A látogatók-15.rész

Reggel én hamarabb keltem fel,mint Mir ezért egy ideig néztem ahogy alszik.Nagy volt,de mégis olyan mint egy kisbaba.Birizgáltam egy kicsit a haját,mire egyszer csak elkezdte kinyitni a szemét.
-Jó reggelt!-köszöntem neki halkan,nem akartam reggel mindjárt lekiabálni a fejét.Adtam neki egy puszit amitől ő a hátára fordult,én pedig a vállára tettem a fejem.Lábamat is átraktam rajta,átöleltem,hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
-Hány óra van?-kérdezte még egy kicsit kómásan.Felültem és megnéztem a telefonom.
-9 lesz 14 perc múlva.
-Miért nem úgy mondtad,hogy háromnegyed 8?-kezdett el mosolyogni Mir.

-Jaj,az nem mindegy?-kérdeztem durcisan,majd az ágy szélére ültem és kicsit megdörzsöltem a szemeim.Mir is felült mellém.
-De mindegy...-majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Akkor jó...-abba hagytam a szemem dörzsölését majd elindultam kifelé.Nem tudtam gyorsan menni,ezért csak vánszorogtam.
-Fekete csipkés?...Nem rossz.-miután Mir kimondta megtorpantam és a hideg végig futott a hátamon.És ezt Mir is észre vette,mert oda jött hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte kicsit megijedve.
-Valamit el kell mondanom....-láttam az arcán,hogy meg van ijedve.-Az van,hogy....nemrég Joon rám mozdult.-szemei nagyra nyíltak ami azt jelentette,hogy meglepődött.-De én nem akartam tőle semmit,és nem is történt semmi.-kezdtem hirtelen mentegetőzni.
-Megölöm ezt a Joont.-majd mintha kitépte volna az ajtót úgy ki,majd le rohant a nappaliba.Joon a TV előtt ült,Dara és Thunder pedig a konyhába hülyültek.Én gyorsan felkaptam valami nadrágot,nem akartam megint abban a bugyiban lemenni ami Joon gyengéje.
-Te tényleg rá mozdultál Cindy-re?-Mir egyből a kanapé felé vette az irányt.Dühösen,de mégsem kiabálva beszéltek.
-Az még azelőtt volt,hogy összejöttetek volna és én is meg akartam szerezni magamnak.
-De ha még egyszer rá mozdulsz,akkor azt meg fogod bánni...-nem bírtam megszólalni,csak néztem őket.
-Minden az én hibám...-mormogtam halkan az orrom alatt.Könnyeim kezdtek előjönni,ezért cipő nélkül,elkezdtem futni kifelé.Kerestem egy parkot,vagy egy kisebb erdőt ahol magamnak tudok sírni.Nem messze találtam is egy kis erdőt.Leültem az egyik fához,összehúztam magam és sírtam.Hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja ezért felkaptam a fejem és körbe néztem,hogy ki lehet az.Már a hangjából hallottam,hogy Mir az,ezért gyorsan felálltam és elkezdtem volna futni,de Mir már túl közel és elkapta a kezem.
-Miért menekülsz?-kérdezte lihegve,miközben az egyik kezével a térdén támasztotta magát a másikkal pedig az én kezem fogta.
-Mert ez az egész az én hibám,és nem merek a szemedbe nézni.Nem kellett volna elmondanom azt ami Joonnal történt.-nem néztem a szemébe,de mikor oda jött hozzám,letörölte a könnyeim már muszáj voltam.
-Nem a te hibád,amúgy is Joonal már kibékültünk azt mondta nem sokára úgy is szerez magának egy csajt.
-Tipikus Joon.-mosolyodtam el.
-Gyere menjünk vissza a házba.-majd megfogta a kezem és egymás mellett sétáltunk haza.
-Na ne!-óriási szemekkel néztem arra a két személyre akik az utcán közeledtek a házunk felé.-Ők mit keresnek itt?Légyszi engedd el a kezem Mir.
-Miért?-kérdezte értetlenül.-Ő miattuk?
-Igen,nem tudják,hogy van pasim....és azt se tudják,hogy 5 pasival élek együtt....Basszus,gyere fussunk oda,mintha reggeli futáson lettünk volna.-majd elkezdtünk futni.
-Úristen mi lesz itt!-sóhajtott fel Mir,majd futott utánam.Tudtam,hogy ebből én nem fogok jó ki jönni,de hogy ilyen rosszul azt se gondoltam volna...