Este csak egy hosszabb fölsőt és fehérneműt vettem fel.Reggel csak csodálkoztam,hogy nem rendes pizsamát vettem fel.Épphogy elmúlt 7 óra mikor felkeltem.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis kávét,hátha attól felébredek.Lent nem találtam senki,kicsit fura is volt.Felkapcsoltam a TV-t ,hogy ne legyen csend.Utáltam amikor csend volt,minden kis zajt meghallottam.Kerestem a pulton egy használható bögrét,de nem találtam.Ezért fel kellett nyúlnom egy olyan magas polchoz amit csak lábujjhegyen értem el.Kilátszott az egész fehérneműm.
-Nem rossz...-ijesztett meg egy ismerős hang aki a pulton könyökölt.Ijedtemben leejtettem a bögrét ami a földön szét tört apró darabokra.
-Basszus...-morogtam az orrom alatt,miközben ijedtségemben a szám elé kaptam a kezem.
-Muszáj volt leejteni?-kérdezte mosolyogva.-Még jó hogy azt nem szoktuk nagyon használni.Hozd ide a seprűt és a lapátot.
-És az hol van?-kérdeztem,mivel amióta itt vagyok azóta még nem használtam.Ő erre csak elkezdett nevetni.
-Ott a kuka mellett vannak.-majd oda mutatott a kukához mosolyogva.
-Ja,oké.-oda mentem értük,a seprűt oda adtam neki,én pedig leguggoltam mellé és tartottam neki a lapátot.
-Ugye tudod,hogy a fekete csipkés bugyi a gyengém?-kérdezte miközben huncut mosollyal rám nézett.Úgy guggoltam le mellé,hogy újra kilátszódott a fehérneműm.Én csak kínosan próbáltam lejjebb húzni a fölsőm.Ő csak elkezdett nevetni.Befejezte a söprést,rásöpörte a lapátra,amit én kiöntöttem a kukába,amihez le kellett hajolnom.
-Úgy látszik nagyon el akarsz engem csábítani...-majd nézett rajtam végig huncut szemmel.
-Te beszélsz Joon?Te rajtad is csak egy boxer van.-mondtam Joonak gúnyosan.-Oh,ez azt jelenti,hogy elcsábítottalak?-majd kezdett közeledni felém.
-Engem nem lehet elcsábítani.-mondtam határozottan Joon szemébe.Ekkor már teljesen közel volt hozzám.Majdnem minden porcikánk összeért.Homloka már hozzá ért az enyémhez.
-Mond,hogy mikor álljak le,mert magamtól nem fogok...-suttogta a fülembe miközben a kezét a derekamhoz tette.Ajkaink már majdnem összeértek.
-Joon...-sóhajtottam fel-Én ezt nem tehetem-majd fordítottam el a fejem.Nem néztem rá,de tudtam,hogy távolodik el tőlem.
-Én téged nem úgy szeretlek Joon.-sóhajtottam fel újra.
-Csak barátként ugye?-nézett le padlóra csalódottan.
-Hát igen,de inkább tekintek úgy rád mint egy bátyra.
-Oké értettem-most ő sóhajtott fel-De ne hidd,hogy ezt annyiba fogom hagyni.-mosolygott rám,én pedig elindultam fel a szobámba.Jobb volt Joon mosolyát látni,mint a csalódott,durcis fejét.Végül nem csináltam magamnak kávét.Nem volt időm olyannal foglalkozni.
-Hol voltál már?-kérdezte Dara miközben a szobámban ült az ágyamon,ölében a laptopom.-Anyukádék nemsokára hívnak!-majd lehuppantam mellé az ágyra,átadta a a laptopot.
-Szia anyu!-köszöntem anyunak,miközben láttam,hogy a tesóm is a képernyő elé jön.
-Csókolom!-köszönt Dara is lelkesen.
-Na történt valami izgalmas amióta ott vagy?-kérdezte anyu a másik oldalról.
-Áh semmi izgalmas,majd úgyis tájékoztatlak ha van valami nem akartam elmondani azt ami Joonal történt Dara előtt,mivel még ő sem tudott róla,és anyuék nem is ismerik Joont.Ki tudja mit gondolnának ezek után Joonról.Szerencsére Joonal nem romlott a kapcsolatunk,ugyanannyit beszltünk,nevettünk,hülyültünk mint eddig.Azt hittem nem fog többet próbálkozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése