-Nem emlékszünk semmire,nem mondjuk el senkinek.-mondta kínosan Thunder és nyújtotta a kezét Joonak.
-Rendben.-válaszolta ő is kínosan és kezet fogtak.Én csak mosolyogtam rajtuk.
-Hé a reggeli!-kaptam fel a fejem-Ki kér?-fordultam a többiek felé.
-Az inkább már ebéd,nem?-mosolygott Dara.
-Tényleg.Akkor ki kér ebédet?
-ÉN!-kiáltották egyszerre.Leültek az asztalhoz,én pedig sorban tettem eléjük az ételt.
-Ez finom!-szólalt meg hirtelen Thunder.
-Ez ilyen meglepő?-húztam fel szemöldököm.
-Hát....igen,az.-mosolygott rám.
-Chh....-fölháborodtam.Felálltam az asztaltól és kanapéra akartam leülni.
-Ne durcizz.-fogta meg a kezem Mir,mikor mellette mentem el.
-Nem durcizok,csak most nem én maradok az asztalnál utoljára és nem én fogok elmosogatni.-ültem le a kanapéra.
-Én sem!-huppant le gyorsan Mir mellém.
-Mi sem!-rohantak fel a többiek.Csak Joon maradt ott.
-Na ne már!-nem nagyon örült annak,hogy ő maradt ott.
-Na irány mosogatni!-fordult felé Mir.
-Jó tudom,nem kell mondani!-háborodott fel.Szerintem először fog életében elmosogatni.Elmosolyodtam,hogy miket bénázik ott.
Reflexesen odabújtam Mirhez és fejem vállára hajtottam.Ő egyik kezével átkarolt amivel simogatta a karom.
Valami romantikus sorozat ment a TV-ben.Nem nagyon érdekelt,de végülis néztem.Hatással volt Mirre,mert szabad kezével hirtelen az állam alá nyúlt,maga felé fordított és megcsókolt.Pontosan úgy mint a sorozatban.Elmosolyodtam a csók közben.
-Te magadtól nem tudsz kitalálni romantikus csókot?-mosolyogtam rá.
-Csak jól nézett ki,én is ki a akartam próbálni.-majd újra megcsókolt,már a saját fajtájával.-Akkor folytatjuk azt amit reggel elkezdtünk?-vigyorgott kajánul.
-Azt mondtam,hogy csak talán...-de elkezdtem őt hátára dönteni a kanapén és heves csókolózásba kezdtünk.Furcsa volt,hogy Mir volt alul,de hamar megszoktam.Lassan húzta le a cipzárt a pulcsimon.
-Menjetek szobára,istenem....-kiáltott oda nekünk Joon.Én felültem Mir ölébe és szúrós szemmel néztem rá.
-Most mi bajod van?-kicsit mérges lettem.
-Csak az,hogy ne itt előttem próbálkozzatok.Habár úgyse fogtok tovább jutni a csókolózásnál.-mondta gúnyosan.
-Csak,hogy tudd már lefeküdtünk!-kiabálta neki oda Mir alólam.
-Hogy mi van?!-nézett rám kérdően Joon.Nem tudtam,hogy mit is mondjak neki.Ő csak felviharzott a szobájába és becsapta maga után az ajtót.
-Most ezt miért kellett?-fogtam a fejem,miközben Mirt kérdeztem.
-Most mi van?Én csak az igazat mondtam.-mentegetőzött.
-De...azt mondta,hogy nem fogja feladni...és lehet,hogy még mindig meg akar szerezni....-nyökögtem ott.
-Menj utána nyugodtan...-fordította el a fejét tőlem.Én csak egy puszit nyomtam szájára,leszálltam róla és Joon után mentem.Bekopogtam hozzá.
-Ki az?-kiabálta az ajtó másik feléről.
-Én vagyok.
-...gyere...-egy kicsit elgondolkozott,hogy mit mondjon.Bementem majd becsuktam az ajtót. Joon fel-alá járkált a szobában.
-Még mindig nem mondtál le rólam?-kicsit félénken kérdeztem.
-Miért őt választottad?Ő miért jobb,mint én?-megállt és egy kicsit mérgesen nézett rám.Én nem mertem a fal mellől mozdulni.
-Mert őt jobban szeretem.Nem bírnám ki nélküle.
-És rám miért csak bátyként tekintesz?-lépett egyre közelebb hozzám.
-Nem tudom.Sose tudnálak elképzelni úgy hogy a pasim vagy.
-De én akkor is meg foglak kapni!-már nagyon közel volt.Meg akart csókolni,de én elfordítottam a fejem.Egy hirtelen mozdulattal össze fogta két csuklómat és fejem fölé fogta azt.Olyan erősen szorította,hogy több erősebb próbálkozás után se tudtam kiszabadítani a kezem.Joon nem csókolt meg csak a nyakam kezdte el puszilgatni.Minden egyes érintésébe bele borzongtam.
-Joon ne!-üvöltöttem Joonak,de ő nem fejezte be.Már ajkaimra akart volna tapadni mikor Thunder tört be hozzánk.
-Joon!Szállj le Cindyről!-kiáltotta neki,de mivel az állapot nem változott Thunder egyszer csak lekevert neki egyet.Kezeim újra szabadok lettek,de nagyon fájtak.
-Köszönöm Thunder!-öleltem át-Élet mentő vagy.
-Áh semmiség.-ölelt vissza.Észrevettük,hogy Joon próbál felkelni a földről ekkor jött be Mir is a szobába.
-Itt meg mi történt?-kérdezte ijedten.
-Joon rá mozdult Cindyre.
-Hogy mi van?!-Mir oda rohant Joonhoz,aki már egészségesen a talpán állt.Belemarkolt a fölsőjébe és be akart neki húzni egyet.De én gyorsan oda ugrottam elé.
-Mir!Ne!-fogtam meg a kezét-Én akarom csinálni...-Joon felé fordultam.Arcán már látszott,hogy várja az ütést.Tenyeremmel akkorát csaptam az arcára,hogy nekem fájt.Ő rajta egy kicsit sem látszódott,hogy fájt volna neki.
-Miért kell ezt csinálnod?-kérdeztem szomorúan-Miért kell durvának lenned?Ha gyengédebb lettél volna velem,még kitudja,lehetett is volna valami köztünk.-könnyek gyűltek a szemembe,de nem folytak le.-Nem akarlak elveszíteni,mert nagyon jó barát vagy.Ezért kérlek,ne vess véget a barátságunknak,de kérlek ne mozdulj rám újra.Csak...-közelebb léptem és megsimogattam az arcát.-kérlek legyen minden úgy mint régen és ne Mirre haragudj azért mert ő vele vagyok.-ezután a legszorosabb ölelésével ölelt át.Nem ellenkeztem.Elengedett majd Mir felé fordult és kezét nyújtotta neki.
-Sajnálom,hogy rá mozdultam és tényleg nem fogok többet próbálkozni.-Mir belecsapott a kezébe.
-De ha nem fogod magad kordában tartani,bajok lesznek!-mondta már viccelődős komolyan.
-Értettem főnök!-Végre visszatért a régi Joon és Mir.
-Köszönöm Thunder,hogy megvédted a szerelmem a gonosz bácsitól.-ölelte át Mir Thundert.Nagyon édesek voltak.
-Öhm,szívesen,de ezt kérlek ne csináld.-mondta kínosan miközben Mir kezet hámozta magáról le.-Rossz emlékeket hoz elő.
-Jó akkor át jövök ide.-jött én mögém Mir.Kezeit összekulcsolta hasamnál,amire én is ráhelyeztem az sajátjaim.-Te ugye nem löksz el magadtól?-nézett rám a hátam mögül.
-Én bizony nem...-majd egy hosszú puszit nyomtam forró ajkaira.
-Hozzád tényleg jobban illik.-mosolygott ránk Joon.Végre minden rendben volt.Már rég volt ilyen kellemes hangulat a házban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése