-Reggelt!-köszönt Mir úgy,hogy hátra se fordult,csak TV-t bámulta.Nem akartam vele beszélni ezért nem köszöntem vissza.Elkezdtem magamnak csinálni reggelit mikor Mir megszólalt.
-Most miért nem beszélsz velem?-kérdezte mérgesen majd hátrafordult.
-Te is tudhatnád,igazán!-kezdtünk el hangosan veszekedni,mire mindenki sorban jött elő kómásan a szobákból.
-Én szerintem nem rontottam el sehol!-vágott vissza Mir.A többiek csak néztek minket,hogy min veszekedünk.
-Bocs,akkor én tévedtem,mivel azt hittem,hogy te is úgy érzel!-erre már nem válaszolt,én pedig felfutottam a szobámba.Bezártam az ajtót,hogy ne tudjon senki se bejönni.Lecsúsztam mellette és leültem a földre.Újra sírni kezdtem.Hallottam,hogy valaki fut fel a lépcsőn és dörömbölni kezd az ajtón.
-Engedj be,kérlek!-kiabálta az ajtó másik feléről.
-Nem!Menj el!-kiáltottam vissza Mirnek.
-Kérlek,ezt meg kell beszélnünk!
-Ezen nincs mit beszélni,már mindent értek!-éreztem,hogy ő is lecsúszik az ajtó aljához.
-Sajnálom,hogy akkor nem csókoltalak meg...-mondta ezt már halkabban.Szerintem azt hitte,hogy én nem fogom hallani,mivel ezután elment.Még néhány percig ott ültem az ajtónál,hogy le nyugodjak,majd visszafeküdtem az ágyamba,hogy kialudjam magam.Mikor felébredtem már délután volt,szóval lementem a többiekhez.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntött Dara,miközben átölelt.
-Szia!Vagyis,sziasztok!-köszöntem oda mindenkinek.Ők is mosolyogva vissza köszöntek.Úgy látszik nem volt hatással rájuk a veszekedésem Mirrel.Rossz volt rá visszagondolni...
-Még itt maradt a reggelid Cindy.-nyújtotta nekem mosolyogva Thunder a reggelimet,amit még reggel csináltam.
-Jaj,köszi!-vettem el Thundertől nevetve,majd leültem a TV elé enni.Hirtelen valaki csöngetett.
-Cindy,kinyitnád az ajtót?-kérdezte mosolyogva Thunder.
-Persze,mert én vagyok a legközelebb ugye?-kérdeztem vissza viccesen.
Kinyitottam az ajtót,de nem volt ott senki,csak egy szál rózsa amin egy kis kártya volt.
-Ti tudtok erről valamit?-kérdeztem a többiek felé fordulva.
-Nem,de szerintem olvasd el a kártyát.-mondta Seungho.
Elolvastam.Az állt rajta,hogy menjek ki az udvarra a kinti asztalhoz.Kimentem,ott volt megint egy szál rózsa és egy kártya.Azon az állt,hogy menjek fel a fürdőszobámba.
-Még hova kell járkálnom?-morogtam az orrom alatt sóhajtva.
Mikor felértem a fürdőszobámhoz kifújtam egy kicsit magam.Bent sötét volt csak gyertyák égtek és rózsaszirmok voltak elszórva a földön.Majd megláttam Mirt akinek a kezében is egy szál rózsa volt.
-Sajnálom,hogy elszalasztottam azt a pillanatot.-mondta,majd közelebb lépett és odaadta a rózsát.Én olyan erősen megöleltem ahogy csak tudtam,majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.Örültem,hogy végre a karjai közt lehetek.A hosszú ölelés után elengedtük egymást.
-Talán megbocsájtok...-sóhajtottam fel-De csak akkor ha megteszel nekem valamit.
-És mit kell tennem?-kérdezte kíváncsian.
-Szerintem te azt tudod...-majd elnevettük magunkat.
Mir megfogta a derekam és magához húzott.Most néztem először mélyen Mir szemébe.
-Csoda,hogy a szemembe nézel.-nevette el magát.
-Hahaha,vicces...-mondtam gúnyosan.Homlokát az enyémhez nyomta.Tekintete váltakozott a szám és a szemem között.Majd végre ajkait az enyémhez nyomta.Életem első csókja volt.Ajkai puhák,csókja gyengéd,de szenvedélyes.Nem akartam,hogy vége legyen,de egyszer mindennek vége van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése