A történet-6.rész

Mirnek nagy fekete terepjárója volt. Bévülről is csodaszép volt.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte hirtelen Mir.
-Mi mi volt?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát...a köhögés...meg a vér...-csuklott el a hangja.Láttam rajta,hogy fél vissza gondolni.
-Nem tudom,hogy el-e mondjam...-mondtam kicsit félve.
-Kérlek mond el.-jelentette ki Mir majd rám nézett,de csak egy pillanatra mivel az utat kellett figyelnie.
-Hát  jó...-és elkezdtem mondani,de nem nagyon akartam.-Minden akkor kezdődött mikor egyik zenének megtanultam a teljes szövegét és tánc közben elkezdtem énekelni.Éreztem,hogy nem bírom egyszerre csinálni,de akkor is folytattam.Éreztem,hogy kezdek szédülni és rosszul leszek.Köhögni kezdtem és valami jött fel a torkomon.Valami meleg és sűrű,akkor már a kezem a szám előtt volt,de kijött a számból az ami a torkomon jött fel.A kezem elkaptam a szám elől és ránéztem.Elkezdtem sírni.Fájt a torkom és egyben a tüdőm is.De legfőkébb azért sírtam,mert tudtam,hogy már nem állhatok soha színpadon.Nem értem,hogy miért pont én nem bírok egyszerre táncolni és énekelni...-miután elmondtam a történetet pár könnycsepp folyt le az arcomon.Éreztem,hogy Mir megfogja a kezem.Boldog voltam,hogy valaki végre mellettem van.Lehajtottam a fejem és újabb könnycseppek folynak le az arcomon.
-Megjöttünk.-mondta megkönnyebülve.Én csak hirtelen felkaptam a fejem.Már kezdett sötétedni és a Hold is fent volt.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek fáradtan.
-Sziasztok!-köszönt Thunder-hogy-hogy együtt jöttetek?-kérdezte kíváncsian majd felhúzta a szemöldökét.
-Hát csak...-kezdtem volna,de Mir félbeszakított.

-Találkoztunk és hazahoztam.-majd rám nézett "így minden oké lesz" tekintettel.
-Pontosan.-helyeseltem amit Mir mondott.
-Oké,kértek vacsit?-kérdezte Thunder majd elindult a konyha felé.
-Én nem kérek semmit.-mondtam fáradtan.
-Én se.-mondta utánam Mir is.
-Oké,értem miért.Gondolom mentek aludni szóval Jó éjt!
-Honnan....?De köszi.-elindultam felfelé a lépcsőn,utánam Mir is.Elmentem a szobámba lezuhanyozni.Felkaptam valami pizsamát.Elindultam ki a szobámból és kinéztem az ajtón.Mir-rel találtam magam szembe.
-Pont téged kerestelek!-majd nézett rám kitárt szemekkel.
-Engem?Miért?-kérdezte meglepve.Közelebb mentem hozzá most az egyszer megpróbáltam a szemébe nézni.Sikerült is.
-Nem aludnál velem ma,kérlek?-kérdeztem halkan és kínosan tőle.Majd elkaptam a fejem,kínos volt a szemébe nézni.
-Miért félsz valamitől?-kérdezte mosolyogva.
-Vicces....,de nem csak,nem akarok egyedül aludni...
-Oké ott alszok.-mondta még mindig mosolyogva.Az én arcomra is mosoly húzódott.Bementünk a szobámba először én feküdtem le,majd ő is oda jött mellém.Én háton,ő pedig felém fordulva feküdt.Hirtelen éreztem,hogy a karjai körém fonódnak.Felé fordultam,de a szemei csukva voltak.Közelebb húzódtam hozzá,kezeim a mellkasára raktam és éreztem a szív verését.
-Sajnálom,hogy megijesztettelek...-mondtam ki és elsírtam magam.Közelebb húzott magához.Nagyon meleg volt a teste,olyan meleg,hogy az én testem is fel melegítette.Örültem,hogy nem egyedül kell aludnom,lehet hogy csak azért voltam boldog.