem és becsuktam a kocsi ajtaját.
Féltem bemenni,mivel nem szoktam egyedül ilyen helyekre járni.Mikor beléptem nem sok embert láttam.Egy fiú csapat épp tartott kifelé,mikor láttam hogy az egyikük engem néz.Mikor elmentek mellettem rám mosolygott és én is vissza.Helyes srác volt és ismerős is volt valahonnan.Nem törődtem vele és elindultam egy táncterem felé.Volt egy papír az ajtón,hogy ki mikor gyakorol ott.Arra az időre senki se volt beírva,szóval bementem. Ledoptam a cuccaim és oda mentem a hifihez.Nagyon jó zenék voltak rajta.Úgy látszott jó nap lesz.

Fura érzés-2.rész

Felérünk a szobámba. Gyönyörű volt.Tágas volt, 3 ablak is volt a szobába hosszú selyem függönyökkel.Mintha álmomban lennék.
-Na milyen?-szólalt meg Mir.
-Szép....-nem jutott más eszembe.
-Csak ennyi, hogy szép?-kérdezte meglepve.
-Most más nem jutott eszembe,bocs.-komolyan akartam mondani, de egy kis kuncogás ki jött a számon.
-De amúgy nem akarsz beljebb menni?A küszöbnél tovább mehetnél azért.-mondta Mir közbe lökött előrébb.Az én idiótaságommal megbotlottam a küszöbben.Hanyatt vágottam, Mir pedig rám.Éreztem hogy rák vörös lett az arcom. Mir kezdett feltámaszkodni négy kéz lábra.
-Bocs.-kezdett el nevetni-Nem fájt?
-Nem jól vagyok,asszem...
Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, de én nem bírtam sokáig.
-Te sose nézel az ember szemébe?-kérdezte tőlem, de én hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
-N-nem szeretek az emberek szemébe nézni.Mindig csak a hazugságaik jutnak eszembe ha bele nézek a szemükbe.-jelentettem ki határozottan.
-Ennyire félre ismered az embereket?
Ezután megfogta az arcom úgy fordított hogy pontosan a szemébe nézzek.Életemben először néztem valakinek a szemébe.Amilyen bolondnak mesélték Daraék,most olyan komolynak tűnt.Hirtelen elkapta a fejét.Megijedtem.
-Először néztél egy fiú szemébe?-kérdezte meglepetten
-Igen,de ettől is féltem.
-Miért,mit láttál a szememben?
-Azt hogy  újra csalódni fogok...-majd gyorsan a kezemet a szám elé raktam,nehogy mást is mondjak.
-Mi van?-kérdezte kuncogva Mir.
-Jah semmi,semmi.-Még mindig a földön feküdtem,de már próbáltam felkelni.Sikerült is.
-A bőröndöket hova tegyem?-kérdezte Mir. Mindegyik széthullva hevert a földön,mivel mi bedőltünk a szobába Mir elejtette mindet.Gyorsan összeszedtük mindet és csak letettük az ágyam mellé.
-Skacok,ti kértek ramyun-t?-kiabált fel Thunder a konyhából.
-Igeen!-kiálltottuk egyszerre Mirrel. Egymásra néztünk,elkezdtünk nevetni és elindultunk lefelé.
Úgy éreztem,hogy egy szerető családba kerültem és reméltem hogy minden rendben lesz.Akkor még mindent reméltem,de nem minden teljesült...

Első nap Korea-ban - 1.rész

Ma olyan gyorsan pakoltam, mint eddig soha életemben.Nyári szünet van,habár a sulinak is vége örökre. Végre. Nem tudtam hamarabb felkelni.Mindenki nyugodt körülöttem, csak én vagyok sietésben, mivel csak én utazok.
-Irány Korea!-mondtam vidáman és egy kicsit lihegve.Ez volt az a jelszó amire mindenki felugrott és elindultunk.Az autópályán megyünk egyenesen Budapestre. Másodszor fogok repülőn utazni, de akkor is félek. Időben a repülőtérre értünk. Utolsó ölelés.
-Minden nap, gyere skype-ra!-mondta a testvérem miközben elbőgte magát-Azt hittem én fogok elköltözni hamarabb.-kezdett el nevetni Sandy.
-Minden na felmegyek nyugi, de ne ijedjetek meg ha a híd alól jön a hívás.-mindannyian elkezdtünk nevetni.
-Na, sziasztok!-köszöntem el, majd elbőgve magam.
-Vigyázz magadra!-kiabált apu utánam. Utoljára hátra néztem mosolyogva, és elindultam egy fényes élet felé.
Életemben nem utaztam ennyit mint most.A koreai repülőtéren várt rám Dara, azaz Sandara. Egy egész évig együtt jártunk suliba. Nem értettem hogy miért abba a lepukkant egyetemre jött.
-Szia Cindy!-köszöntött 100 vattos mosollyal- Olyan lassan telt el az idő amíg nem voltál itt.-Amíg egy suliba jártunk legjobb barátnők voltunk.A harmadik évünket jártuk együtt. Unalmas volt mikor nem volt ott.Kimentünk és ott állt egy autó. Cheondung állt mellette, alias Thunder.
-Na végre megjöttél!-nézett rám megkönnyebbülten.
Neked is szia Thunder.-mentem oda hozzá a csomagjaimmal-Nem is ölelsz meg?-majd közelebb lépett és olyan erősen szorított magához, hogy alig kaptam levegőt.
-Thun....der.....nem....kapok.....leve....gőt.....-mondtam ibolya lila fejjel.
-Jaj bocs fájt?-kérdezte kuncogva.
-Hehe, nem kicsit se...
Thundert is elég jól ismertem, ő is ott lakott kint Daraval amíg ő ott tanult.Sokszor voltam náluk.Én ültem be először, de gyorsan utánam beültek ők is.Hajtottunk Thunder dormja felé, ahol a többi MBLAQ tag is lakott. Gyorsan oda értünk. Kiszálltam és ránéztem az óriási házra.
-Wow...-csodálkoztam tátott szájjal a nagy házon.
-Nagy?-kérdezte Dara,nevetve tőlem.
-Kb. kétszer akkora mint a én házam.
-A te házad?Nem a szüleidé?-kérdezte nevetve Thunder, közben mentünk be az ajtón.
Megjöttünk!-kiabált Thunder a fiúknak.
-Thunder!!!-kiáltott az emeletről egy fiú hangja.
-Már megint mi van?-kérdezte unottan és kicsit kiabálva Thunder. Ekkor jött le Mir az MBLAQ rappere.
-Mikor jön az a....-ekkor elakadt a szava, és engem nézett.
-Sz-szia...- mondtam kicsit félénken, pedig imádtam ahogy rappel.
-Te vagy az a csaj aki most költözik ide?
-Nem,most szedtek fel az utcáról!-mondtam kicsit felemelt hangon. Ekkor Mir elkezdett nevetni, és én is.
-Oké, vicces vagy, bírlak.
-Köszi, azt hiszem...
-Mir elviszed őt és a csomagjait a szobájába?-kérdezte Thunder Mirtől.
-Persze, úgyis ott van az enyém mellett. Gyere...ő....- És megint elakadt a szava.
-Cindy.-mondtam határozottan.
-Hmmm... szép név!-mondta miközben elindult felfelé.
-Köszi,megint,azt hiszem.-és mentem utána.
-Ebből baj lesz...-mondta féltve Thunder.
-Mer'hogy?-kérdezte kíváncsian Dara.
-Láttam Mir szemeit, és folyton a haját igazgatta.
-Szóval tetszik neki...-mondta ki határozottan Dara.
-Segítünk rajtuk?-kérdezte Darától Thunder.
-Szerintem nem kell, Cindy így is szereti Mir-t ahogy rappel, ahogy táncol, ahogy beszél....
-Oké, oké értettem....-mondta Thunder, hogy hagyja abba Dara a felsorolást.-Nem vagy éhes?
-De, csináljak egy kis ramyun-t?
-Uuuh azt most nagyon megenném.-mondta Thunder és elkezdett korogni a gyomra.-De gyorsan kész legyen ám!