-Úgy félek...-kezdtem el hirtelen reszketni.
-Hozzak valamit?-kérdezte Mir.
-Aha,valami innivalót.-majd megölelt és elment.
-Nem kell félned,majd bele jössz.-biztatott Dongho.
-Te nem tudod,miért félek ennyire.-kezdtem majdnem sírni.
-Nem,mert az hosszú lenne,meg nem is nagyon akarok róla beszélni.
-Jó akkor nem kell elmondanod.-majd átölelt.Alacsonyabb volt mint Mir,ezért fura volt,hogy az arca majdnem ott volt ahol az enyém,míg mikor Mir átölel a szemem pont a szájánál van.
-Öhm...-szólalt meg hirtelen mellettünk Mir-Itt az innivalód.-dobta oda nekem.
-Köszi...-Mir egy pillanatra sem nézett rám,tudtam mit gondol.Belekortyoltam az italba amit Mir adott.Nekünk táncosoknak kellett először fel menni a színpadra,csak utánunk jött fel a U-KISS.Először háttal voltunk a közönségnek,akkor annyira féltem,hogy azt hittem meghalok.Mikor elkezdődött a zene,kicsit kezdtem megnyugodni és amikor a tánc is elkezdődött teljesen lenyugodtam.Csak a táncra figyeltem semmi másra.Az a pár perc nagyon hamar letelt,de én nagyon élveztem.Rájöttem,hogy több időt akarok színpadon tölteni.Mir várt rám a backstageben,de nem nézett rám.Elindult kifelé én pedig utána.
-Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól,miközben siettem Mir után,ők pedig csak intettek utánam.
Még nem jártunk az autónál amikor megfogtam Mir kezét,hogy álljon meg.
-Mi az?-kérdezte flegmán,de nem fordult meg,hogy rám nézzen,ezért én mentem oda elé,hogy a szemébe mondhassan amit akartam.Mikor megláttam Mir arcát,nagyon meglepődtem.Sírt.Annyira rosszul éreztem magam,hogy sír,mert tudom,hogy miattam,és én is majdnem elsírtam magam.Pár könnycsepp lefolyt az arcomon.
-Miért sírsz Mir?-megfogtam az arcát és próbáltam letörölni a könnyeit.
-Azért mert félek,hogy elveszítelek.-majd végre bele nézett a szemembe.
-Figyelj.Ha Dongho miatt aggódsz,akkor nincs miért.Mi csak barátok vagyunk és a barátok szoktak ölelkezni.
-De én nagyon félek...-mondta már kicsit gyerekes hangon,amire én elmosolyodtam.Annyira aranyos és édes volt,mint még soha.A már majdnem fekete,de mégis barna szemeiben tükröződött Hold fénye.
-És te miért sírsz?-kérdezte már mosolyogva.
-Azért,mert tudtam,hogy miattam sírsz és nagyon elszomorított.-majd meleg kezei hozzáértek az arcomhoz és letörölték könnyeimet.
-Nem fogom engedni,hogy más elvegyen tőlem.-mondta mosolyogva,de mégis határozottan,kezei még mindig az arcomat simogatták,de a könnycseppek már eltűntek.
-Ne nevess,nem én akartam.-mosolyogtam rá én is.Közeledtünk egymáshoz,éreztem,hogy ez a csók más lesz mint az eddigiek,különlegesebb.Ajkai most is puhák voltak,kezeim a nyaka köré fontam,ő pedig a derekamnál húzott közelebb magához újra,de ezután nem az történt,hogy elszakadtunk egymástól,hanem Mir átdugta a nyelvét a számba,ami egy kicsit meglepett,de nem ellenkeztem,mert újra mást fog hinni,mint ami a valóság.Én is átdugtam a nyelvem az ő szájába és éreztem,hogy ő is meglepődött.Életem legszebb pillanata volt.Nem akartam,hogy vége legyen ennek a csóknak,de éreztem,hogy Mir kiveszi a nyelvét a számból.Zihálva szedtük szét a szánkat.
-Ez nagyon jó volt...-mondtam miközben próbáltam lenyugodni a heves csók után.
-Annak örülök.-mosolygott rám Mir-Már haza kéne mennünk nem?
-Nem akarok,de muszáj.-sóhajtottam fel.
-Akkor induljunk.-beültünk az autóba én pedig elaludtam.Arra ébredtem fel,hogy valaki puszilgat.
-Jó reggel!Vagyis inkább jó estét!-kinyitottam a szemem és Mir karjai közt találtam magam.-Ugye velem alszol?-kérdezte Mir mosolyogva,én meg csak bólintottam egyet.Bevitt a szobájába,ott kómásan átöltöztem.Mir egyik hosszabb pólóját vettem fel és egymáshoz bújva feküdtünk le.Még egy szót mondtam Mirnek mielőtt elaludtam volna:
-Szeretlek!-láttam Mir arcán a boldogságot.Még egy utolsó puszit nyomtam a szájára és ezután azonnal elaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése