A táncteremben-4.rész

Bömböltettem a zenét és csak ráztam magam.Jött az egyik kedvenc számom és tudtam az egész koreográfiáját.Úgy éreztem táncolás közben mintha valaki nézne.Gyorsan körbe néztem,de nem láttam senkit se.Folytattam a táncot.Már kezdtem  izzadni mikor megláttam a tükörből, hogy valaki az ajtóban áll.Megfordultam és kitárt szemekkel néztem őt.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem emelt hangon meglepetten,miközben ő csak elmosolyodott.
-Itt ilyenkor én szoktam próbálni.-mondta Mir mosolyogva.
-Egyedül?-kérdeztem meglepetten.
-Aha,gyakorolni szoktam a mozdulatokat.
-De nem is voltál kiírva az ajtóra.-
-Nem írják ki mert csak 1 órára szoktam járni.
-Ja...úgy értem.Akkor én megyek is.-indultam a cuccaimért,de Mir odajött megfogta a csuklómat.
-Maradj még.-mondta közbe felé fordultam.-Táncolhatunk együtt is.-mondta mosolyogva.
-Hát az nem lenne jó ötlet.-mondtam egy kicsit kínosan.
-Miért?
-Mert énekelni is szoktam.
-És nincs jó hangod?
-Hát van azért hangom,nem a legjobb,de van.De annál sokkal rosszabb dolog történne.
-Kockáztatok.-mondta határozott mosollyal.Én is elkezdtem,de mint mindig a szemébe megint nem néztem bele.Elindultam vissza a tükör elé, a hifit nem kapcsoltam ki,egész végig szólt a zene.
-Megint nem néztél a szemembe!-kiáltott utánam Mir csalódottan.Ledobta a cuccait, oda jött mellém.Levette a felsőjét.
-Na ne viccelj velem.-mondtam neki gúnyosan.-Mindig így szoksz táncolni?
-Igen pántos fölső,hosszú nadrág.
-Na jó csak kibírom.-Meg akar ez engem ölni vagy mi?!-gondoltam magamban.
Elkezdtünk táncolni.Tudtam,hogy meg fog lepődni azon ami történni fog,de nem hittem,hogy ennyire félni fog...