-Na milyen?-szólalt meg Mir.
-Szép....-nem jutott más eszembe.
-Csak ennyi, hogy szép?-kérdezte meglepve.
-Most más nem jutott eszembe,bocs.-komolyan akartam mondani, de egy kis kuncogás ki jött a számon.
-De amúgy nem akarsz beljebb menni?A küszöbnél tovább mehetnél azért.-mondta Mir közbe lökött előrébb.Az én idiótaságommal megbotlottam a küszöbben.Hanyatt vágottam, Mir pedig rám.Éreztem hogy rák vörös lett az arcom. Mir kezdett feltámaszkodni négy kéz lábra.
-Bocs.-kezdett el nevetni-Nem fájt?-Nem jól vagyok,asszem...
Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, de én nem bírtam sokáig.
-Te sose nézel az ember szemébe?-kérdezte tőlem, de én hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
-N-nem szeretek az emberek szemébe nézni.Mindig csak a hazugságaik jutnak eszembe ha bele nézek a szemükbe.-jelentettem ki határozottan.
-Ennyire félre ismered az embereket?
Ezután megfogta az arcom úgy fordított hogy pontosan a szemébe nézzek.Életemben először néztem valakinek a szemébe.Amilyen bolondnak mesélték Daraék,most olyan komolynak tűnt.Hirtelen elkapta a fejét.Megijedtem.
-Először néztél egy fiú szemébe?-kérdezte meglepetten
-Igen,de ettől is féltem.
-Miért,mit láttál a szememben?
-Azt hogy újra csalódni fogok...-majd gyorsan a kezemet a szám elé raktam,nehogy mást is mondjak.
-Mi van?-kérdezte kuncogva Mir.
-Jah semmi,semmi.-Még mindig a földön feküdtem,de már próbáltam felkelni.Sikerült is.
-A bőröndöket hova tegyem?-kérdezte Mir. Mindegyik széthullva hevert a földön,mivel mi bedőltünk a szobába Mir elejtette mindet.Gyorsan összeszedtük mindet és csak letettük az ágyam mellé.
-Skacok,ti kértek ramyun-t?-kiabált fel Thunder a konyhából.
-Igeen!-kiálltottuk egyszerre Mirrel. Egymásra néztünk,elkezdtünk nevetni és elindultunk lefelé.
Úgy éreztem,hogy egy szerető családba kerültem és reméltem hogy minden rendben lesz.Akkor még mindent reméltem,de nem minden teljesült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése